Szerethető Belopja magát a szívekbe a sorozat, mert minden karaktere emberi, hibáikkal együtt szerethetjük őket. Jó velük lenni. Alapigazságokat közvetítenek az emberi természetről, könnyedén, kacagtatva. Velük mosolygós az élet.
Vicces és démonos Kétszer néztem végig a két évadot, nagy kedvencem. Jó, hogy a sorozatoktól eltérően van a történeteknek (évadonként egy) eleje, közepe és vége. Bírtam a szereplőket, a dráma és a humor könnyed kavalkádját, a fordulatokat. Van benne emberség, bátorság, izgalom, fantasy, horror, minden, ami jó. A világa lenyűgözött, egységes egész, mindig stíluson belül tud maradni, kreatív.
Lejtmenet Az első évadtól el voltam ragadtatva, a másodiktól már nem. A második évad is szórakoztató, izgalmas. Homelander figurája és alakítója zseniális. Ám a mondanivalót nem tudta már mélyíteni, a vége pedig szokványos-átlagos-klisésre sikeredett - szolgáljuk ki a tömegigényt alapon. A pozitív szereplők már a legdurvább helyzeteket is ép bőrrel megússzák, mindenki megkapja a maga kis boldogságát a végén - nem ezt vártam az alkotóktól. Nem volt elég sötét, elég igazi így, csak egy jó sorozat, ennyi. Kár.
Micsoda sámán! Imádtam Kétségtelenül az egyik legjobb a műfajában. Minden eddigi dicsérő szót megérdemel, nem akarom ismételni ezeket. Nekem külön élmény volt az ázsiai vidéki élet, a keresztény-buddhista-sémánista kevert hitvilág háttérként, valamint a sámán. Többször is megnéztem a számomra autentikusnak tűnő, lenyűgöző sámánista szertartást. Lehetne vitázni a sámán szerepéről, vajon már eleve a gonosz szolgája volt, vagy csak a megszakított szertartással lett azzá? Több kérdés is nyitva maradt nekem, de ettől csak izgalmasabb.
90 Most és mindörökké (1979)