Legyünk mindig bátrak és kedvesek! A korábbi Disney-élőszereplősök egyik legszebben kivitelezett filmje ez. A 2010-es Alice Csodaországban többnyire sötétebb, itt-ott morbid hangulatba kapcsolt, a Demónáról tudjuk, hogy milyen, az sem feltétlenül a bájos oldalának köszönheti a sikerét. Ennél viszont különösen nem voltak gondok az aranyosabb, szívhez szóló történetmesélés kivitelezésében. Még újrafeldolgozásként sem, ez áll mind közül összességében a lehető legközelebb az eredeti rajzfilmjéhez, és valahogy különösen tetszett. Végig őszinte, aranyos, bájos, szép a látványvilága, és a zene, dalbetétek is a helyükön vannak. Itt is utáltam a gonosz mostohát, mondjuk a színésznő itt egy kicsit túl merevnek tűnt ebben a szerepben. A... több»
Már az elejétől fogva érdekesebb, egyedi perspektívával játszik a sorozat. Nem szokatlan a Pixartól, habár az előzetesben még nem tűnt valami komolynak, vagy legalábbis a tipikusan megnyerő, maradandóbb darabjuknak, már az elején kellemesen csalódtam. A fő erőssége, hogy több szereplő szemszögéből meséli a történteket, így jobban beleláthatunk a lelki világukba, hogy min mennek keresztül, mindezt nem kevésbé humoros körítéssel, szuper ötletesen, jól pörögve kapjuk. Maga a koncepció erősen emlékeztet az Agymanókra, és egy kicsit a Lelki ismeretekre is. Aranyos, és vannak apró, de mélyreható üzenetei is. 10/8,5
Hol bővít, hol nem olyan erős - lényegében nem rossz Szerintem nem volt rossz feldolgozás, mondom ezt úgy, hogy a legtöbb Disney-élőszereplős újragondolás nekem nagyobbrészt bejön. Tehát nem mindegyik. Ez rendben volt, eltekintve attól, hogy az eredetihez képest sötétebb tónusban volt, mármint a kastély nem mindenhol annyira fényes, csilivili itt, mint a rajzfilmben. Tetszettek az extra dalbetétek, a film többek között ezeknek hála erősebb tudott lenni itt-ott cserébe, ha már nem egészen az eredeti varázsát követte. Persze hiányoltam a Human Again c. számot belőle, amelyben a kastélyt kitakarítják, sajnos a Disney Plusos verzióból is kivágták valamiért. :( A táncok, jelmezek, díszletek szépek voltak, a film gyengeségeit a terjedelmesebb háttér... több»
Sok különös nincs benne, csak annyi, hogy a Földön küzdenek ezúttal a fenevadakkal. Na meg ők is egymás között, az kábé világos volt, hogy a predátor sem feltétlenül jópofizni ment az emberek közelébe. Ezzel sajnos sor került a legbrutálisabb ütközetre. Mégis nem a legemlékezetesebb sztorit kaptuk ezzel, teljesen felejtős. Marad legfeljebb az első kettő klasszikus, meg esetleg a Prometheus és Romulus, de az első kettő biztosabban. 10/3,5
Érdekes, szokatlan egy spin-off volt. Azzal kezdem, hogy az, hogy a Földön játszódik, sőt, hogy egyfajta "Alien-eredetmagyarázó", ősi legendás lényekkel mossák össze, amire egy hirtelen műholdas megfigyelés révén leltek rá, szóval ezen látszik, hogy színtiszta modern Hollywood. Nem rossz értelemben, hiszen a nyugati világban meglehetősen rajonganak a régi kultúrák, civilizációk reprezentálásáért, jellemzőbben fantasy formájában. Itt három ősi civilizáció elemeit tették össze egy ősi templomban, ahol régen a xenomorph-sárkányok és a ragadozó harcosok küzdöttek meg, utóbbiak érdemszerzési céllal. A helynek emiatt tehát kissé már amolyan Atlantiszos feelingje volt. Aztán jött a kutatócsoport, a... több»
Nem volt rossz folytatás. Látványvilága rendben, megragadó nagyobbrészt, meg több klassz akciójelenet is van benne, de a történet inkább amolyan filler, nem kifejezetten a legerősebb folytatástípus. Az mindenesetre jó ötletes volt, hogy Kronosszal kellett végül megküzdeniük, meg addig is kaptunk legendás lényeket. Thalia fája nagyon ötletes volt, és drámai. Az őrült taxisofőrök nagyon viccesek voltak. Vannak benne erősebb csavarok. Összességében nem a legmaradandóbb sztori, de nem is gyenge. Amolyan hármas és négyes közötti kategória, inkább a fölére hajlok.
10/7
Az utóbbi Alien-filmeknél is jobban tetszett valamivel. Abban emelkedik igazán föléjük, hogy masszívabb izgalomszintet tart fenn, hevesebb tempóban.
Egy csapat fiatal elszökik a rabszolgasor elől egy bányabolygóról azzal a céllal, hogy hibernált állapotban eljuthatnak egy kilencévnyi messzeségre lévő bolygóra. De útközben találnak néhány kegyetlen űrlényt a hajón, akikről már nagyjából tudjuk, milyenek. Ebben a filmben is persze sok módosítást kaptak, és ismerve a kulisszatitkokat, itt már külön óriásrobotot építettek az óriási xenomorph megjelenítéséhez. A másik különösebb innovációja ennek az emberszerű űrlény, ami nekem csak úgy közepes figura volt; az eredeti – mint általában – a leghat... több»
Majdnem annyira jó... lett volna, mint a Prometheus, de itt nem az előzőt követte közvetlen, sőt inkább kisiklott, és új irányba haladt. Nem olyanba, amilyenre feltétlenül szükség is lett volna ezen franchise univerzumépítése során. Nevezetesen itt két android viszi a prímet, akik lassacskán öntudatra ébredezgetnek, és az emberek ellen fordulnak. Korábbi filmekből pedig láthattuk, hogy nem mindig hasznosak, vagy egyáltalán a jók oldalán állóak. Itt a bolygón tanyázik az egyikük, miután hajótörést szenvedett, majd találkozik a többi emberrel, akik menekülnek a szörnyek elől. A film egyedüli innovációja az, hogy most már szemcsékkel is be tudnak kerülni és megszületni a vérengzők. Androidok sz... több»
A nyolcadik utas előtti események... Az első négy film után egy ideig szüneteltettem az Alien-filmmaratonomat, főleg a negyedik után, mert az és az azelőtti a klasszikus hatást alaposan lerontották. Eredetileg a tavalyival akartam folytatni, de gondoltam, jobban járok, ha előbb ezeken esek túl (+a Covenant).
Ez a film, Ridley Scott rendezésében, igen közel áll az eredetihez, hiszen ez önmagában az előzményekről szól. A 21. század vége felé, amikor már nagyobb divat az űrutazás, azon belül új űrkolóniák keresgélése. Ebben az emberiség eredetére ásnak le... Mármint a franchise-ban, nem a valóságban, tehát nem a Bibliában megírt ember teremtésének a történetéről.
Szóval itt szerfelett fiktív, és számos bonyodalmat vetít előre. Az... több»
Az első nagy kaland Percy és az olimposziak között Parádés egy filmélmény volt ez összességében. A könyvet (még) nem olvastam el, a sorozatra pedig csak úgy hype-ból akadtam rá 2023 végén. Nem szoktam ilyet csinálni általában, de az, hogy azt előbb láttam, mint ezt, kivételesen nem volt problémás számomra. Pedig cselekményben szinte pontosan egy és ugyanaz: szereplők, helyszínek, helyzetek. Na de a film a lényeg most, ami Chris Colombus irányítása alatt került megrendezésre, aki jártas a mitolgikus lények megjelenítésében, gondolok itt pár Harry Potter-filmre, melyeket ő rendezett, szinte könnyen felismerhető a névjegye. Izgalmasan, mélyrehatóan, egyben szórakoztatóan tálalt mindent. A látvány kétségkívül remek, szuper akciójelenetek, vizuál... több»
Gyönyörű alkotás a szeretetről és a megértésről Amikor ennek a filmhez nekilátunk, akkor semmiképp se csak úgy álljunk hozzá, hogy "oké, nézzünk már valamit" , ehhez ugyanis bizonyos érzelmi, lelki felkészülés szükséges. Fontos megtervezni az alkalmas időpontot, amikor érzelmileg egy mélyreható drámára hangolódunk rá, ennek ellenére bármennyire is szeretnénk, erre nem lehet igazán felkészülni.
Legkönnyebb részének – ha lehet ebben egyáltalán könnyebbről beszélni – esetleg az első húsz percet nevezném, ami hozzávetőlegesen ennek a drámának úgymond csupán a bemelegítő része. Felvázolja a lány a helyzetét, és barátokra lel, akik hasonló cipőben járnak. Majd összebarátkozik egy fiúval, aki szintén súlyos betegségekkel küzd élete folyamán, és... több»
Ez gyerekkorom másik nagy kedvence a magyar bábfilmek közül. Emlékszem, még mesekönyvben is megvolt, talán még meg is van, aranyos olvasmány volt, hát még mennyire tanulságos. Fő témája az őszinteség, egyik kedvencem az Eszménykép c. rész meg a Sárgarépa. Mazsola és Tádé korban rendkívül különböznek, akiket a bölcs és gondoskodó Manócska nevel fel. Bármikor szívesen újra tudom nézni bármelyik részt DVD-n, sőt van, amelyik még a régi diafilmgyűjteményből is megvan, a Hóemberes az biztos. Fölöttébb korabeli, tehát nem túl modern nyelvezete, szókincse az egyik fő erőssége a sorozatnak, amellett, hogy ez is őszinteségre neveli a nézőit, olyan szívhez szólóan, hogy az akár a felnőttekre is jó hat... több»
Jujj, ez mennyire nagy kedvencem volt, főleg kiskoromban! Imádom a mai napig minden egyes részét. Aranyosak, tanulságosak, és az utóbbi talán a nosztalgia miatt van, de annyira megmosolyogtatóak. Buksi, Cicamica, Rókica, Morzsa Kutya, Sompolyogi kalandjai a Futrinka utcában mindig kedves emléket fognak jelenteni számomra. Az már csak hab a tortán, hogy más bábfilmsorozatban is megemlítik ezt az utcát, például a Mazsola és Tádéban. Szerény személyes élményként még megemlíteném, hogy egyszer voltunk egy ugyanilyen nevű utcában nyaralni. Már ami a táblakiírást illeti. :-) A kedvenc epizódom a sorozatból talán az, amelyikben Buksi és Rókica megtréfálják Morzsa Kutyát, és Cicamica erre egy kicsit... több»
A sárkányok nem feltétlenül szörnyek Ez a film valami szokatlanul üdítően kellemes volt. Sok olyan üzenet van benne, amelyeket talán már azóta sokszor és sokféleképpen láttunk, de annyira eredeti, hogy ezek bizony tartóssá, időtlenné teszik. Emellett kifejezetten jópofa, ötletes és merész, ahogy van, és több helyütt remek párbeszédekkel telített. Ahol pedig Hablaty közeledik a sárkányhoz, Fogatlanhoz, az rendkívül óvatos és mély, főleg ahogy felismeri, hogy ő nem (ő sem) gonosz, sőt roppantul érzelmes.
Egy olyan viking, aki századok óta az első, aki nem volt hajlandó sárkányt ölni, nemcsak szembemegy a kegyetlen hagyományokkal, hanem még fel is fedezi az igazságot. Azt, amely végső soron felszabadítja őket félelmeikből, egyesít... több»
Nem érdemes lebecsülni a Fantasztikus 4-est Úgy gondoltam, esélyt adok ennek a franchise-nak is, főleg most, hogy idén elég nagy dobással készül, és azt kell hogy mondjam, nem csalódtam igazán. Azt kaptam lényegében, amit vártam: jó kis 2000-es évek eleji szuperhősfilmet, viszonylag függetlenebb csapat áll össze, akik szert tettek rendkívüli képességekre. Már akinek élvezetesebb. Mármint lángolva repülni állatira menő, vagy gumimód megnyúlni, láthatatlanná válni, de óriásként már nem olyan kellemes bizonyos esetekben. Sok mindenen kellett keresztülmenniük, mire összeállnak igazi csapattá, hogy megütközzenek az ördögi Doctor Doommal. (Talán láthatjuk jövőre májusban...) Útjuk során nehéz felülkerekedniük az új adottságaikból adódó prob... több»
Sokáig nem terveztem, hogy belevetem magam ebbe a filmfranchise-ba, de végül mostanában tettem egy próbát. Tudom, sokaknak ez a film óriási kedvenc, és ezzel a véleménnyel nem leszek túl népszerű, de nem érdekel, nekem ez sehogyan sem jött be teljesen, ez van. Ami tetszett benne: a látvány több helyütt rendben volt, sok harcjelenet a hajókon, a díszletek szintén, már-már alap, hogy azok helytállnak, meg a zene. A színészi játék nagyobbrészt jó volt, de nem mindenhol. Jack Sparrow karakterére voltam kíváncsi, amely sokak számára ikonikus már, Johnny Depp színészi munkásságát nem követem különösebben, de az alakítása meggyőző volt, pont amennyit vártam: humoros, bátor és furfangos kalózkapitán... több»
Hihetetlenül újratöltve Messze nem ér fel az előbbi film szintjére, legalábbis ami a történet részét illeti eredetiség szempontjából. Itt jól érezhetően a látványra koncentráltak inkább, de azért voltak üzenetei is, mondanivalója. Utóbbi főleg a család magánéletéről szól, hiszen gondoskodni kell a gyerekekről, miközben nem nagyon marad el életük szuperhős része.
Valószínűtlen véletlen az, amilyen jó helyzetbe kerülnek azzal, hogy beköltözhetnek a luxusházba, közben sok magánügy, és kiderül, hogy van egy szuperbabájuk is. Szupernehéz dolguk is van, hiszen a zseniális Démonitor-főgonosszal kell harcolniuk, aki képernyőkkel tudja kontroll alatt tartani mások agyát.
Vagyis az a nő, aki végig ott volt előttük... Harcuk ... több»
Ha nem látom, magam sem hittem volna el... Ezzel a filmmel a Pixar akkoriban az egyik legnagyobb áttörését hozta el. Már eleve az az elgondolás, hogy egy szuperhős családról filmet készíteni egyszerre nagy ötlet és kihívás. Már hogyha tényleg annyira eredetit és maradandót akarnak is létrehozni. Itt pedig kifejezetten sikerült is eredeti, vagy legalábbis kevésbé elcsépelt elemekből összeállítani egy családi, víg kikapcsolódását nyújtó animációs filmet. Ebben egy olyan emberrel és cuccaival kell szembenézniük, akit kezdetben még nem értékeltek, sajnos a gonosz irányt választotta, és olyan hatalmat gyakorol és alkalmaz, amely enyhén szólva is fenyegető. Mindegyikük szupererejére nagy szükség van ahhoz, legyen az szuperül gyors futás va... több»
Ugyanannyira szívhez szóló Majdnem annyira jó a történet, mint az első, és éppen annyira erősen szívhez szóló. Minden a helyén van, humor, remek szereplők az újakkal együtt, és számos nehéz helyzet: konkrétan az, hogy választania kell Kenainak a szerelem és aközött, hogy Kodára vigyázzon. Koda ugye itt is kicsi (és nagyon imádnivaló!), és nem boldogulna egyedül. Érthetően nagyon félénk lesz, amikor Kenai több időt tölt a lánnyal, akinek segít egy fontos feladat elvégzésében, közben a két humoros szarvas is rátalál a szerelemre. Útjuk során rengeteg akadállyal kell szembenézniük, majd legyőzniük, nem kevés ezek közül saját korlátaik...
Nagyon tanulságos mese, az egyszer biztos. Eleinte főleg eléggé gyorsan történnek ot... több»
77 Hamupipőke (2015)
A korábbi Disney-élőszereplősök egyik legszebben kivitelezett filmje ez. A 2010-es Alice Csodaországban többnyire sötétebb, itt-ott morbid hangulatba kapcsolt, a Demónáról tudjuk, hogy milyen, az sem feltétlenül a bájos oldalának köszönheti a sikerét. Ennél viszont különösen nem voltak gondok az aranyosabb, szívhez szóló történetmesélés kivitelezésében. Még újrafeldolgozásként sem, ez áll mind közül összességében a lehető legközelebb az eredeti rajzfilmjéhez, és valahogy különösen tetszett. Végig őszinte, aranyos, bájos, szép a látványvilága, és a zene, dalbetétek is a helyükön vannak. Itt is utáltam a gonosz mostohát, mondjuk a színésznő itt egy kicsit túl merevnek tűnt ebben a szerepben. A... több»