Jól szórakoztam, könnyed francia vígjáték. Nem egy filmtörténetbe bevonuló darab, vasárnapi mozinak tökéletes. A két főszereplő nagyon jól hozta a karaktert, látszott, hogy egymásra vannak hangolódva, nagyon jól passzoltak.
Na ez mar valami! Az elso resz eleg lassu es bagyatag volt, de ebbe belepakoltak mindent. Trancsir, pszicho hadviseles, nyomaszto uldozes (A Parbaj (Duel) c. os-Spielberg filmet juttatta rogton eszembe.), s megintcsak trancsir. Ez tokos mozi lett!
Varom a 3. reszt.
Nem rossz, nem rossz, de az igazan jótól messze van. Néhol unalmas, sokszor hátborzongató. Nem tudom mennyire igaz ez a megtörtént eseményeken alakulás, de simán hihető, hogy van ilyen elmebeteg remete.
Nem egy emlekezetes filmalkotas, de egy kellemes delutani kikapcsolodasnak tokeletes volt, voltak benne kulonosen vicces helyzetkomikumok. Kanadai filmhez kepest meg tenyleg jol sikerult.
Kellemes francia vigjatek vasarnap delutanra, a mufaj kedveloinek. Nem egy olyan alkotas, amirol napok mulva is aradozik az ember, de egynek megteszi, sot, jol megteszi. Feelgood. Nekem tetszett.
Nagyon vartam, hogy lassam vegre. Nem volt nagy durranas egyebkent, delutani filmnek jo. Csuja Imre egyebkent sokat emel a filmen, s olyan is regen volt, hogy hangosan felnevettem volna, most ez tobbszor is megtortent. Ez a par brillians pillanat sem tudja kiemelni az egeszet a kozepszerubol. De Viku blogja zseni.
73 Az én hősöm (2018)