A hetedik évtizedemben járok, nagyon sok fájdalom ért ezalatt, mégis elfacsarodott a szívem szegény kislány szenvedései láttán. Szörnyű, hogy mit érezhet egy ártatlan gyerek a szülők válása miatt. Szerencsétlennel úgy dobálóztak, mint egy labdával. Az utóbbi 2-3 héten ez a film tetszett a legjobban. Onata Aprile, Maisie szerepében valóságos csoda. Julianne Moore szokás szerint ebben a filmben is nagyon jó, annak ellenére, hogy egy valóságos boszorkát alakít, de a végén megérti a kislánya vágyait és engedi, hogy hajókázzon.
Török Ferenc filmje, láttam már jobb magyar filmet is. Három kallódó fiatal srác a Balatonon. Hiába fürkészi a jövőt a végén az egyik főhős, az teljesen kilátástalan. A menyasszonyos jelenet szerintem nem túlságosan életszerű, bár ki tudja?! Tipikus egyszernézős film, egy magyarral több van a listámon/rovásomon.
Csak a szereplők miatt (Gábor Miklós, Bara Margit, Pálos György és egy-két percre Latinovits is) néztem végig, mert a problematikája teljesen hidegen hagyott. Némi Antonioni-hatást éreztem, ugyanaz a kilátástalanság, mint a Vörös sivatagban, vagy a Napfogyatkozásban. Lehet, hogy Fejér Tamás előbb ráérzett a korszak trendjére? Egyébként meg nagyon unalmas, vontatott.
Folyton csak menekülni Kevésbé ismert családi dráma Sidney Lumet rendezésében 1988-ből. Tetszett a film, csak a történet alapjával van bajom, ezért a ráépülő film is elég labilis lábakon áll. Egy házaspár, két éves gyerekkel, a hetvenes évek elején háborúellenes aktivistaként felrobbantott egy napalmot gyártó vegyi üzemet, naivan azt gondolva, hogy ezzel véget tudnak vetni a háborúnak. A robbantás tudtukon kívül egy bénulást és vakságot okozó tragédiával járt, a véletlenül a helyszínen tartózkodó gondnok volt a sérült. Ezt követően, mint az üldözött vadak állandóan menekültek a nyomozó FBI elől. (Az is kérdéses, hogy az eltelt 15 év alatt az FBI miért nem tette ad acta az ügyet, ezer és egy más bűnügy is történt!)... több»
Bokszfilm a gyengébb fajtából. Sablonos, hosszú, unalmas. Jake Gyllenhaal jó benne, aztán ennyi. Az eredetiség teljes mértékben hiányzik belőle. Ráadásul hatásvadász és a "giccshatáromat" sokszorosan túllépi.
Egy igazán zseniális filmet akartam megnézni, ezért választottam a polcomról ezt a Sidney Pollack darabot, amely az egyébként általam kedvelt rendező szerintem legkiemelkedőbb munkája. 1935-ben, a gazdasági világválság kegyetlen évében játszódik, de ma is nagyon aktuális. Akkor maratoni táncversenyek, ma a TV-és valóságshow-k nyújtják a „panem et circenses” szólásból a cirkuszi játékokat. A két főszereplőn kívül (Jane Fonda és Michael Sarrazin) élethű karakterek sokasága szerepel benne. A versenyt vezető Rollo például lehetne akár egy miniállam diktátora is. A több mint két órás film egyetlen perce sem volt unalmas számomra, igaz, hogy a megnézés után nem volt virágos jókedvem.
Különleges figurák különleges helyzetekben. Nem váltja meg a világot, sőt… Olvasva az ismertetőjét még láttam benne némi fantáziát, meg kedvelem Kevin Kline szereplését, de ahogy haladt előre a film, úgy csökkent az értékelésem szintje. A végére csak egy unaloműző majdnem két óra könnyen felejthető emléke maradt. Legszívesebben 2/3-ot adnék, de ezen az oldalon ez lehetetlen. Vígjátéknak kevés, drámának sekélyes, tehát a film számára marad a "láttam, de minek" jellegű darabok szemétkosara.
1975-ös, mai szemmel nézve elég gyermeteg krimi. Egyetlen előnye, hogy Marléne Jobert, az a pikáns kinézetű vörös színésznő játszik benne. Érdekesség, hogy a szinkronszínészként ritkán szereplő Törőcsik Mari volt a magyar hangja.
Láttam már sokkal jobb Preminger-filmet is! (Laura, Angyalarc, Carmen Jones) Film-noirnak jegyzik, de annak eléggé gyengécske. Mai szemmel nagyon lassú, vontatott és nagyon hosszú. A bonyodalmak indítóoka egy eltitkolt kleptománia, amit az Ann nevű hősnő restell bevallani férjének, a híres pszichiáternek. A rossz fiú, Korvo (José Ferrer) manipulálva a nőt, látszatra gyilkosság elkövetőjévé teszi, de aztán...
Lenyűgöző párost alkotott ebben a filmben Barbra Streisand és Robert Redford. Elcsépelt szóhasználat, hogy a szereplők között működött a kémia. Ez a film iskolapéldája ennek a megállapításnak. A két színészt ilyen alakítással még egy teljesen semmitmondó limonádéban is szívesen elnéztem volna, de a filmnek igen erős mondanivalója is van. Közhelyes szerelmi történet helyett elgondolkodtató melodráma bontakozik ki a filmvásznon.
Film egy szerencsétlen fiúról akiről az anyja csecsemőkorában lemondott, mielőtt az éjszakai sírása miatt majdnem megfojtotta. A gyerek nevelőintézetben nőtt fel, a körülményei (szeretetlenség, közöny, antiszociális körülmények, stb.) miatt verte agyon egy társát. Megrázó, megindító film, egyetlen hibája, hogy kissé vontatott, bár a témához és a mondanivalóhoz illik a lassú kibontás.
Nagy hibám, hogy nem tudnám kellő mértékű toleranciával fogadni egy bipoláris személyiségzavarban szenvedő ember extrém tetteit, cselekedeteit. Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy betegség, és az adott egyén nem felelős a dolgaiért, ennek ellenére nehezen tudnám elviselni. Cameron (Mark Ruffalo) viszont nem élt a lítiumterápia lehetőségével, pedig a betegek mániás tünetei 60%-ban javulnak a használata során. Éppen ezért a sok lelkendező vélemény ellenére én a filmet meglehetősen közepes darabnak tartom. A két „cukipofa” kislány szerepeltetése is hozzájárult az értékelésemhez. A siker elérése érdekében a gyerekek mellett rövid ideig még egy kutyát is szerepeltettek, de az okos eb az első adan... több»
Ritkán fordul elő, hogy a remake ugyanolyan jól sikerül, mint az eredeti feldolgozás. Ebben az esetben ez történt. Mindkét filmet zseniálisra értékelem. Két kifogásom azonban van: egyrészt hosszas, számomra teljesen érdektelen autóversenyes jelenetek vannak benne, az F1-es futamok megnézését is messze elkerülöm, hát még az ósdinak tűnő hatvanas évek elején rendezett száguldásokat. Értem, hogy be kellett mutatni, hogy milyen remek pilóta Johnny North, de ezt bemondásra is elhittem volna. A másik dolog: Angie Dickinson meg sem közelíti Ava Gardnert. Találhattak volna egy rangosabb, fajsúlyosabb színésznőt, főleg egy ilyen velejéig romlott fehérnép szerepére. A két bérgyilkos, Lee és Charlie an... több»
Sok filmes oldalon vígjátéknak sorolják be, de szerintem inkább az amerikai kisember drámája humoros epizódokkal. Két zseni, a rendező, Wilder és a színész, Lemmon már nem először találkoztak és ebből is egy zseniális film született. Az eltelt évtizedek alatt sok minden változott, de az kisemberek kiszolgáltatottsága nem. Lemmon színésztársainak alakítása (Shirley MacLaine, Fred MacMurray) is nagyban járul hozzá a sikerhez. Azt ajánlom, hogy csakis az első, klasszikus szinkronnal (Zenthe, Pálos, Tomanek), vagy pedig felirattal tekintsék meg a nézők, mert a másik két szinkronról jobb, ha nem írok véleményt.
Herendi Gábor sajnos nem egy Várkonyi Zoltán. Magyar viszonylatban ennyi pénzből még nem forgattak filmet, a ráfordított összeg pedig nem térül meg, hiába szajkózza minden létező fórum, hogy soha ekkora rekord számú néző. Az érdeklődés azt jelzi, hogy a közönség igényli a romantikus kalandfilm műfaját, de jobbat érdemelne. A történelmi hűséget kár számon kérni, valószínűleg ez nem is volt az alkotók célja, de engem kifejezetten zavart a korba nem illő jelenetek (tánc a bálban, extrém jelmezek, lájkolás, stb.) Szándékuk szerint ütős közönségfilmet akartak készíteni, ez többé kevésbé sikerült is. A színészek nem különösebben tettek ki magukért, átlagos szinten eljátszották a szerepüket. Szerin... több»
Eléggé szentimentális film, de annyi dráma és tragédia után kell egy kis érzelgősség, főleg, ha két sztár kelti életre a főszereplőket. Loren és Quinn magával ragadó játéka feledteti a történet kimódoltságát. Quinn számomra mindig Zampano alakját juttatja eszembe Fellini „Országúton” című filmjéből, bár Zorbaként is remek volt. Nagyszerű színészek egy szerethető filmben, amely a végével könnyebbé teszi a valódi életet.
A leghitelesebb filmváltozata James M. Cain azonos című, 1934-ben megjelent regényének. Több változata született, de majdnem ötven évnek kellett eltelnie, hogy a közönség elé kerülhessen a hamisítatlan verzió. Ez a Bob Rafelson rendezte 1981-es elsősorban a szereplők miatt adja vissza az eredeti regény hangulatát. Jack Nicholson, Jessica Lange és John Colicos triója mintha a regény lapjairól elevenedtek volna meg. Ugyanakkor minden tekintetben visszaadja a harmincas évek feelingjét, a gazdasági válság okozta erkölcsi hanyatlást. A érzéki szenvedély, amely az első látásra felébred Frank-ben és Cora-ban még a gyilkosságtól sem retten vissza.
A legjobb King-adaptációk egyike! Ritkaság, hogy se a könyvben, se a filmben nincs misztikus mozzanat, pedig ilyenek S.K. írásaiban nagyon gyakran fordulnak elő. Viszont rengeteg kegyetlen, őrült, sokkoló jelenet van benne. Egyértelmű, hogy Kathy Bates alakítása félelmetesen jó, díjazták is. Tökéletes illik Annie Wilkes tébolyult személyiségéhez a „díszvacsora” alkalmából feltett Liberace lemez. (Mellesleg Steven Soderbergh „Túl a csillogáson” címmel életrajzi filmet készített róla.) Meglepő, hogy annyi korabeli sztár szerencsére visszautasította a író Paul Sheldon szerepét, mert James Caan a tökéletes! Nagyon örülök, hogy az 1991-ben készített első magyar szinkronos változatot őrizhetem, me... több»
Első alkalommal 2008 január elsején láttam, az eltelt évek alatt nagyjából „kiművelődtem” a filmnézésben, de először nem igazán tetszett. Downey jr. sem volt a kedvencem, talán akkor láttam először. Most úgy gondolom, hogy tipikusan egy crazy jellegű film, ahol nem a történet a lényeg, hanem az a rengeteg poénbomba, amelyek szinte másodpercenként sziporkáznak. Rengeteg utalás is van közkedvelt filmekre, színészekre. Végignézve jó volt, bár továbbra sem a kedvenc filmzsánerem ez a műfaj.
81 Maisie tudja (2012)