Tisztelgés a regény előtt Amikor a Wicked 1.részére ültünk be a gyerekekkel, csak annyit tudtam róla, hogy az Óz, a nagy varázsló c.regényen alapul. Tetszett a plakátja, nagy durranásnak tűnt, nem volt kétséges, hogy megnézzük, pláne, hogy a kislányom egy időben minden este az Ózból meséltetett magának elalvás előtt. Az első rész látványos volt, de azért nem ájultam el tőle, és amikor a mozi végén kiírták, hogy „folytatjuk”, nem voltam benne biztos, hogy a 2.részre is jegyet váltunk...de nem bántuk meg!
Mégis megtettük, talán mert elég nagy felhajtást csináltak körülötte, és ha már az első részt úgyis láttuk… (Hogy jobban képben legyünk, egy héttel a mozi előtt még egyszer megnéztük az egyest – másodszorra nem volt k... több»
Julia Roberts, az entellektüel Azért nem szeretem azokat a filmeket, amelyekben hollywoodi nagyágyúk játszanak, mert az évek alatt túl elcsépeltté válik az arcuk, és képtelen vagyok nekik elhinni, hogy nem szerepet játszanak.
Julia Robertsnél pláne nem értem, miért erőltetik ezt a komoly, intelligens, ügyvédnős-professzoros vonalat (A Pelikán ügyirat), baromira nem áll jól neki - inkább maradna a szokásos romantikus filmjeiben, az az ő közege. Bár az is lehet, hogy a magyar szinkronhangját választották meg nagyon szerencsétlenül - az első megszólalásánál ledöbbentem és a film végéig sem bírtam megszokni. Lehet, hogy az eredeti hangjával jobb, de annyi energiát nem ölök bele, hogy utánanézzek.
A másik szánnivaló dolog a ... több»
Nem macsóknak való Nagyon sok komment született már erről a filmről, úgyhogy én csak annyit fűznék hozzá, hogy aki giccsesnek látja, az semmit nem értett meg belőle, aki pedig úgy érzi, hogy a férfiakat támadja, az nem látja a fától az erdőt. A film eleji Barbie-landben élő Barbie-k ábrázolását ennyi erővel a nők is magukra vehették volna és megsértődhettek volna rajta, hiszen minden Barbie bugyuta és felszínes. A kulcsszó az önreflexió. Aki erre nem képes, az nem fog tudni nevetni sem azon, ha felismeri saját magát a kifigurázott karakterekben. Mert az igazán, "mélyen" és gyógyítón vicces dolgok éppen azok, amikben magunkra ismerünk. Szóval, kedves macsók, lépjetek túl azon, hogy az egótokat megtámadta a film... több»
Mit várunk a piától? Az utóbbi időben kevés olyan film volt, ami alatt ne aludtam volna el, és egy sem, aminél azért pillantottam volna rá az idősávra, mert nem szerettem volna, ha véget ér. Na, ez végre olyan volt.
Talán semmi különleges nem volt benne, egyszerűen lekötött. Sokkal közelebbinek érzem magamhoz, mint a hollywoodi alkotásokat - magyar, emiatt közelebbiek a benne levő élethelyzetek és a humora is sokkal jobb - nem az a felszínes, pisikakis amerikai, hanem az a keserű, szarkasztikus fajta, amit a nehéz sors érlel meg az emberben.
Nem vígjáték, persze, de azért néhányszor felnevettem rajta - az ember ilyenkor saját magán is nevet, mert egyes helyzetek nagyon ismerősek lehetnek a saját életünkben is.... több»
A film látványvilága elképesztő, megkockáztatom, hogy kifejezetten hangulatos, bár a témáját figyelembe véve szinte káromlás ilyet mondani. Mégis muszáj: a minimalista kinti táj és beltér egyszerre nyomasztó és nosztalgikus érzetet kelt , és a 20.század eleji amerikai táncslágerekkel vagy melankolikus zenékkel aláfestésként tökéletesen harmonizál a látvány. Nálam kedvet csinált a folytatás megnézéséhez.
Közöny Teljesen véletlenül pillantottam meg ezt a filmet a mafab oldalán. A plakát egyszerűsége, és a leírás is felkeltette az érdeklődésem, úgyhogy belevágtam. Most, hogy végigvergődtem magam rajta, három másik magyar film ugrik be: a Liza, a rókatündér, a Taxidermia és a Testről és lélekről. Mindhárom film szörnyű. Pontosan így néz ki, amikor valaki művészfilmet akar csinálni a semmiből (mondjuk, a Rókatündérben volt fantázia, humor és báj is, csak az elvontsága miatt soroltam ide).
Az adatlapon található tartalomnál nem is szól többről az egész film, még elspoilerezni sem nagyon tudom, de azért lelövöm a filmvégi "poént", úgyhogy ha mégis tervezed megnézni, ezt most ugord át: egy végigszenvede... több»
Már kétszer láttam moziban, és harmadszor is tervezek menni. Nem véletlenül vált kasszasikerré. Imádom a könnyedségét, a játékosságát, a dalokat, a szereplőket és a kis, egyszerű történetkét is. A film végén büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. Hogy van egy gyönyörű Budapestünk, egy semmihez sem hasonlítható feelingű Balatonunk és egy Demjén Rózsink olyan dalokkal, amiket már több generáció ismer. Jót tett a daloknak ez a fiatalos frissítés (nem zenei szemszögből, inkább promócióként). Nagyszerű volt a szereposztás. Bizonyosan találunk a filmben hibákat is, de kit érdekel, ha végre a magyaroknak is van egy méltó Grease-ük vagy Mamma Miájuk?! :) Én tuti ott leszek a folytatáson is!!!
A béka segge... Miért is kell nekem újra és újra ilyen nyomasztó filmeket néznem? Gyógyíthatatlanul érdekelnek a mély dolgok, az élet kérdései, és mindig valamiféle választ remélek az ilyen filmektől. Hát nem kaptam. Az a gyanúm, hogy az egész élet ilyen - csupa kérdés, bonyodalom, szomorúság, és nincsenek egyértelmű válaszok, csak nézőpontok, ködös sejtések. És mindennek a végén a halál.
79 Wicked 2. rész (2025)
Amikor a Wicked 1.részére ültünk be a gyerekekkel, csak annyit tudtam róla, hogy az Óz, a nagy varázsló c.regényen alapul. Tetszett a plakátja, nagy durranásnak tűnt, nem volt kétséges, hogy megnézzük, pláne, hogy a kislányom egy időben minden este az Ózból meséltetett magának elalvás előtt. Az első rész látványos volt, de azért nem ájultam el tőle, és amikor a mozi végén kiírták, hogy „folytatjuk”, nem voltam benne biztos, hogy a 2.részre is jegyet váltunk...de nem bántuk meg! Mégis megtettük, talán mert elég nagy felhajtást csináltak körülötte, és ha már az első részt úgyis láttuk… (Hogy jobban képben legyünk, egy héttel a mozi előtt még egyszer megnéztük az egyest – másodszorra nem volt k... több»