Nagy kedvencem ez a film. Michael Douglas kegyetlen nagyot játszik benne. Persze, társadalomkritika, stb. a hajtóerő, de olyan erős poénok és akciók jellemzik a történetet, hogy szórakozásnak sem utolsó a mozi. A drámai végkifejlet csillagos ötös. A vízipisztolyos "én nyertem volna" mosoly és az élettől búcsúzás kettőssége katarzisban oldódik fel. De nem akármilyenben.
Nagyon lent kezd és nagyon a csúcson fejeződik be ez a felejthetetlen sorozat. Nem igazán értjük, hogy mi történik velünk nézőkkel ahogy epizódról epizódra, évadról évadra a történések hatalmába kerülünk és csak döbbenten nézzük a páratlan színészi játékot. Sejtjük, tudjuk, hogy a végkifejlet a film legfontosabb pillanata lesz, érezzük, hogy ez a nagyszerű sorozat ütős befejezést kap. Aztán eljő a vég és azt kapjuk amit vártunk. Csak hatványozottan. Pazar!
Világszínvonalú, hibátlanul megcsinált, a kort hitelesen bemutató mozi. Remek színészi játék, szép operatőri munka. Ez a film sokkal többet hoz ki az alapanyagból, mint amennyi eredetileg benne volt, így szórakoztató, élményt adó alkotás lett belőle.
Azt írták valahol, hogy amikor bemutatták az USÁ-ban megugrott a válások száma. Sejteni lehet, hogy nem a feleségek akartak válni. Mert ez a film rólunk férfiakról szól. Meg a nőkről. Meg korunk társadalmáról. Az értékek válságáról, a rossz beidegződésekről. A szeretet és a mosoly hiányáról. Főhősünk annyira megmarad romlatlan, a világra rácsodálkozó mondhatni kamasznak, hogy még saját furcsa halálát is boldogságban meséli el felejthetetlen narrátorként.
Jack Nicholson szinészkirály. Ezzel a filmmel került a fejére a korona. Megérdemelten. Arra gondolhatnánk, hogy egy elmegyógyintézetben játszódó történet hogy juthat ilyen magasra, de nem gondoljuk, csak tudjuk, hogy Ken kesey, Milos Forman és Jack összehozta ezt. És ne feledkezzünk meg a többi színészről sem. Ebben a filmben mindenki ötcsillagos, a három főszereplő meg csillagos ötös. A záró jelenet úgy ég bele az ember retinájába, hogy az onnan kitörölhetetlen.
86 Összeomlás (1993)