Egy farsangi műfogsor, egy vicces paróka meg egy hatalmas bolgár szelleműző jelmez – nem éppen egy nyugdíjas apa tipikus kellékei. A szerepekhez kötődő attitűdök átértelmezéséről szól a fesztivál első igazi szenzációja, a legtöbben pedig egy német rendezőnő nevét tanulgatják. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. több»
Álom vagy valóság, képzelgés, netán nagyon is komoly veszély – nem volna baj, ha játszana ezekkel a Mr. Robot második évada, de minden tekintetben túlzásokba esik. A végére ott tartunk, hogy egyetlen fordulatát sem hisszük el, mert a következő részben majd biztosan kitalálják, hát ez csak egy vicc vagy látomás volt, kedves rajongó néző. A rajongó nézőből lassacskán az álmossággal küszködő ember válik, aki már azt is érzi, hogy az első évadban annyira jól működő narráció – Elliot a nézőhöz beszél, mint képzeletbeli barátjához – modorossá vált, és azt is nehéz megérteni, miért kellett az epizódszámot emelni, nevezetesen tizenkettőre, ha mondanivaló alig volt. Ráadásul a legjobb szereplőt hiába keressük, Tyrell nincs sehol. több»
Dévaj szexmunkás és szende rosszfiú szerelme egy poros Lada motorháztetőjén. A nyomozó rendezője új filmjében komplex dramaturgiába illesztett műfaji játékokkal kísérletezik, és lélegzetelállító befejezést kanyarít a végére. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. több»
Az új évezred legnagyobb botránya egy jólnevelt életrajzi filmben, melyből az avatott szem számára kiderül, hogy Oliver Stone lett Edward Snowden védőügyvédje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. több»
A sorozat legnagyobb felfedezettje a Khan bőrében domborító Riz Ahmed, aki eddig csak kisebb szerepekben tűnt fel (mint például az Éjjeli féregben). Az Aznap éjjel miatta őrzi meg a tétjét, az ő tekintete az, ami hosszan elkíséri a nézőt az igazságkeresés labirintusában, és ez a tekintet lesz egyre keményebb kockáról kockára, ahogy lassan Khan is megérti: innen csak az ártatlanságát hátrahagyva menekülhet meg. több»
Ez a mindig jókor elsütött, frappáns és sokszínű humor az, ami nem engedi, hogy giccsbe csússzon a történet. Meg az sem, hogy Waititi a jóindulatúan is csak archetipikusnak mondott karakterekből hús-vér embereket formáz, akiknek morózussága vagy épp kicsattanó életkedve mögött is átélhető tragédiák bújnak meg. több»
Az Egyes nők a Wendy és Lucy mellett a rendezőnő legszebb és legszomorúbb filmje, de egyben a legtöbb türelmet igénylő is. Hiába játszanak benne filmsztárok, Reichardt érzékeny kamerája előtt mindenki átlagemberré vedlik vissza. A rendező nem ítélkezik, és nem irányítja a figyelmet, csak hagyja, hogy átéljük ezeket a kisszerűnek tűnő, mindennapi krízis- és döntéshelyzeteket. Az Egyes nőket egyszerűen jó nézni, jó vele együtt létezni, és elmerülni az olvadozó, őszi melankóliájában. több»
Szinte hihetetlen és egyúttal mélyen megható, hogy volt idő, amikor a tehetségtelenség tüntetően látványos kiéléséhez még nagyon gazdagnak kellett lenni. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. több»
77 Toni Erdmann (2016)