Nagyfőnök!!! A Toy Story 5-höz képest a Minyonok és szörnyek sokkal stabilabb színvonalat hozott, sőt, megkockáztatnám, hogy még jobbat is, mint az előző részekben. A legjópofább az eleje volt, a visszatérés a filmkészítés kezdeteihez, ahol megjelenik Chaplin is, valamint a turistacsapat körbevezetése a hollywoodi stúdióban, ahol az élő George Lucas is egy vitrinben van kiállítva. :) Az apró utalásokat, poénokat, easter eggeket nagyon értékelem, valószínűleg itt is volt több is, amit észre sem vettem első megnézéskor.
SPOILER Cuki volt a kis zöld szörny, imádtam a karakterét, amikor viszont előhívták a főszörnyet, Irist, a megidézésénél arra gondoltam, hogy számos valódi, felnőtteknek szánt horrorfilm h... több»
Néhány éve láttam ezt a drámát a cyberbullying következményeiről. Nagy hatással volt rám, gimnáziumi tanárként még 1-2 osztályban is levetítettem, és azoknak a gyerekeknek is tudott adni. Ezekkel együtt láttam vagy 5x. Szeretem a zenéjét is és az alakításokat. Egy igazán kielégítő dráma, lehet rajta bosszankodni, izgulni, felháborodni, sírni és szurkolni. Nagyon szépen felépítették a sztorit, izgalmasan adagolják a feszültséget. Szomorú, hogy a fiatalok ilyen (virtuális) világban élnek, illetve azóta már még "ilyenebben". A film abból a szempontból különleges, hogy nem (csak) az áldozatra összpontosít, hanem megmutatja azt is, mi minden rejtőzhet egy zaklató életében, érzésvilágában, és hogy... több»
Mintha a sok pozitív vélemény csak reklám lenne ... Háromszor aludtam el rajta és még így is sikerült követnem a cselekményt. A kis téli bárány és az erőltetett kisgyerekes szinkronhangja egyáltalán nem volt cuki. Baromira CGI volt az egész. Gyerekeknek szánták, gondolom, de akkor is lehetett volna viccesebb, aranyosabb, eredetibb. Kár érte, mert az alapötlet jó volt. De ezen már nem is csodálkozunk a tömegtermelés korában.
Tömören: vérlázító a téma, amit feldolgoz. A film nagyon jó egyébként, nem azon kell közben gondolkodnod, mint a mostani filmeknél, hogy milyen a CGI meg passzol-e a zene, mert teljesen bevon, ott vagy a lányokkal a zárdában, együtt éled át velük a megaláztatást, a kínzásokat, érzed a tehetetlenséget. Egyébként közben eszembe jutott a "magyar verziója", az Abigél, amit szerintem mi romantizálunk és a tévé is általában karácsony meg húsvét környékén adja, pedig ott is verték és szigorúan fogták a lányokat a zárdában. Talán csak annyi volt a különbség, hogy ott azért nem voltak ilyen megátalkodott, velejéig gonosz, szadista némberek, akik kifejezetten örömüket lelték mások kínzásában, mint ebb... több»
Sajnos erőltetett Sajnos nem sok újat hozott az 5-ös Toy story. Pláne visszagondolva brutálisan sablonosnak érzem. Ugyanazok a problémák jöttek elő, amik az összes előző részben: félelem attól, hogy a gyerekek majd nem játszanak a játékokkal, félelem attól, hogy majd megnőnek. Még az akciók is ugyanolyanok: üldözés, elszakadás egymástól, ilyesmik. Pár apró poén "működött", de csak azért, mert ismerjük az összes előző részt és volt időnk megszeretni a szereplőket. Akinek ez az első Játékháborúja, szerintem még elmosolyodni sem fog. A mondanivaló sem túl újszerű: jajj, ne játsszanak a gyerekek a kütyükkel, és jajj, nem minden gyerek kattan rá, marad egy pár normális is. Mondjuk azt elég szomorú volt látni, ahog... több»
Nagyon erős dráma, fogva tart végig. Nagyon ügyesen felépítették a fokozatosan erősödő nyomást. A kutya megölése nagyon megviselt, és azt kérdeztem magamtól, hogy mi jöhet még ez után... és jött is még egy s más. A legnagyobb baj az, hogy valami hasonló simán megtörténhet bármelyikünkkel. És tegye a szívére a kezét az ember - ha valakiről hall egy csúnyaságot, ha nem is hiszi el rögtön maradéktalanul, azért csak másképp fog ránézni onnantól. Mads Mikkelsen nagyon profi.
Elidegenítő effektusok Hála Istennek nem egy romantikus sztori, de azért így is számos észrevételem, kérdésem maradt, melyek közt lesznek erősen spoileresek is.
Bár továbbra is úgy gondolom, egy színészt nem lehet egyértelműen megítélni filmbeli alakításból, mivel egy jelenetet X-szer felvehetnek, addig instruálja a rendező, amíg nem sikerül elkapni a megfelelő pózt, arckifejezést, hangtónust stb., és még utána is megvághatják, módosíthatják, tehát nem releváns film alapján azt mondani valakire, hogy jó/rossz színész. Az igazi színészet a színpadon dől el. Nos, mindennek ellenére úgy gondolom, mindkét főszereplő tök jól alakított, érzelemgazdag, árnyalt és adekvát arckifejezéseket láthattunk. Ez pipa.
Viszont bar... több»
Feminin férfiak, maszkulin nők Hol van ez a Borathoz, a Brünóhoz vagy A diktátorhoz képest?... Nagyon megörültem, amikor feltűnt Sacha Baron Cohen a színen, de az ő játékán kívül már csak azt tudtam értékelni, milyen kreatívan feminizáltak benne márkákat (Burger Queen, Victor’s Secret), utcaneveket (Queen’s Cross), magazin- és könyvcímeket (Harriet Potter and the Half Blood Princess), stb. Az új világban való eszmélés nagyon mulatságos volt, de aztán nem az jött, amit vártam. Visszásnak érzem a megvalósítást: arra számítottam, hogy a világ válik femininné, lágyabbá, empatikusabbá, színesebbé, de ehelyett a férfiak váltak azzá, a nők pedig elférfiasodtak, ami meg nagyon furán hatott, és kényelmetlenül éreztem magam, miközb... több»
Válóperes adok-kapok Jópofa film. Ha szereted az olyan filmeket, mint az Elvált nők klubja vagy a Jól áll neki a halál (amik kábé „egyidősek” is ezzel a filmmel), akkor ezt is fogod szeretni. Mivel még az előző évszázadban készült, ezért nincs benne semmi nyálasság meg explicit jelenet sem, tehát teljesen korrekt.
Egy válófélben levő házaspár cívódását látjuk, akik nem hajlandóak lemondani a másik javára a hatalmas, fényűző közös házukról. A film keretes megoldást választott: Danny de Vito egy válóperes ügyvéd szerepében meséli el aktuális ügyfelének (aki egyszer sem szólal meg, szerepe szerint csak hallgatóság) a házaspár történetét, akik jó ismerősei voltak, sőt, ő volt a férj jogi képviselője. Már ez az ügyv... több»
Mary Shelley büszke lenne Még gimis koromban olvastam az eredeti regényt. Emlékszem, a könyvtárban random találtam rá, ismerős volt a Frankenstein, kíváncsi lettem, miről is szólhat. Azóta eltelt jópár év, szóval a sztori részletei rég a feledés homályába merültek, viszont megmaradt emlékeimben az a jeges borzongás, amit éreztem a regény olvasása közben.
Nem láttam még másik filmfeldolgozást erről a történetről, ez volt az első, és teljesen elégedett vagyok vele. Nagyon tetszett a látványvilág és a hangulat is. Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy manapság már olyan sok a gagyi film, ami mintha a világ hülyéinek készülne, hogy egy ilyen igényesen elkészített moziért igazán hálásak lehetünk. Látni, hogy nem c... több»
Egyszer mindenkinek látnia kell A Volt egyszer egy bolygó bármelyik epizódját egyszer mindenkinek látnia kellene. Ha választani kell, akkor a Föld születik vagy A Föld pajzsai epizódokat javasolnám (de az egész sorozat alakítja ki a teljes képet).
Ez a sorozat több, mint egy „sima” természetfilm, hiszen az elkészítésénél űrhajósok működtek közre. Nyolc kivételes ember, akik egyben tudósok, orvosok vagy mérnökök. Ők eleve többet tudnak bizonyos földi folyamatokról, és látásmódjuk, horizontjuk, gondolkodásuk izgalmasan kitágult azzal, hogy a Földet felülről is megfigyelhették. Az űrben való létezéssel, mindennapi működésükkel pedig megtapasztalták, mennyire kényelmes nekünk itt, a Földön, és mennyire nem magától értetődőek ... több»
Nagyon szórakoztató :) A plakát egyáltalán nem csábított a film megnézésére. Egy újabb példa arra, milyen nagyot tévedhetsz, ha elsőre ítélsz. Azt hittem, egy öntudatra ébredt, gonosz robotbaba fog halomba ölni mindenkit sok trancsírozással. Mondjuk volt benne ilyen is, de egyáltalán nem úgy, ahogy elképzeltem. Nem szeretem a horrort, de ezt nem is nevezném kifejezetten horrornak, pláne hogy ma már bármelyik mezei filmben simán folyatják a vért az emberekből, ahhoz képest egyáltalán nem volt durva. Viszont...baromira szórakoztató volt és fordulatos! Egy-két véleménybe beleolvastam, nagyon diverz. Én nem elemzem szanaszét, bár sok továbbgondolnivaló szál felmerült bennem, de a film már rántott is tovább magával. Én... több»
79 BÚÉK (2018)