Ebben a történetben számomra az volt a legérdekfeszítőbb, hogy bizonyítékok hiányában a média befolyását kihasználva el lehet-e ítéltetni valakit, függetlenül attól, hogy valóban bűnös-e.
A dokumentumfilmet szerettem volna megnézni, de összekevertem ezzel az alkotással. Engem nagyon nem fogott meg, a felénél eluntam. Hiába megtörtént eset, érdekfeszítő filmet ebből nem lehet készíteni.
Egy hírnévhajhász hölgyike készített magáról egy hat részes dokumentumfilmet, amiben egy érdektelen „bűnügyben” játssza a szupernyomozót, öt dollárért vett kamu infók alapján.
Az ID Dark Hollywood sorozatának első részeként elég nagy csalódást keltett ez a három részes dokumentumfilm. Valójában háromórás reklám a Glee-nek, gyilkosság, nyomozás és tárgyalás nélkül. Izzadni kellett, hogy a három tragédiát úgy lehessen összehozni, mintha a sorozatnak bármi köze lenne hozzá. Önismételgetés és rizsázás.
Nagyon vártuk ezt a dokumentumsorozatot, de csalódás lett. Eleve nálam fekete pont, hogy az első két percben mindent leírnak a bűnügyről: ki tette, miért, hogyan, mikor stb. Emiatt kb. felesleges tovább nézni.
Erős túlzás a 2 órás hossz, mert 40 percet is alig tud kitölteni. De legalább nézhetjük a rendőrnő hatalmas mosolyát, amint a tragédia részleteiről mesél.
A bűntények szomorúak és elgondolkodtatóak, de a dokumentumfilm számomra rém unalmas volt. Eleve egy nagyon szenzációhajhász felütéssel indul. (29 kontra 400.) Aztán kapunk egy órányi melodrámát a volt munkatárstól. Nem minden meghökkentő esetről lehet filmet/dokumentumfilmet készíteni.
Rengeteg jót hallottam róla, így kissé csalódtam. Tinidzserként biztosan másképp értékelem, de 20 év távlatából még olyan szintet se üt meg, hogy sörözgetés mellett végignézzük.
62 Senki sem hallja a sikolyodat (2022)