vadmeggymag

Ha a Watchersre két csillagot adtam, akkor erre sajnos egyet kell adnom, mert még annál is sokkal rosszabb. Ennyire buta alaptörténettel régen találkoztam. Hogy a világ problémái azzal oldódnának meg, hogy műtétileg széppé és lehetőleg nem túl sokat gondolkodóvá tesznek mindenkit, hogy egy végtelen party legyen az élete? És azt a rengeteg erőforrást, ami ehhez kell, mi biztosítja? A városokat, a „falból kijövő” ételt, italt, bármit? És mire jó ez, és kinek? Nevetséges. Az meg pláne, hogy az volna a nagy lázadók megoldása, hogy valahogy visszacsinálják a műtétek hatásait (és ezt persze, az erdőben meg is oldják, a nyilván két kezükkel a semmiből épített földházban a nem tudni, honnan származó... több»

Szedett-vedett álmitikus az alapsztori, buta, kidolgozatlan. Az 'őrült tudós' toposza, az elhagyhatatlan erdő stb. Mindezt már ezer jobb formában láthatta, olvashatta bárki. Még a szintén nem túl eredeti From is jobb ebben a loop-helyszín sztoriban és a félelmek megtestesítésében. Dakota Fanning túlértékelt és unalmas színésznő, kár volt rá építeni. A 'fordulatok' teljesen kiszámíthatók. Nem érdemes időt pazarolni rá, de ha nagyon unatkozol, akkor nyugodtan.

Belga dráma fordulatokkal
Nyilván mindenkinek eszébe jut a Tizenkét dühös ember – ha már bűnügyi, esküdtészékes történet kerül elő –, de szerencsére szó sincs az újraírásáról. Először is, Belgiumban járunk, és mint oly gyakran, most is jó érzés kiszakadni az amerikai sorozatvilágból, még akkor is, ha úgy tűnik, a filmsorozat-készítést, a nézőpontokat, sémákat, témákat örökre meghatározta Amerika. A tizenkettőben azonban üdítően sok minden kimondatlan és eldöntetlen, üdítően, tehát nem túlságosan; a film nem művészieskedőn hallgatag, csak éppen nem akar mindent a szádba rágni, és főleg nem von le nagy tanulságokat (helyetted), még kevésbé akarja a sztorit kiszínezni, eltúlozni (ahogy az amerikai sorozatok még mindig ... több»

A biztonság illúziója
Ha elég sok Black Mirrort néztél, és szeretted, ez a sorozat is tetszeni fog. A nem túl távoli jövőben járunk, egy városban, ahol a Rendszer mindenkit figyel, szinte mint Kína nagyvárosaiban, de nem rögzített kamerákkal, hanem személyhez rendelt apró drónokkal. A felvételeket azonban emberek nem láthatják, csak a Rendszer értékeli. A bűnözés tehát megszűnt, életed minden pillanatát figyeli és rögzíti a mesterséges intelligencia, egy nem a megfelelő kukába dobott szemét miatt már büntetést kapsz. Nyomasztóan hangzik, a látszat mégis idillikus. Mindaddig, amíg nem történik egy olyan gyilkosság, aminek látszólag nincs elkövetője. Innen indulunk, és elég szép csavarokkal haladunk a megoldás felé... több»

Meseszerű kliségyűjtemény
Nagyjából ezzel a két szóval össze is foglaltam a véleményemet. Kétdimenziós szereplők egy túl szép díszletben. Semmit nem vesztesz, ha nem nézed meg, de el lehet vele ütni egy-két unalmas estét.