Feledhető minőségű képek, pedig a helyszín szép lehet élőben. Nincs szerkezete, a vágás is feledhető minőségű. Ebből max. 20 perces filmet lehetne összehozni. 50 percesen csak horgászoknak ajánlom.
Carice Van Houten tökéletes választás volt Minus szerepére. A színésznő vérbeli macskanőként mozog, a gesztusai is találóak, az alkata is illik, és a mimikája lenyűgöző. Mesefilmről van szó, mégis van benne valami báj, amitől felnőttként is szívesen néztem. Különösen kedveltem a fára felugrós részeket. Tibbe lakása pedig elképesztően jól néz ki, ahogy Minus zöld, szőrmés ruhája is csodás lett. A történet gyerekfilmhez illő, a gonosz meglakol, a jól győznek. Többször nézős családi film, a könyvet is tudom ajánlani, anno felolvastuk a gyerekeknek.
Szomorúan valóságos film, balladai képekkel. Így múlnak el a régi korok, s velük az idős emberek. 4 csillagot is érdemelne, mint filmalkotás, de számomra annyira reménytelen a vége, hogy ez lehúzta az értékelést. Azért nem lett az egész vidéki élet kidobva a kukába.
A sakkozó nő Lírai szépségű film az élet meglepő fordulatairól. A magyar cím nem túl beszédes, angolul egyértelműbb: Queen to Play, a francia eredeti cím pedig - Joueuse - szintén csak a játékra utal. A casting tökéletes: Kevin Kline kiváló az undok, elzárkózó férfi szerepében, Sandrine Bonnaire-hez is illik a visszafogott, komoly, kissé bizonytalan nő szerepe. Jennifer Bealst ezúttal nem táncolni látjuk (mint a Flashdance-ben), hanem sakkozni. A sakkozós filmek sorában a legszebb drámai darab. A Vezércsel méltó párja.
Meglepően jó kis vicces film lett a végére. Nehezen indult be, végig jellemzőek a hosszúra hagyott snittek, lehetne feszesebb is. Összességében egy kellemes délutáni szórakozás.
Kis jóindulattal 4 csillag. A történet íve elnagyolt, és túl hirtelen jön a változás, legalább is az előző részletességhez képest. De magyar filmhez képest igazán jól sikerült.
A BBC csodás filmeket ad nekünk. Ebben a sorozatban megismerhetjük az 50-es évek lepukkant Londonját. Korhű helyszínek, ruhák, karakterek, és épp csak annyi humor, hogy ne szakadjon meg a szívünk Jenny nővérrel együtt a nyomor láttán. Szülésznőkről szóló sorozatként kihagyhatatlan, hogy szüléseket is lássunk, s ezek meglepően jól vannak bemutatva, pl. a farfekvéses epizód is egészen korrekt volt. Kedvenc részletem, hogy az idős, visszaemlékezéseit narráló Jenny hangját Vanessa Redgrave szólaltja meg.
A sorozat hűen követi az eredeti mű, Victor Hugo Nyomorultak című regényének történetét. Számomra túlzóan is részletes. Hosszúra húzott jelenetek, átlagosan jelzett karakterek. De amúgy korrekt, a környezet és a jelmezek korhűek, világosan megérthető az eredeti mondanivaló, és követhető a történet is.
Kedvenc karácsonyi filmjeim egyike. Nagyon szép, ahogy körbeér a történet, ahogy a szereplők lassan megismerik önmagukat és rájönnek, ki illik hozzájuk és ki nem. Azt is zseniálisan hozza a film, miként tudnak családokban utálkozni egy "betolakodó" idegenen, igaz itt szép feloldást kap ez a történetszál. Gonosz énem nagyon szeret popcornnal a kézben veszekedős filmet nézni. Persze itt jócskán humorosak a zűrök, kedvencem a lerobbant konyhaasztal alatt végződő üldözés. A legjobban az őszinteség tetszik, ahogy egymáshoz viszonyulnak a karakterek, kimondják az érzéseiket szemtől szemben, nem utólag, nem pletyizve: - Nem menekülsz Csinibaba, úgyis kidumálunk, amint kilépsz - mondja Brad. Nem va... több»
NA Sebes pisztrángok, sekély vizek (2019)