Az esküvőről szóló filmek (legyen bármi is a végkimenetele) mindig kellemes szórakozást adnak. Bennük van a szülői féltés, a pénz dominanciája, összeillünk-e vagy sem kérdése. A lényeg, hogy a násznép mindig jól mulat.
A filmnek van egy eleje, közepe és egy vége. Nem összecsapott. A cselekmény nem hagy bennünk kérdéseket. Pont annyi, amennyit a cím is ígér. Egyszer nézhető, kellemes szórakozást ad.
Sajnos egyet kell értsek a lenti véleményekkel. Nem értettem ennek a lényegét, főképp a testvéri szál motivációját. Fura volt az egész... Nincs háttértörténet, nincs levezetés, csak cselekmények kuszasága. Nem tetszett.
Az utólsó pillantás Sok véleményt elolvastam különböző platformokon, és azt látom, hogy igen megosztó a véleményezés.
Akárhogy is nézem, nem tudok rá 5 csillagnál kevesebbet adni, mert egy igaz történet alapján szóló dokumentumfilm után filmesítették meg. Sok benne a dokus rész, ezáltal lehet olyan érzésünk, mintha vontatott lenne a cselekmény, pedig nem az, szerintem.
A színészi játék egyszerűen lenyűgöző. Colin Firth és Tony Colette játéka annyira meggyőz, hogy elhiszem, ők a valódi szereplői ennek a cselekménynek.
Szépen, de lassan építkezik a film. A gyilkosságot vagy balesetet többféleképpen ábrázolja a történetet, de vajon melyik a valódi? Itt nincs megoldás, a film a nézőre hagyatkozik úgy, hogy egész ... több»
Éljenek a franciák Ha Philippe Lacheau játszik egy francia vígjátékban, akkor számomra az már teljes siker. Nagyon szeretem a francia vígjátékokat, mert a mély, emberi mondanivalót humorba csomagolva mesélik el.
Két szanaszét röhögés mellett azért ott vannak a mélyre szántó gondolatok, pl., hogy megfelelek-e a társadalomnak, helyem van-e abban, amit szeretnék csinálni vagy amit csinálok, bízzak-e önmagam képességeiben, vagy ha a szülő kívételezik egyik gyerekével, az milyen hatással van a másikra stb. Betegre lehet röhögni magunkat másfél óra alatt, miközben van benne egy csepp fricska az amerikai szuperhősök felé. Nagyon megéri megnézni.
Nem erre a filmre fogok 4-5 csillagot adni, de ez egészestés, teljesen kellemes kikapcsolódás.
Persze, hihetetlen is. Melyik az az idióta sztár, aki a sorok közül választ férjet magának? :) Megmosolyogtató, de persze így jön létre az amerikai mese.
J.Lo hozza szokásos formáját. A régi filmjei sokkal jobbak.
Owen Wilsont sosem kedveltem különösebben, és bár az én tudatlanságom, de nekem nincs emlékeimben olyan film, amiben igazán megmutathatta volna színészi törekvéseit, de mondom, ez az én tudatlanságomból fakadhat.
Cuki, romi film, és csak remélni merem, hogy J.Lo élete valójában nem ilyen.
Van az, amikor az egyszerűnek látszó film sokkal többet ad, mint ahogy elsőre látszik.
Ez a film gyönyörű.
Mondhatnám, hogy az Eufória sokkal, de sokkal vállalhatóbb, morálisan sokkal pozitívabb, lágyabb verziója, de akkor túloznék.
Adott pár barát egy kollégiumban, ahol az ellenségeskedő nagyfiúk szeretnek borsot törni egymás orra alá.
A film csodásan bemutatja a fiatalkori barátságok mivoltát, a titkos szerelmet, az akadályokat és azok leküzdést, az önmagunkba vetett hit megtartását, önazonosságot, a különcség és a rossz döntések következményeinek megélését.
Sérültek tömény halmaza Az egész film egy eufória, az is beáll tőle, aki csak nézi. Nehezen lehet belekezdeni, főként azoknak, akiktől maga a téma igencsak távol áll. Viszont ettől érdemes belekezdeni, mert valóban van benne egy eufórikus érzés, ahogyan ezek a fiatal színészek átadják Amerika fiatalságának problémáját. Ami valljuk be, így elnézve, igen szomorú. A filmben nem igazán van egy ép lelkű egyed, de tény, az emberiség nagy csoportja tuti tud majd azonosulni valamelyik karakterrel. Én nem tudtam, de mégis lehengerelt ez a csodálatos filmes munka.
Kiemelnem a zenét, a színjátékot, a narrációt és külön büszkeség, hogy a csodálatos filmkockákat Rév Marcell operatőrünknek is köszönhetjük. Egyszerűen remek!
Tényleg egy egész estés film, amin remekül lehet szórakozni. Igaz, többször nem is nézed meg feltehetőleg, de amíg nézed, teljesen kikapcsol. Brad Pitt komoly karaktere könnyeket csalt a szemembe. Röhögtem, mert egyszerűen úgy eljátszani egy karaktert, hogy tudod milyen komoly, mégis okoz jónéhány kellemes percet. Felbecsülhetetlen. Igazi, bénázós romi-akció film, és persze Radcliff apró, gonosz mosolya.
Mélyzuhanás... A sztori nem is lenne rossz, de a főszereplő karaktere katasztrófa. Idegesítő, alkoholista, labilis, idióta. Pedig a film témája teljesen korrekt. A színésznő egyébként remekül játssza a buta libát, ezzel nincs is gond, de a karaktere tönkreteszi az egészet. Kár!
Te vagy a házért, nem pedig fordítva Kezdjük a látvánnyal. Adott egy minimalista stílusú okosház, rideg falak, kiszámítható és megbízható használat, távvezérlésű rendszer. Adott két nő eltérő idősíkban, akik beköltöznek ebbe a házba, mint albérlők. Az elején (számomra végig) érthetetlen mi fogja meg őket ebben a házban, ami nem érted van hanem te vagy a házért.
Remek a képi világ, a zene pont annyira lesújtó mint a hangulat, a színészek tökéletesek, a karakterek szerethetetlenek. Egyszerűen nem tudtam velük azonosulni. Mégis beszippantott ez a nagyon rövid, mindössze 4 epizódból álló sorozat.
Szépen, komótosan haladunk a történetben, minden egyes kirakós darabka szépen a helyére kerül és mindenki tett vagy tesz olyat, amitől... több»
Jópofa magyar filmecske Jaj, én nem tudok neki kevés csillagot adni, hát olyan jókat nevettem rajta. Igaz, semmi eredetiség sincs benne, jó kis amcsi remake úgy kb. 4-5 filmből összeollózva, de jóvanazúgy', mert engem remekül szórakoztatott.
Mészáros Béla folyton béna, esetlen, amolyan tutyi-mutyi formát ölt mint általában (no offense), de jól áll neki. Vicces, jóféle karakterek, mint kb. egy bénább Adam Sandler-es filmben, ahol Steve Buscemi magyar alteregója is szerepet kap a filmben, bár nem oly bárgyú karaktert hoz, mint amerikai kollégája.
Amit viszont mindenképp meg kell, hogy említsek a film javára, az pedig a képi világ. Örömmel látom, hogy nálunk is remek operatőrök és csodás képi világ van a filmes ipa... több»
Karin Slaughter sosem téved Az írónő szinte összes művét ismerem könyv formájában, biztos nem ezt vittem volna vászonra.
No, de ettől még ez egy szuper minisorozat volt.
Az előttem véleményezők sokan emlegetik Toni Colette játékát, az biztos: a színésznő remekül tud úgy nézni, mint aki mindjárt elalszik. Lapos, lajhár lassúságú pislogások közepette azért volt min izgulni.
A sorozatban részről részre szépen minden mozaikdarab a helyére kerül - és ne izguljunk -, mindent tisztán látunk a végére. Van benne hajsza, őrület, félreértés, politika meg minden, amit ha összeadjuk, biztos tartalmas lesz a sztori. Az is lett, bár én a végét nem értem abban a formában, hogy a tettben volt ártatlanság, az ártatlanságban volt egy ... több»
Bravo!!! Robert Pattinson elmondása szerint nem egy playboytestű férfit akart eljátszani, aki Bőregér ruhájában szaladgál és sármosan mosolyog, hanem a karakter sötétebb, mélyebb aspektusát gondolta a vászonra Kurt Cobain stílusában. Érdekes gondolat, nekem mégis nagyon bejött. Ebben a filmben nem kapcsolnak villanyt, hanem a főhőssel együtt tapogatózunk a sötétben. A karaktert számomra emberibb, sebezhetőbb, ugyanakkor józanabb, megfontoltabb tettek jellemzik. Végig fenntartotta a figyelmemet az egész cselekmény, még ha közel három órát is kellett egy helyben maradnom. Számomra kerek, végigvitt történetet kaptam, és nem csalódtam. Hozzáteszem: sosem szerettem a Batman-filmeket, de ez igazán tetszet... több»
...hogy ez mekkora film lett...volna Ahjj de sajnálom! Adott egy jó hangulat a film tartalmához, a nem mindennapi képi világ, az alapsztori tök rendben is lenne ha közepéig nem tették volna ilyen vontatottá.
Többet is ki lehetett volna hozni belőle mert a nyomozós szál igen izgalmassá tette volna, ha tovább viszik és nem csapják el úgy a végén. Az indíték, a vég kifejlett számomra semmitmondó aztán puff vége is a filmnek. Pedig mekkorát szólt volna ha tesznek bele egy kis kraftot....csak az a sok volna...na az ne lenne....
Egy kis visszatekintés A francia filmek közel állnak a szívemhez, s noha a témából elég, a film mégis ad egy visszatekintést, milyen is volt ez az egész az elején.
Kedves, vicces jelenetek. Bemutatja a különböző embertípusokat, ki hogyan reagált a vírusra, erre az egész helyzetre. Biztos vagyok benne, hogy egy-két szereplő reagálásában önmagunkra ismerünk, és megmosolyogjuk, mi hogyan is kezdtünk ebbe bele.
Kellemes film egy hétvégi kikapcsolódáshoz.
Ez igen! Félve kezdtem anno neki az első évadnak, mert Reese Witherspoon sajnos nem a kedvencem, és a filmjeit sem szeretem kifejezetten, viszont nagy volt a húzóerő, ami Jennifer Anistont és Mark Duplast illeti.
Wow, a szentségit, de jó volt ez a sorozat! Van ebben minden, ami az amerikai híradást szemlélteti, és van benne egy jókora pszichológia. Elképesztő emberi sorsok, tettek és következmények, amiben nap mint nap részt veszünk. Sokszor nem látjuk a fától az erdőt, és ez a sorozat tökéletesen bemutatja, hogyan...
Semmi extra... Több elismert, híres színészeket felvonultató/hajókázó produkciót láthatunk Agatha Christie regénye nyomán. Vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban. Első körben a látvány: gyönyörű színvilág, szép vágás, jó technika, viszont valahogy egyes hajójeleneteknél totál 2000-es évek előtti technikai megoldás, vászon előtt a színész, és mögötte a kivetített háttér. Tudjátok, olyan, mint amikor a kocsiban vezetnek és látszik a táj, a szereplő meg mindenhova néz, csak az útra nem. Szóval olyan disszonáns volt az egész. A történet rendben van. Kb. mint a könyvben, csak nem részletes, de a lényeg benne van. Hajókázás, buli meg minden, aztán gyilkosság.
Poirot nyomoz, mindenki gyanús, aztán ártatla... több»
Ilyen történetekért érdemes filmet készíteni... Anthony Hopkins nekem már garancia arra, hogy amiben szerepel (főszerepel), abba beleteszi minden színészi tudását. Gyönyörű és fájdalmas. Gyönyörű, mert amit Olivia Colmannel játszanak, az maga a művészet. Fájdalmas, mert igaz.
56 Örömapa (2022)