Berto49

Melodráma, de sokak szerint Bette Davis legjobb filmje. Ténylegesen ragyogóan játszik benne. A film műfaja nem tartozik a kedveltjeim közé, de egyszer meg lehetett nézni. Viktor László/Henreid a Casablancá-ból remek hősszerelmes, de az igazi főszereplő Davis. Nekem azért ő sokkal jobban tetszett a Baby Jane-ben. Igaz, annak a filmnek teljesen más a stílusa.

A filmet Mazzantini a sok országban sikeres olasz írónő férje rendezte, egészen biztos, hogy több filmet nem nézek meg tőle, de a feleség írásai iránt sem érzek olthatatlan vágyat. Művészieskedő igyekezet, természetesen az időrend tökéletes összekutyulása és számomra annyira ellenszenves szereplők, hogy az azonosulás lehetősége teljesen kizárt.

Még az egyik kedvencem, Liam Neeson szereplése miatt sem tudom jobbra értékelni ezt a vacakot. Mintha paródia lenne, de annak is iszonyú gyenge. L. N. az égvilágon mindenhez ért, egy univerzális szuperhős, egyedül veszi fel a harcot mindenkivel. Új szereplővel bővült a szereplőgárda, Roger Whitaker (szörnyű,szakállal!) rettenetesen néz ki, pedig volt néhány film, amiben kedveltem. Azt érzékeltem, hogy egy rosszul megvágott klipet nézek, mert az akciójelenetek totális "szecskázása" tönkretette a jeleneteket. Összefoglalva: silány, az utóbbi idők Luc Besson nívóját is alulmúló förmedvény, el kell felejteni.

A druszám (Downey, jr.) fergetegesen alakítja a nagymenő ügyvédet. A mozi jól sikerült egyvelege a családi drámának és a tárgyalótermi filmeknek. A 83 éves másik Robert, Duvall alakítása is jó, de nem annyira, mint a fiát játszó kedvencemnek. Az az érzésem, hogy az év legjobb filmje. Egyetlen percig sem unalmas, sodró lendület jellemzi, ahogy kiderülnek a régóta meglévő családi problémák. Mindegyik szereplő kiváló teljesítményt nyújt. Megőrzésre való darab, ha jól akarok szórakozni, csak elő kell venni. Külön öröm, hogy R.D. szakított - sajnos csak ideiglenesen - Tony Strak/Vasember alakjának eljátszásával. Hiába, a pénz beszél, még a kiváló színész is abból él.

Ezt a Gérard Philipe filmet kiskoromban láttam, most újra megnéztem, de a sok semmilyen zene és a történet ósdisága miatt nem igazán volt az ínyemre. A film tipikus esete annak, hogy 1952 óta sok-sok év telt el, a ma már gagyi trükkök nevetségesek, egyedül a gaminos főszereplő érte meg az újranézést, de azt is csak nagy türelemmel és önuralommal. Pedig szeretem a régi filmeket, G.P.-ét meg különösen, de a film és a rendezés (René Clair) felett rettenetesen eljárt az idő. A régi értékelésemet azért a színészzseni emléke miatt megadom.

A kisvárosi élet szatirikus ábrázolása a főszereplő gerinctelen, karrierista újságíró alakján keresztül. Kár, hogy a 26 éves Sinkó László filmes debütálása Csiki B. ellenszenves figurájának megjelenítése volt, bár a tenyérbe mászó, a nézeteit szélkakas módjára változtató firkászt remekül alakította. Egy meztelen fuvolás kisfiú szobrának felállítása kavarja fel a helyi közéletet, a prűd közízlés tiltakozik, és már az első napon gumibugyit húznak a szoborra. Szerelmi szál színesíti a cselekményt, lehetőséget adva Halász Juditnak bájos tehetségének bemutatására. Számomra a legemlékezetesebb alak a portás nénit játszó Kiss Manyi volt, akit az iránta hirtelen feltámadt érdeklődés a kétségbeesés s... több»

Vittorio Gassman és Sharon Tate főszereplésével készült vígjáték. Kis szerepekben olyan nagy színészek tűnnek fel, mint Orson Welles (a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete színpadi előadásában bebizonyította, hogy remek komédiás, talán ez a film legmulatságosabb részlete), vagy Vittorio de Sica. A rendezés lehetett volna összeszedettebb, de a film így is nevetéssel teli szórakozást biztosít. Csak akkor komorodik el a néző, ha az üde és csodaszép Sharon Tate tragikus halála jut az eszébe. A Manson banda 1969-ben késszúrásokkal megölte a nyolc és fél hónapos terhes színésznőt, aki Roman Polanski felesége volt.

Úgy látszik Franciaországban ismeretlen a tanúvédelmi program, vagy ha igen, az egész film egyetlen nagy logikai baklövés. Mindegy, azért egyszer meg lehetett nézni Marléne Jobert miatt, sőt… José Giovanninak vannak jobb filmjei is, például.: „Két férfi a városban”, vagy a „Cigány”. Lino Ventura nem kimondottan a kedvencem, de ebben a filmben nagyon jól játszott.

A sok lehúzó vélemény ellenére nekem tetszett, a végére hagyott csavar pedig meglepett. Izgalmas, sodró lendületű thriller amiben a bájgúnár James Bond (Pierce Brosnan) majdnem a végéig ellenszenves figurát alakít, csak az utolsó percekben derül ki, hogy mégsem. A mintaférjnek tűnő Neil fején bőven van vaj! Egyszeri megnézésre igazán ajánlható

Gassman és Tognazzi lubickol különböző szerepekben Dino Risi 1963-as 20 epizódból álló szkeccsfilmjében. Mára kissé porossá vált, bár egy-két epizód most is üt, pl. milyen legyen a villánk kerítése, vagy Szt Ferenc üzenete, vagy szakítás a régi szeretővel.

Lawrence Block Matthew Scudder nevű nyomozó főhősének egyik darabját filmesítették meg. Többek szerint a könyv nem a legjobb műve az írónak. A könyvet ezért nem is olvastam el. Engem a főszereplő Liam Neeson érdekelt a filmben. Sodrófával nyújtották a filmet, nyúlt, mint a rétestészta, alig akart befejeződni. Érdekes, hogy az akciófilmek többségében a végső jelenetek éjszaka és szakadó esőben játszódnak. A szinkronos filmek megértésével bajaim vannak. A zene és a különböző zajok fülsüketítőn erősek, a beszédhangok viszont alig érthetők, különösen a nőké.

Noah Gordon regényének zanzásított és kissé átírt német változata. Igaz, nehéz egy 600 oldalnál hosszabb regény megfilmesítése, de azért a filmadaptáció is élményt nyújtott. A regényről igen jó emlékeim vannak, ezeket nem írta át a film, köszönhetően az elsőrangú szereplőknek; Tom Payne, Stellan Skarsgård, Sir Ben Kingsley. Különösebben nem kedvelem az ilyen monstre, 150! perces történelmi filmeket, de ezt szívesen végignéztem. A befejezés számomra csalódás volt. de a vélt nézőközönség ezt igényli.

Jobbnak találtam, mint az értékelések többsége. Ugyan furcsa keveréke a zsarutörténeteknek és az ördögűző sztoriknak, de volt benne érdekfeszítő cselekmény, jó színészgárda, sötét – a témához jól illő – fényképezés. A Doors sokak által odaillőnek ítélt zenéje még nekem is elviselhető volt. A nyomozó, Eric Bana és az ördögűző jezsuita, „unortodox” pap figurája is érdekes volt. Egy megnézést nagyon megért.

Egy fiatal és egy idősebb „bombázó”, vagyis Kim Novak és Rita Hayworth, valamint A Hang, vagyis Frank Sinatra a szereplői ennek a musicalnek. Nem tartozik a műfaj kiemelkedő darabjai közé, sem a történet, sem a benne elhangzó énekszámok nem nagyon hatottak rám. Az igazi kérdés: vajon kit választ Joey a két nő közül. Szerencsére az aranyos Snuffy nevű kutyus sem marad gazdátlanul.

Nem sok izraeli filmet láttam eddig, de ezt megérte megnézni! Nem is azért tetszett, mert Tarantino szerint 2013 legjobb filmje, T. véleményére keveset adok, hanem a morbid, perverz témája ellenére igen nagy poénok vannak benne, hozzászámítva a befejezést is! Poén például a rendőrfőnök fiának a szerepeltetése, vagy a lovas arab, vagy Gidi apjának a beszólása: „Mi volt ez, Gidi? Nem elég az arabok, még patkányaid is vannak?” Újra nem nézném meg, a kínvallatás iszonyatos, de mindenképpen ütős film.

Alan Parker filmje, amit nem néztem volna meg, ha nem látom a 12 év rabszolgaságot.. Ugyanis a film megváltoztatta a véleményemet a négerkérdésről. A színesek is ugyanúgy emberek, mint mindenki más, köztük is vannak szeretetreméltók és nagyon ellenszenvesek is, de a bőrszín mellékes! A szóban forgó film 1964-ben Délen játszódik, Gene Hackman és Willem Dafoe a két főszereplő, témája pedig a rasszizmus. Nagyon érdekes történet, Hackman ugyanolyan remek, mint a Magánbeszélgetésben, vagy a Francia kapcsolatban. Még a vége sem rontott a filmen.

A filmes oldalakon olvasható többségében leszóló kritikák ellenére nekem tetszett, igaz nem zseniális, de végig lekötött, a főszereplő srác (Liam Hemsworth) is szimpatikus, a partnernője (Amber Heard) is kellemes jelenség.. Viszont az öreg és ráadásul kopasz Harrison Ford kiábrándító. A téma: két kommunikációs öreg cápa régóta fenekedik egymásra.

!!!SPOILER!!! Nagyon érdekes és jó krimi egy svájci rendező első filmje. Két tinilány megerőszakolása és meggyilkolása között 23 év telt el. A felesége halálától kissé megzakkant nyomozó, meg az első ügyben vizsgálódó – már nyugdíjas – kollégája próbálja felgöngyölíteni az ügyet, de nem sikerül nekik, mert az elkövető Sommer majdnem lebukik ugyan, de a barátja öngyilkos lesz, ezért őt hiszik a tettesnek. Igen erős odafigyelést kívánt, de megérte.