A Pótkulcs (Fifi – 2023) című film kétségtelenül túl lassú, a vágó jobban is igyekezhetett volna. Ettől függetlenül egy érzelmes, szép coming of age mozi a szegénységből és kilátástalanságból kitekintő, a jóba belekóstoló Sophie (Fifi) életéről. A drámát nem vállalja fel a rendező, csak megpendíti az ismétlődő sorsok árnyékát, az esetleges alkoholizmust, a veszélyes éjszakákat, a diszfunkcionális család minden nyomasztó terhét. Végül nem tudjuk meg, mi lesz Sophie sorsa, csak remélhetjük, hogy ez a nyár erős nyomot hagy a lelkében. 3,5 csillagot érdemel, s egyáltalán nem rossz kezdés két elsőfilmes alkotótól, 2 kisebb filmfesztiválon díjat is nyertek vele.
Hát ez a kisfilm nagyon jópofa! Zseniális influenszer/tartalomgyártó ötlet, szappanopera valóságshow a takarítós vödör szennyének mélyéről. Kihagyhatatlan pletykaéhes etüd. :)
Szerintem én láttam már ezt a filmet, de erre csak a legvégén jöttem rá. Ez valószínűleg sokat elmond arról, mennyire jelentős a film.
Nagyjából szokványos keserédes vígjáték, ahol a középosztálybeli, jól szituált emberek, párok szenvelegnek a boldogtalanságukon. Ahogy már lenni szokott, senki nem mond igazat, másnak és magának se, majd a hazugságok hálójában persze kidől a bili, és jól összevesznek. Majd megindul a sakkozás, hogy ki kinek bocsát meg. Vagy nem.
És persze a macska az oka mindennek!
Asszem bemásolom ezt a leírást 10 másik francia vígjátékhoz is...
Két furcsa arcú színész úgy tesz, mintha 15 évvel fiatalabb lenne a koránál. A történet annyira egyszerű, hogy nem is számít spoilernek, ha elmondom, hogy az idősebb nő és a fiatalabb filmsztár annyira ráéreznek egymásra, hogy banális dolgokról beszélgetnek, és banális dolgokat csinálnak együtt.
A szinkronokat meg hagyjuk is.
Egyedül Kathy Bates tetszett, idős korára határozottan megszépült. Persze lehet, csak azért, mert nem műttette szét az arcát, és nem festette rikító sárgára a haját.
Mondanám, hogy esős vasárnapra jó lesz, de kánikula van... Ugyanolyan felejthető lett, mint Anne Hathaway hasonló korkülönbséges filmje, A rólad alkotott kép.
Igazán különleges történet és misztikusnak tűnő megvalósítás. De mindez 130 hosszú percben előadva??? Nekem egy óra után elfogyott a türelmem.
Értem én, hogy a racionális, szokásvezérelt és kényszeres idős férfi átalakulását és szerelmes hanyatlását kellett hitelessé tenni a hosszú előjátékkal, de elfáradtam. Amúgy is sejthető volt, hogy valami turpisság van a dologban, mert annyira abszurd volt a mese.
Aztán misztikusan magyarázat nélkül hagyták a lezárást is, így már kriminek is súlytalan lett.
65 Karaoke (2022)