Fikatours_blogger

Az első részen majdnem elaludtam, de a másodikat jól megcsinálták. Jó, hogy léteznek ilyen vakmerő emberek, nélkülük nem tartanánk most ott, ahol vagyunk.

Torrente rajongóknak lehet, hogy csalódás ez a film, engem (pedig nem láttam az első részt) szórakoztatott.

Evita fanoknak nem ajánlom. Ebben a történelmi megvilágításban egy feltörekvő cafka, akinek szociális érzékenysége és adakozó kedve csupán szimpla PR-fogás.

A táj és az emberek fotózása ötös. A történet nulla, a többi szempont szerint is csak közepes alkotás.

Ha az Egy becsületbeli ügy filmhez hasonlítóm, ami nagyon is adja magát, ez bizony minden szempontból csak egy közepes produkció.

Kár érte
Hálátlan dolog egy megható drámát lehúzni, de nem tehetek mást, mert átvágva érzem magam. A történet azzal szippant be, hogy egy szürreális vígjátékot kapunk, néhol groteszkbe hajló poénokkal, majd, amikor már azt hisszük, hogy csak a romantika van hátra, 180 fokot fordul a stílusa, és egy vontatott drámába csöppenünk.

Nehezen hangolódtam rá a filmre, de a végén már tudtam röhögni néhány poénon. Az apa-fiú konfliktus (és megoldása) az én ízlésemnek túl gejl, de a történet mindenképp jobb egy közepesnél.

Én vagyok a dühös, hogy besz*ptam a kamu 71%-ot.

Vicces, hogy milyen filmekre ültek be a moziba nagyapáink. Amúgy, észrevette már valaki, hogy a fiatal Páger mennyire hasonlít Ralf Fiennesra?

A történet nem túl komplikált: egy srác eljut A-ból B-be, és közben felpofoz mindenkit, aki útjában áll, mert siet. A verekedős jelenetekben eleinte még láttam eredeti koreográfiát, aztán jött a hollywoodi klisé: félholtra ütlegelt főhős hamvaiból feltámad, és nyer, miközben 60 kilós lányka pörgőrúgással leteríti a maffia kigyúrt embereit.

Kicsit csetlik-botlik a történet, és látszik, hogy kis költségvetésből kellett forgatniuk, de ettől még jó a film. Van egy olyan sejtésem, hogy a Mafab gyakran „előpontozza” a filmeket. Beállít 15 szavazatot (gondolom, egy-két szerkesztő véleménye alapján), ezzel bebetonozza az átlagértéket, amit csak sok szavazattal lehet elmozdítani. Nem túl demokratikus eljárás, de kétségtelen, vannak előnyei. Például, hogy ezt a filmet meg sem nézem, ha nem állították volna 77%-ra. Ráadásul még egyet is értek ezzel a számmal, csakhogy, ha négy csillagot adnék rá, a 80% irányába tolnám az átlagot, de annyira azért nem jó a film. A karakterek (és az alakítások) gyengék, helyenként vontatott. Ezzel együtt a... több»

A teljesen ismeretlen, huszonéves szerző memoárja... Hát persze...
Ez a történet ezer sebből vérzik, amiből csak a leglényegesebbet emelném ki. Azt egy OKJ-s írópalánta is tudja, hogy a főhős elé akadályokat kell gördíteni, miközben halad a célja felé, mert különben unalomba fordul a regény. Ebben a filmben nincs ilyen. Na jó, még egy bosszantó amatőrségre rámutatnék: egyik karakter sem fejlődik sehová. Az apa paraszt volt, és az is maradt. A nagybácsi jó fej, és ez nem változik a film végére. Az anya és maga az „író” fiú naiv lelkek, akik élik egyszerű életüket a történet elején épp úgy, mint a végén. Egyedül a mellékszereplő nagyfater mutat be egy látványos fejlődést, és ezzel azonnal kedvencé is válik, de ez nem menti meg a másfél óra lagymatag utazást.

Ez egy igen jó történet, de úgy gondolom, a rendezés csak ártott a forgatókönyvnek.

Már '81-ben sem értettem, miért övezi ekkora lelkesedés ezt a filmet, de most, hogy újra megnéztem, már azt sem tudom, egyáltalán miért apokalipszis a címe. Mindenesetre, szórakoztató volt a ma már idős sztárokat ifjú titánokként látni. (Na persze nem három órán át.)

Nem vagyok a műfaj rajongója, így az értékelésem is csak ennyit ér, mindenesetre, nem futkározott a hátamon a libabőr.

Az eredeti cím poén: WTF
Ez egy annyira más világ, hogy akármilyen mesét elhiszünk. (Nemcsak Afganisztánra gondolok, hanem a haditudósítók és a hírek világára.)

Kicsit nyomasztó, nagyon disztópikus, de nekem tetszett a története. A technika is remek, amivel készült az animáció. Még több ilyet kérünk!