Történelem- és jellemhamisítás ez a film Nagyon szívesen megkérdeznék Ridley Scott-tól pár dolgot arról, hogy miért épp ilyen Napóleont teremtett filmjében. A Joaquin Phoenix által megformált francia hadvezér és császár ugyanis jelentősen eltér mindattól, amit eddig a franciák nemzeti hőséről tudtunk. Én olvastam Napóleon életrajzát és valóban érthetetlen számomra Scott koncepciója.
Az első mindjárt, hogy Napóleon valójában egy vezetésre termett bátor katonatiszt volt (a tüzérségnél szerzett tiszti vizsgával). Később megjárta a ranglétrát, és miután bebizonyította tehetségét, elérhette a tábornoki rangot is, mégpedig önerőből. Igaz, hogy a csúcson valóban megrekedt a karrierje és csak a szalonok világában a forradalmi vezetők fele... több»
Izgalmas pszicho-sztori Felemás érzésekkel néztem végig James Watkins 2024-es rendezését, mert egyik oldalon tetszett a sztori és félelmet keltő volt az alapsztituja is, a másik oldalon viszont bosszantott az áldozat szerepkörébe került család teszetoszasága. Adott egy megtévesztő pasas, aki kamu családjával és kamu személyiségével a farmjára csal idegeneket, főleg ártatlan családokat és adott egy áldozattá váló család, mely időben rájön arra, hogy valami nem stimmel. Erre viszont sajnos nem az azonnali eszeveszett menekülés a reakció, hanem a bénázás. Egyébként jó a rendezés és James McAvoy alakítása is. Feltűnt Mackenzie Davis jelenléte is a filmben, akit Terminátor elleni harcosként láttam eddig, de itt is nagyo... több»
Nem életszerű a sztori Meglepő számomra, hogy mind Stephen King, mind az Éhezők viadala-filmeket megíró Suzanne Collins miért gondolják úgy, hogy egy diktatúra fenntartásához az emberek számára élet-halál küzdelmeket kell rendezni. Kim, Putyin, Hszi illetve Orbán sem rendez ilyesmiket (hogy csak 4 jelenlegi diktátort említsek). Ebben a filmben is (melynek alaptörténetét még 1979-ben írta meg King) és az Éhezők viadala-filmekben is arra kényszerítenek fiatalokat, hogy egymással küzdjenek meg. King verziójában addig kell gyalogolniuk, míg bírják, Collins művében pedig egymást kell megölniük direktben. Az azért nem tűnik túl életszerűnek, hogy vidáman, már-már nevetgélve és fütyörészve indulnak a többnapos útra mind ... több»
Döbbenetes film Tanulságos ez a film, mert arra kényszerít bennünket, hogy szembenézzünk azzal, mi történik akkor, ha kilőnek egy ballisztikus atomrakétát a civilizált világ valamelyik országára. Döbbenetes, mennyire kevés idő áll rendelkezésre a hatástalanításra. Alig 15 perc és egyetlen esély a rakéta kilövésére. Bár az AI szerint a valóságban 30 perc kellene Észak-Koreából Chicagóba eljuttatni egy interkontinentális atomrakétát. Viszont a napjainkban leginkább realisztikus forgatókönyv szerint Oroszország először Nyugat-Európára fog atomcsapást mérni (valószínűleg Londonra legelső alkalommal), akkor a 15 perc reálissá válik. Szóval 15 perc és milliók halnak meg. A Feszült helyzet című filmben több szemsz... több»
Közepes és feledhető, Kate Beckinsale ellenére is Kate Beckinsale valamikor az általam legszebbnek tartott színésznő volt. Jelenleg már 52 éves, de úgy tűnik, nehezen viseli az idő múlását, mert ebben a filmben nagyon furán fest ajakfeltöltésével és anorexiás alakjával. Pedig kizárólag miatta kezdtem ennek a filmnek, mely aztán csalódást okozott. Beckinsale kisasszony egy kislányát elvesztő anyukát alakít, aki 8 éven keresztül küszködik azért, hogy visszaszerezze lányát, aki végül vissza sem akar térni hozzá. Elvált és arab származású férje rabolja el a kislányt és viszi Szíriába. Válaszul az édesanya egy rablásokkal foglalkozó csoporthoz szegődik, melyet Scott Eastwood vezet. Nyolc évig reménykedik abban, hogy egy nap a csoport az ő lányát... több»
Hatásvadászat gyenge kivitelben Úgy tűnik, hogy nagyon megosztó lett Paul Thomas Anderson sajátos akció-vígjátéka, az Egyik csata a másik után. A főszerepre Leonardo DiCapriót kérték fel, aki - szerencsétlen - elvállalta, beérve abba a korba 50 felett, amikor már egyre kevésbé válogathatnak még a dupla A-kategóriás színészek is.
A film legfőbb jellemzője, hogy direktbe rámegy korunk megosztó témáira, mégpedig hatásvadász otrombasággal és hangyányit sem leplezett módon. Adottak a liberális, füvező, fekete nő - fehér férfi leosztásban élő forradalmárok, akik a gonosz, konzervatív trumpista kormányzat ellen lázadoznak, legalábbis annak bevándorláspolitikája ellen. Érzékeny téma ez manapság, amikor az USA-ban az ICE válogatás... több»
Kár kihagyni az év leglátványosabb filmjét James Cameron harmadik dobása lett a legjobb, 197 percben és annyi látványos jelenettel, amennyit csak képesek voltak beletuszkolni ebbe az elnyújtott játékidőbe. Saját blogomon (drhouseman.blog.hu) írtam már egy 4 ezer karakteres elemzést, így itt inkább csak a pozitívumokra és negatívumokra fókuszálnék.
Pozitívum, hogy iszonyúan ingergazdag a film: sok a víz alatti jelenet, a levegőben is rengeteget járunk és sok az erdős, természetközeli kaland is. A jelenetek többsége mégis egyébként a vízhez, tengerekhez kapcsolódik. Ugyancsak pozitívum, hogy a szimpla na'vi kontra emberek harcot ezúttal árnyalták egy emberekhez átálló na'vi törzzsel, akik királynőjük vezetésével követik Quaritch ezre... több»
Az egyik legjobb film, amit a második világháborús Angliáról készítettek A Joe Wright rendező és Gary Oldman főszereplő párosa egészen kivételes filmet hozott össze 2017-ben Winston Churchill történelmi jelentőségéről. A film végigkíséri a már idős Churchill miniszterelnöki kinevezése utáni napokat egészen odáig, hogy kivívja az alsóház teljes támogatását. Különlegesség, hogy betekintést kapunk Churchill házasságába, munkahelyi kapcsolataiba, és abba az érdekes viszonyba is, mely VI. Györgyhöz fűzte.
Ami a házasságát illeti: szerették egymást a feleségével, noha Churchill rengeteget ivott és dohányzott, sőt gyakran kínozta depresszió is. Személyes tragédiája volt, hogy noha egész életében erre készült, valójában csak 66 évesen került a miniszterelnöki székbe. F... több»
Több műfaj határán 10/8 Újranézve is tetszett a Csillagközi invázió, noha egy kicsit meseszerű az egész, és nagyon sok a túlzás benne. A kitalált jövőbeli világ mégis érdekes: adott egy idegen bogáréletforma, az arachnidok faja, mellyel állandó háborúban áll az emberiség. Képesek jelentős inváziókra, halálosak, és még valamiféle tüzelést is tudnak produkálni. A legtöbb egyedük kitinszerű, kőkemény vázzal rendelkező bogárszerűség, de akadnak óriás, cserebogár-jellegűek is közöttük. Az emberek valamilyen érthetetlen okból mindig csak kézifegyverekkel szállnak velük szembe. Jók a karakterek: Rico (Caspar Van Dien), a vagány tengerészgyalogos tanonc és a nagyon szexis Carmen (Denise Richards), aki meg pilótának készül.... több»
Ismétlődések sorozata az élet Sokan érezzük úgy egy-egy életszakaszunkban, hogy sajátos taposómalomban vagyunk, ahol minden nap éppen ugyanolyan. Folyton ismétlődnek ugyanazok a dolgok, események, részletek. Az Idétlen időkig ezt az érzést jeleníti meg szinte művészi formában. Harold Ramis filmjében a központi karakter Phil (Bill Murray), akinek élete egy nap óriási fordulatot vesz: egyetlen napja ismétlődik folyton amikor riporterként egy kisvárosba utazik. Az idegesítő dolgot arra használja fel, hogy megismerje majd meghódítsa csinos kolléganőjét.
Meglepett Mostanában ritkán szokott meglepni egy film, de az American Assassin meglepett. Jó a sztori, remek a rendezés, és még nagyszerű alakításokat is kapunk. Főleg az tetszik, ahogyan indul a film. Adott egy fiatal férfi, Mitch Rapp (Dylan O'Brien), akinek egy nap megölik a szerelmét egy terrorista akcióban. Mitch elhatározza, hogy bosszút áll az iszlamista szervezeten.
Megtanul arabul, és megismeri a muszlim szokásokat is, majd elutazik Tripoliba (Líbiába), hogy felvetesse magát egy dzsihadista csoportba (de valójában azért, hogy megölje a csoport fejét, aki párja haláláért is felelős). Sikeresen eljut a szervezet fejéhez, ám ekkor beavatkozik a CIA. Megölik a csoport minden arab vezetőjét. Mitch... több»
Nem túl hihető sztori, de izgalmas gengszterfilm – 60% Annyiszor futottam bele ennek a filmnek az említésébe, hogy harmadszor is belekezdtem (az első két alkalommal félbehagytam, mert bevallom, nagyon untam). Ezúttal azonban sikerült végignéznem, de az irreális sztori ezúttal is zavart kissé. Adott egy kisebb maffiafőnök, Don Costello (Jack Nicholson), aki alig néhány emberrel ural egy komplett városrészt Amerikában. Egy nap elhatározza, hogy bejuttatja a rendőrséghez egyik emberét, a lelkes Colin Sullivant (Matt Damon), aki tökéletesen be is épül a nyomozók közé, és még elő is léptetik. Közben megismeri a gyönyörű rendőrségi pszichiátert, Madolynt (Vera Farmiga), és viszonyt kezd vele, így egy ponton úgy tűnik: teljes sikert arat minden terület... több»
Kőkemény és véres barlangi horror A The Descent az a film, amelyen egyetlen másodpercig sem unatkoztam. Először is, kitűnően kitalált a történet, amely számomra még hihető is. Az emberi evolúció egy adott szakaszában barlangokban éltünk. Később a sapiensek kivonultak a szabad térségekbe körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt, és megindult egy gyors fejlődés. Ám érdekes felvetni, hogy a kettéágazódás után maradtak-e barlangi emberek, akik aztán az elmúlt 100 ezer esztendőben is tovább éltek, alkalmazkodva a sötét, barlangi viszonyokhoz, és elrejtőzve a modern ág elől. Ha igen, akkor napjainkra valóban úgy nézhetnek ki, ahogyan Neil Marshall filmjében bemutatásra kerülnek: állatias, vad, látásképtelen, torz szörny-emberek. A filmbe... több»
Nosztalgikus film hatalmas szövegekkel Nagy kedvenc ez a film, mert ízig-vérig 90-es évek nosztalgiája 1996-ból, nagyon jó karakterekkel, remek dumákkal és színészekkel. Az idegen lények a bolygónkat akarják, így a Föld nagyvárosai fölé repülnek, és sorra elpusztítják azokat. Csakhogy itt van Steven Hiller vadászpilóta (Will Smith) és David Levinson (Jeff Goldblum) informatikazseni (a színészek ekkoriban csak 28 és 44 évesek), és trükkös terv mentén szállnak szembe a betolakodókkal. Közben felbukkanak barátnőik is, akik szexisek, fiatalok és kitartanak párjaik mellett. Kell még egy önfeláldozó, habókos figura, ő Russell Casse (Randy Quaid), a részeges permetezőgép-pilóta, aki harcolt a vietnámi háborúban, és elszenvedett már egy ... több»
A nagy nevettetők filmje 1959-ből Billy Wilder rengeteg jó filmet készített, így munkásságát Hollywood és a filmakadémia 6 Oscarral jutalmazta, ami nagyon komoly elismerés. A több tucat Wilder-film közül azonban kiemelkedik az 1959-es Van, aki forrón szereti a szereplőgárda és a hihetetlen népszerűség miatt. Ez az a film, amit mindenki szeret, és amelyen mindenki nevet (legalább egyszer, ha végignézi). A főszerepekben Marilyn Monroe, Tony Curtis és Jack Lemmon látható.
A téma az 1929-es esztendőbe repíti vissza a nézőt, amikor még szesztilalom volt Amerikában (prohibíció kora), így nagyobb bandák és maffiacsoportok főleg szeszcsempészettel foglalkoztak, és tiltott bárokat üzemeltettek. Egy ilyenben dolgozik a két jóbarát, a ... több»
Túltolt bajusz és akciózás egy Agatha Christie sztoriban Nekem tetszett, bár a film kivitelezése mindent megtesz azért, hogy ne jöjjön be az embereknek. Kenneth Branagh rendezőként és főszereplőként is mindent túltol ebben a látványkrimiben. Agatha Christie angol írónő (eredeti nevén Agatha Miller) 1976-ban hunyt el, 85 éves korában (és még 1975-ben is írt regényt Poirot alakjával). A Gyilkosság az Orient expresszen című művét még 1934-ben írta (igaz, már ekkor is 44 éves volt). Leggazdagabb alkotói korszakát egyébként a 30-as és 40-es évek jelentették. A Kenneth Branagh-féle megvalósítás egy akciófilmes feldolgozás, mely elviszi a néző figyelmét a látvány felé.
Ez annyiban jó, hogy a fiatalabb korosztályokat is megcélozza, és annyiban rossz, hogy... több»
Unalmas és vérszegény Nehezen lehet belőni ennek a filmnek a műfaját: akciófilmhez túl nyugis és unalmas, drámának nem elég szomorú, vígjátéknak pedig nem elég vicces. A legnagyobb baj vele azonban az unalom. Alig tudtam végignézni, már a felétől a telefonomat kezdtem nyomkodni. Pedig a téma nem rossz, a francia terrorista elhárító szervezet a GIGN (Groupe d'intervention de la Gendarmerie nationale) belső világa nyílik meg előttünk. A főbb karatekeret alakító színészek viszont teljesen jellegtelenek. Az egész több sebből vérzik, és a jó címen túl kevés pozitívum mondható el a végeredményről.
A Predátor-filmek közt az egyik legjobb Én is azok közé tartozom, akiknek bejött Antal Nimród 2010-es rendezése, a Ragadozók. Értékelhetjük ezt a filmet Predator-moziként és önmagában is, de mindkét összevetésben megállja a helyét. A főszerepet Adrien Brody kapta, akiről első hallásra én is nehezen tudtam elképzelni, hogy alkalmas lesz a kemény kommandós karakterére, de meglepetésre, jól csinálta. Szikár, szívós és kíméletlen gyilkológéppé változik, aki végül felgöngyölíti azt a rejtélyt is, hogy mit keres egy válogatott gyilkosokból álló csapat egy idegen égitesten, a predátoroknak kiszolgáltatva. Sőt, a végén le is győz egy ilyen dögöt. Szerintem nagyon jó a rendezés, folyamatosan adagolja a meglepetéseket és fordulatokat. Jók a... több»
Tanultunk Oppenheimerről az iskolában, de Nolan új oldalát is megmutatja Erős filmet rakott össze Christopher Nolan az Oppenheimer megrendezésével, mely zajos sikert aratott a hazai mozikban 2023 nyarán. Nem sokkal utána jött a Barbie nevű rémálom és ízléstelenség a mozikba, így rögtön annak megtekintése után újra meg kellett néznem az Oppenheimert, hogy kitisztítsam magamból Greta Gerwig műanyag és klisékkel teli ostoba giccsét. Az Oppenheimer ugyanis afféle kulturális tisztítókúrának sem utolsó, mert valódi különlegesség és remekmű (a maga nemében).
Robert Oppenheimerről tanultunk az iskolában, de Nolan átfogóbb képet ad nézőinek az atombomba atyjáról: megtudjuk például, hogy Einstein barátja volt, aztán azt is, hogy bár szerette feleségét, mégis megcsalta egy ... több»
60 Napóleon (2023)
Nagyon szívesen megkérdeznék Ridley Scott-tól pár dolgot arról, hogy miért épp ilyen Napóleont teremtett filmjében. A Joaquin Phoenix által megformált francia hadvezér és császár ugyanis jelentősen eltér mindattól, amit eddig a franciák nemzeti hőséről tudtunk. Én olvastam Napóleon életrajzát és valóban érthetetlen számomra Scott koncepciója. Az első mindjárt, hogy Napóleon valójában egy vezetésre termett bátor katonatiszt volt (a tüzérségnél szerzett tiszti vizsgával). Később megjárta a ranglétrát, és miután bebizonyította tehetségét, elérhette a tábornoki rangot is, mégpedig önerőből. Igaz, hogy a csúcson valóban megrekedt a karrierje és csak a szalonok világában a forradalmi vezetők fele... több»