Minden spanyol vígjáték a szex és csak a szex körül bonyolódik? Mediterrán ország, nincs semmi csodálkozni való rajta, mert a tesztoszteron szint az átlagosnál sokkal magasabb. Bardem macsós kinézete erősen hasonlít Banderasra, csak Javier színészi képességei sok fényévnyi távolságra van Antonioétól. Egy vígjátéknak elment.
Megnéztem, pedig ázsiai (japán) film, már nagyon óvatos vagyok, mert legtöbbször nem tetszenek. Ez tetszett és nem csak a macskák miatt. A Bogi nevű kutyám ne tudja meg, de a macskákat jobban szeretem, biztosan azért mert gyerekkoromban volt a Mircike, „aki” ha kiscicákat hozott a világra – ezt pedig elég gyakran művelte - még az iskolába sem engedett el, annyira ragaszkodott hozzám. Kedves, szívet melengető film, örülök, hogy láthattam.
A film nagyon hosszú, a sztárok ellenére valahogy nem volt az ínyemre, nem zsánerem az ilyen családregény típusú, hosszú évtizedeket átfogó történet. A filmnek számomra egy nagy meglepetése volt: Jeremy Irons nagyon macsó és rettenetesen ellenszenves figurát játszott. Eddig legtöbbször olyan nyámnyila, se hús, se hal szereplőket elevenített meg. Glenn Close és Meryl Streep - szokás szerint - kitűnő, de ők mikor nem jók? Banderas is szerepelt, bár elég keveset.
A film-noir műfajának kiemelkedő darabja. Hemingway írása alapján készült, fordulatai számos hasonló műfajú filmben visszaköszönnek. Burt Lancaster legelső filmje, de alakítása tökéletes. Feltétlenül meg kell említeni a femme fatale alakítóját, a gyönyörű Ava Gardner nevét, kevés ilyen mélységesen romlott Végzet Asszonya szerepelt a mozivásznon.
Egy újabb film, amelyik az óriási kritikai elismerés mellett (Golden Globe a női főszereplőnek – Brie Larsonnak + 4 fontos kategóriában Oscar jelölés!) nekem nem tetszett, sőt alig vártam, hogy vége legyen. Tudom, hogy voltak hasonló pszichopaták által fogságban tartott nők, meg pl. Ausztriában a saját lányát zárta el évtizedekre az apa, de nekem nem volt sem rémületes, sem megható. Egyetlen pozitívuma a 9 éves Jacob Tremblay szereplése, aki egy 5 éves Jack nevű kisfiút játszik, nem is játszik, átél. Rajta kívül semmi jót nem tudok írni a filmről, tömény unalom, vontatottság, az új fenoménnek kikiáltott Larson játékában sem találtam semmi kiemelkedőt,
Undorító neonáci bagázs, „megfűszerezve” homoerotikával. Eddig azt hittem, hogy Dánia egy normális ország, de ahol ilyen csoportok létezhetnek…Ezt hogy tűrheti a hatóság?! Mire jó ilyenről filmet készíteni? Lehet, hogy nem értettem meg a film üzenetét, mert a felirat eléggé talányos volt, de a képek alapján felfordult a gyomrom.
A sokoldalú (író, színész, rendező) Vaszilij Suksin rendezőként és főszereplőként is jegyzi ezt a filmet. Sajnos az élete gyertyáját mindkét végén égető művészt 45 éves korában szívroham vitte el, így ez a humorral és realizmussal megvalósított munkája egyben a hattyúdala is lett. Suksin kiemelkedő irodalmi munkássága mellett energikus, mélyről jövő színjátszása is erős tehetségről vall. A börtönből frissen szabadult Jegor falun próbál meg új életet kezdeni. Igazán vágyott a változásra, de korábbi életének társai megakadályozták benne. Emlékezetes jelenetek sora teszi igazi filmélménnyé ezt a darabot, mint például a nyírfákkal való „társalgás”, vagy a 20 éve elhagyott szülőanyja látogatása u... több»
Annak ellenére, hogy az egyik kedvenc színészem, Jean-Louis Trintignant játszik benne, meg Deray (Zsarutörténet, A medence) rendezte, bizony ez csak gyenge közepes. Vérszegény cselekmény, erőltetett fordulatok, ráadásul egy bérgyilkos a főhős, akinek veszélybe kerül az élete, mert a megbízója akarja eltenni láb alól. Egy gyilkossal nehezen tud azonosulni a néző. A szinkronnal is baj volt, mert nagy alapzaja volt, a dialógusokat pedig néha alig lehetett érteni. A jó filmre nem minden esetben garancia a főszereplő és/vagy a rendező személye. Hozzá kell tenni, ez a film ’72 óta rendesen megkopott,
Dustin Hoffman első rendezése, se hideg, se meleg. Idős zenészek otthonában (de micsoda otthon!) játszódik, gyakorlatilag a főszereplők jutalomjátéka ez a színdarab alapján készült film. Hangulatosnak szánt képek sorbarakása, aztán kész, ennyi. Ja, meg nagyon sok szép Verdi zene
1940-es, néha bohózatba átmenő vígjáték Latabárral és Kiss Manyival. Berky Lili fantasztikusan modern színésznő volt, játéka ma is teljesen életszerű. Elég rossz a kópia, állítólag ez az egyetlen megmaradt példány.
Történelmi, kosztümös filmnek nagyon jó! Én nem szeretem az ilyen jellegű filmeket, de a több mint két órás játékidő sem tűnt hosszúnak. Dánia történetének egy mozzanatát eleveníti fel; VII. Keresztély és felesége az angol Caroline Mathilde (Alicia Vikander) házasságát, valamint a német Struensee (Mads Mikkelsen) szerepét a XVIII. század utolsó harmadában (1770-es évek). A Caroline-t játszó színésznő Vikander nagyon szép, és kiváló tehetség. Csupán miatta és Mikkelsen miatt is érdemes megnézni, de a cselekmény és a megvalósítás is megérdemli a nézők figyelmét.
Hannibal Lecter gyerek- és ifjúkorának története, amely magyarázni akarja, hogy miért vált embernek nem nevezhető fenevaddá a főhős. Az ezzel a résszel teljessé vált életút bemutatása a könyvek és a filmek közül is a közepesnél valamivel jobb, de sokan hulladéknak, teljesen szánalmasnak tartják. Ez túlzás, mert vannak benne jó részek is. Sokan kifogásolják Gaspard Ulliel játékát, azt állítva, hogy majomként utánozza Hopkins utolérhetetlen teljesítményét. Ezzel szemben én jónak, kifejezőnek tartom, sőt meg merem kockáztatni, hogy jó színész. Milyen remek volt például a "Hosszú jegyesség" Manech szerepében! Az is igaz, hogy az utóbbi filmben nem ő, hanem Audrey Tautou vitte a prímet, ő volt a ... több»
Nagyon megoszlanak az értékelések szegény, tragikus körülmények között, 40 éves korában elhunyt Paul Walken 2001-es filmjéről. Én azok közé tartozom akik csúnya koppintásnak tartják ezt a tipikus road movie-t, mert rengeteget vett át (hogy finomabban fogalmazzak) Spielberg „Párbaj” című filmjéből. Gagyi megoldások, logikátlan események sorozata, a vége pedig ígéri a folytatás(ok)at. Ezek el is készültek, hiszen még két bőrt lehúztak a témáról, de ezeket jobb elfelejteni. Felsorolom az ISzdB alapján azokat a TV csatornákat, amelyek vetítették: Film+, TV2, RTL Klub, Mozi+. No komment!
Négy igazán nagyszerűre értékelhető összetevője van ennek a saját stílusát kereső Jancsó-filmnek. Az első az a remek néhány oldalas Lengyel József novella, amit Hernádi Gyula (az akkor éppen szilenciumon tartott forgatókönyv író) átemelt a filmbe. A neve azért nem olvasható a stáblistán, mert tiltólistán volt. A másik két tényező a két színész; a csodálatos orgánumú Ajtay Andor az idős professzor szerepében, illetve a nagyon fiatal Latinovits Zoltán manírok nélküli játéka. A negyedik a rádióból Bartók Béla hangján hallható Cantana Profana szövege. A legautentikusabb előadásban szólalt meg, hiszen Bartók saját maga gyűjtötte Erdőidecs és Felsőoroszi községekben. A filmnek a kórházban játszódó... több»
Velem lenne a gond, amiért nem értek egyet a kritikákkal? Úgy látom, hogy nagyon egyedül vagyok az átolvasott kritikák, hozzászólások, vélemények alapján, ugyanis én nem tartom szörnyű véteknek, hogy Enyedi Ildikó „csak” 17-18 év elteltével kapott lehetőséget újabb játékfilm készítésére. Szerintem inkább szerencse, még a berlini Arany Medve díj ellenére is. Rengeteg negatív érzés kavargott bennem amíg sikerült végignéznem ezt a számomra nagyon keveset jelentő darabot. Kezdjük azzal, hogy mi szükség volt a vágóhídi naturális hentesmunka hosszú és véres bemutatására? A cselekmény nem adott elég módot és lehetőséget a vérengzésre? Az öngyilkossági jelenetben kibuggyanó vér látványa nem volt talán eléggé trendi?! Már az elején fel kellett turbózni a sz... több»
Hunyady Sándor írt azonos címmel egy novellát, amelynek a fő gondolata: a párbajnál „okosabb dolgot is lehet csinálni ötven pengőn.” A novella alapötletét színdarab formában írta át, dúsította fel a cselekményt és tette a Pesti Színház 1935-ös évadjának sikerdarabjává. A színházi siker olyan nagy volt, hogy adódott belőle egy közönség kedvenc film elkészítése is. Az előadás szereplői azonosak a Vadnay László által írt forgatókönyvből, 1936-ban Székely István rendezésében készített filmmel, vagyis: Kabos Gyula, Gombaszögi Ella és Ráday Imre. A Baba nevű szereplő esetében történt csak csere, a színpadon Muráti Lili játszotta, a filmben a szerepét Perczel Zita kapta. Azért érdemes megemlíteni a... több»
Nem valószínű, hogy újra meg fogom nézni ezt a filmtörténeti klasszikust, mert nem igazán tetszett. Wajda ide, Cybulski oda, csak erőszakkal bírtam rá magam, hogy ne kapcsoljam le a vége előtt. Az egész filmen végighúzódó őrjítő zene cincálta az idegeimet. A történet nem fogott meg, pedig utánaolvastam. Cybulski (Maciek) játéka nekem rettenetesen furcsa volt, úgy mozgott, breakdancerként, mintha dróton rángatták volna. Semmi szánalmat nem éreztem a szemétdombon bekövetkezett halála miatt, hiszen már az első percekben szenvtelen gyilkosként mutatkozott be, igaz párttitkárt szeretett volna kinyírni, ami azért akárhogy is vesszük: emberölés. Nem értem a film iránti nagy-nagy lelkendezést, mert ... több»
Fitzgerald kulcsregénye alapján készítette Elia Kazan, ez volt a halála előtti utolsó filmje. A fiatal Robert De Niro a férfi főszereplő, mellette számos ismert színész és színésznő játszik. A női főszereplő, Ingrid Boulting számomra kimondhatatlanul ellenszenves! Egy ilyen kinézetű nőbe hogy lehet beleszeretni? Ráadásul modell is volt, én attól, amit vele reklámoztak undorral elfordítanám a fejem. Egy szimpla, de jól filmre vitt szerelmi történet. Az irodalomtörténészek szerint, ha Fitzgerald be tudta volna fejezni a regényt (csak a 6. fejezetig jutott, mert elvitte a szívroham – ennek is számos oka volt – akkor még a Nagy Gatsby színvonalát is túlszárnyalta volna. Az úgy nevezett jazzkors... több»
A „Forráskutató” után egy újabb film 1981-ből, a Gallipoliban lemészárolt negyedmillió áldozatot követelő értelmetlen, céltalan I. világháborús csatáról. Szerencsére nem uralkodnak el a filmben az öldöklő csatajelenetek, de a bemutatott harcok után újra csak azt gondolom, hogy milyen értelmetlen is a háború. Az emberiség történetét végigkíséri, mert úgy látszik az emberszabásúak a génjeikben hordozzák a harc, az ölés csíráit. Gibson 5. filmje, már a Mad Max után, de még ebben is elképesztően fiatal és jóképű. A barátját játszó Mark Lee inkább a rendezést választotta, de ebben a filmben nagyon jól játszott.
Az eredeti (Négybalkezes) sokkal jobb volt! Ugyanaz a rendező (Francis Veber) megcsinálta az amerikai változatot, Depardieu helyett Nick Nolte szerepelt, de a Martin Short csapnivaló. Pierre Richard helyett erre a szerepre őt beállítani valóságos bűn. Nem értem, hogy ezen az alakon mit esznek az amerikaiak, mert ebben a filmben semmit sem mutatott.
66 Szájból szájba (1995)