Tűpontos látlelet a mai életről, ahol tulajdonképp nincsenek választásaink. Csinálni kell. Mintha egy orosz regényt olvasnék, minden olyan fájdalmas és hétköznapi. Nekem sajnos semmi pozitívum, remény, jövőkép nem jött le belőle, a végén se.
Műfajában kiemelkedő alkotás. Garry Marshall a romantikus, habos-babos hálivúdi meséiről ismert. Tökéletesen komponálja a modern mese szívhez szóló elemeit szerethető egésszé. Az ősi mesék szegény lány archetípusa és felemelkedéstörténete többször is megjelenik a filmjeiben. Ezúttal a Pygmalion-történet (My fair lady) az alap. Minden nő álma lett a barna pöttyös ruha a lóversenyről. A rendező nem is tagadja a romatikus túlzást: nagyvárosi trubadúr, egy csavargó kiáltja a film elején és végén is: "Üdv Hollywoodban, ez itt az álmok városa".
A könyvet olvasva a film számomra vérszegény. És nem a színészek miatt. Itt egyszerűen az idő vasfoga elvégezte pusztító munkáját: elavultak a képkockák, a rendezői stílus és a színészi játék is.
A táj csodás, a szamár jópofa, a történet laposka. A színészekről nem tudok mit mondani, mert nincs is mit eljátszani, annyira súlytalan. A természeti képek miatt mégis érdemes lehet megnézni.
Levente érdekes ember, jó látni, hogyan él Csángóföldön. De a rendező mintha nem írt volna forgatókönyvet, hosszú, érdektelen részek maradtak a dokumentumfilmben. Bőven a felére vágva sokkal jobb lenne.
Rövid dokumentumfilm, amiben el(be)ismerik, hogy a rendszerváltás után elkótyavetyélték az értékes magyar ipari üzemeket, pl. a Győri Kekszet. Ha emlékszünk rá, a Danone vette meg reklámcélokból, pedig a magyar piac 65%-át vitte a gyár, ma pedig nincs sehol, az érte kapott vételárral együtt eltűnt a süllyesztőben.
Nagyon magyar, nagyon dokumentum. Gyakorlatilag riportokból, beszélgetésekből ismerhejtük meg a balatoni vitorlázás történetét. Azért az elején percekig bevágni az államtitkári beszédet... az kissé meghökkentő volt... Inkább csak vitorlásrajongóknak ajánlom. Az átlagember számára nem hiszem, hogy érdekes lehet.
Gyenguszka szlovák sorozat egy állatkertről. Csupa sablonos szereplő és helyzet, a történet bénácska. Csak az afrikai képek hoztak némi színt a pilotba.
Különleges hangulatú film az amerikai déli államok múlt századbeli életéről.
A szereplők az élet nehézségei ellenére is megőrzik emberi mivoltukat, miközben a csattanó mégis mást sugall. Szeretem látni Kate Bates átalakulását is, ahogy megtalálja élete értelmét.
Kétszer is megnéztem, de valahogy nem sikerült megértenem a konspirációt, hogy mit csinált Claire és kivel??? A többi érdekes lehet a háborús történetek iránt érdeklődőknek, bár a dráma mintha inkább lenne jellemző, mint a történelmi hűség.
Jennifer Aniston számomra egyenlő a "biztosan rossz film" kategóriával (bocs rajongók), Adam Sandler pedig a "gyakran rossz film" kategória. Gondolom a véleményem ezután nem lesz meglepő: újabb gyenge film. És még második részt is kapott - úgy tűnik, nem tartozom a fősodorba...
A két csillag jelentése = gyenge. Nagyon! Alsótagozatos poénokkal tűzdelve. A főhős egy karakterszínész, aki epizódszereplőnek kellemes, de ide kevés lett. Bár valószínűleg egy általánosba jártak a rendezővel.
Kellemes kis sorozat. Ki ne ismerne magára, hogy szorong a szüleivel együtt ünnepelni, hogy szorong a fura randik miatt, hogy bizonytalan, az élete vajon jó irányba halad-e? Érezhetően skandináv, nagyon mai, kedves film.
Másodszori megnézésre vissza kellett fokoznom a filmet. Elméletileg minden adott a jó értékeléshez, a szereplők jól játszanak, az ötlet jópofa, Alaszka idilli. De valahogy olyan az egész, mintha ollóval vágták volna ki több magazinból a képeket. Minden minőségi, de valahogy így együtt... cseppet sem hiteles. Drámának felületes, vígjátéknak nem elég vicces.
78 Életem értelmei (2018)