Dorkateo

Mi lenne, ha hirtelen igazgató lennék? Mi lenne, ha egyszerre háziasszony lennék? Mi lenne, ha fenekestül felfordulna a család rendje? Habkönnyű francia vígjáték a férfi-női szerepcseréről.

Hosszan húzzák a történetet, mint a rétestésztát. Lebegtetik, hogy mindjárt jön valami különleges, de csak klisék sora jön megállíthatatlanul.

Szépen összeszedett, informatív dokufilm a gyerekotthonban élő gyerekekről és holland befogadóikról. Korrajz majd 100 év történeteivel.

Nem a Mikulásban, hanem a karácsonyi hangulatban, dekorációban és süteményekben hisz.

Avis de mistral. Francia kisvárosi történet, családi dráma vígjátékba oltva. Jean Reno a kiöregedett izirájder nagyfater szerepében egyszerűen tüneményes. Ahogy az egész film is az. Imádtam az elejétől a végéig, biztos vagyok benne, hogy a forgatás nagyszerű hangulatban zajlott, és ez jött át a képkockákon is. A történet sokrétű, és elismerem, a film messze nem aknáz ki minden benne rejlő lehetőséget, mégis sokat ad. Az alkohol gyakori probléma, a családi sértődések sem ritkák, s itt egy elegáns megoldást láthatunk.

Nagyszerű az alapötlet, csak a kivitelezésen elvérzett. Egy francia zsidó házaspár elköltözik Izraelbe, pedig valójában nem is kötődnek a kultúrához. Felületes a film, mintha rendező nélkül csak összehányták volna a jeleneteket. Depardieu kövéren is jó színész, Fanny Ardant viszont nem tudtam elfogadni a kalandvágyó nő szerepében, annyira nagyasszonyos számomra.

Nagyon rossz. Mint egy iskolai színjátszó csoport, ahol elszabadulnak a gyerekek és irányítás nélkül minden hülyeséget összehordanak.

Számomra Fellini túl elvont, ennél én sokkal egyszerűbb vagyok, semhogy élvezni tudjam a műveit. Igazi művészfilm, az értelmiségiek elképzelése az egyszerű emberekből álló világról.