Végtelenül lehangoló, szomorú, helyenként gusztustalan (otthonszülés) és egy-két helyen óvodás hiba (gagyogó újszülött/70 decibeles ajtócsikorgásra nem ébred fel, aki az ajtó mellett alszik). Nem igazán adott semmit. Kár elművészieskedni egy filmet. Inkább keresnénk értelmet, az úgyis hiányzik a világból.
Hát, lehet, hogy az enyém lesz az egyetlen negatív komment, de én amennyire vártam ezt a filmet, annyira nem estem hasra tőle. Kár érte, hogy itt is klisétengerbe fulladtunk. Számomra sokkal eredetibb volt a Futni mentem, azon egy csomószor nevettem is, ez a film viszont nem sok érzelmet váltott ki belőlem.
retinába égő képek URAM ISTEN. Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. :D 3 pontot adtam, mert gőzöm sincs, jó volt-e vagy irgalmatlanul rossz (a 3 "átlagosat" jelent, de ez minden, csak nem átlagos film). Totál megdöbbentő, felkavaró. Mondjuk, az utolsó 1/3-án elég sokszor felnevettem, azt sem tudom pontosan, miért - kínos volt, groteszk, kapkodott a szekunder szégyen. :))) Egyesek nagyon mély mondanivalót is felfedezni véltek benne, szerintem ez kb.annyiban kimerül, hogy a nők társadalmi nyomásra rettegnek az öregedéstől és ennek elkerüléséért (sok) mindent megtesznek. És hogy ez nem jó, de hát ez van. Amúgy a sztori szerintem érdekes volt, az új teremtmény, Sue tenyérbemászóan unszimpatikus volt (tehát a színész... több»
Távoli jövő? A film alapötlete érdekes, de a kivitelezés gyenge. Olyan érzésem volt, mintha egy vázlatot néznék - ugrálunk embertől telefonhívásig, netes kereséstől adatbázisokig, kapkodjuk a fejünket... unatkozni éppenséggel nem lehet, de azért nem is túl izgalmas, ami történik, sem az, ami kiderül. Teljesen átgondolatlannak hat - nincs semmilyen nagy színészi teljesítmény, semmi csúcspont, mélypont... Azon gondolkodtam, vajon regényben milyen lenne, de valószínűleg még a filmtől is silányabb.
Egyetlen erénye, hogy kissé elgondolkodtam azon, mennyire áll közel jelenlegi valóságunk a filmbelihez. És hát...elég közel vagyunk. Addig nincs nagy gond, amíg az ember nem közszereplő vagy bűnöző. Addig nem vag... több»
A látványvilág elsőosztályú, rengeteg a helyzetkomikum, az első percekben végig ott a mosoly a szád sarkában, mert minden cuki, vicces és jópofa. Aztán elindulnak az izgalmak is. Érdekes, hogy miért a kígyóra esett a választás a második részben, miért épp őt kell most megszerettetni a gyerekekkel...? Számomra egyáltalán nem volt cuki, hiába lett végtelenül aranyos, jóindulatú hangja, amikor közelről sziszegett az arcunkba a képernyőn, azért futkározott rajtam az undor. Ahogy kicsit gusztustalan (de azért, valljuk be, vicces is) volt az ultramaszkulin, mellkasszőrös lópolgármester is. Ebben a részben is volt egy-két lélegzetvisszafojtós jelenet, de kevésbé volt ijesztő, mint az első rész egye... több»
Időutazás Nekünk, kelet-közép-európaiaknak nem újszerűek a dokumentumfilmben taglalt dolgok. Ha nem is éltél a '90-es évek előtt, de olvastál Orwellt vagy akár Koestlert, Szolzsenyicint, tanultál a világháborúkról, főként a másodikról, jártál a Terror Házában, láttad A tanút, vagy Kulka János főszereplésével A vizsgát és A játszmát (és az ide vágó könyvek és filmek listája végtelen hosszú), már van róla elképzelésed, milyen lehet egy olyan országban élni, ahol minden szavadra, minden tettedre ügyelned kell, mert bebörtönözhetnek, megkínozhatnak, ellehetetleníthetnek vagy meg is ölhetnek. Ami megdöbbentővé teszi ezt a dokumentumfilmet, hogy nem 60 évvel ezelőtt forgatták, mégis olyan érzésed van, amiko... több»
Never ending stooory... Az utóbbi időben minden cikkből, bögréről, shortsból a Stranger Things köszönt vissza, úgyhogy megadtam magam és elhatároztam, hogy belepillantok, hogy megtudjam, mégis mi ez a nagy hype körülötte.
Csak úgy (szó szerint) mosogatás közben indítottam el az első részt. Nagyon érdekes, ahogy beszippantott. Ha teljesen őszinte akarok lenni, azért tegyük hozzá, hogy ez a beszippantás a sorozat-jellegéből adódik. Egyszerűen ha már elkezdted, tudni akarod, hogyan folytatódik. És közben lassan megszereted a szereplőket is.
A négy fiú imádnivaló, nagyon szerethető, szimpi csapat. A sorozat egyébként nagyon creepy számomra, engem eleve megviselnek a horrorszerű filmek. Azt már magam sem értem, hogy j... több»
Majdnem megnéztük moziban, mikor műsoron volt, de leszavaztak és helyette az Agymanók 2.-re ültünk be. Attól sem ájultam el, de végülis jobban jártunk. Az Egy cica 10 életének már az első 5 percében sejteni lehetett, hogy nem lesz itt semmi látnivaló, 10 perc után már egyértelmű volt, hogy elvesztegetett másfél óra vár ránk. Ha szereted a macskákat, és cuki animált macskás mesét néznél, olyat, ami tényleg tud egyet-mást a macskákról, válaszd inkább a Shreket, a Csizmás, a kandúrt vagy A kis kedvencek titkos életét. A felsoroltak ráadásul mind tényleg viccesek és eredeti a történetük is. Ez a mese nagyon erőltetett volt, 1-2 nyelvi poénon kívül nem sok értékelhető akad benne. Hülyére veszi a ... több»
Elvesztegetett este Biztosan nem tett jót az sem, hogy későn kezdtem neki a filmnek, de már az elején olyan ordító hülyeségek voltak benne, amik teljesen kizökkentettek a filmélményből. Pl.hogy Kern 58 éves a szerepe szerint, pedig inkább passzolna a kb.100 éves anyjához, mint a feleségéhez. Attól a jelenettől pedig, amikor a fiatal nővérke nekilát Kernnek és csókolgatja a mellkasát, elővett a szekunder szégyen, meg valami gyomortájéki háborgás. Szóval már az elejétől az volt az érzésem, hogy ezt az egész filmet Kern akarta, és bár eddig azt hittem, ő egy jópofa ember, ezek után inkább azt érzem, igencsak sérült az önértékelése. A filmötlet is messze nem eredeti, de ettől még igenis lehetett volna nagyon jó, de... több»
Nagyon szép, kerek történet, csak ki kell tartani a végéig. Mondjuk én nem untam az elejét sem. A megerőszakolós jelenet testileg-lelkileg megviselt engem is, annak ellenére, hogy szerencsére sötét volt és viszonylag gyorsan „lezavarták”, mégis bakanccsal taposott a lelkembe. Törőcsik Franciska nagyon jól átadta az elveszettség érzését egy idegen helyen, ahol nem volt senkije, semmije, tökéletesen átéreztem a kiszolgáltatottságát. A fordulatokban örömömet leltem, és így lett szép, megható történet, aminek van eleje és vége. Ha már Franciska, akkor persze Törőcsik Marit nem illik kihagyni, már csak azért sem, mert a film során többször is úgy éreztem, le a kalappal, hogy ilyen idősen, betegen... több»
Nem is értem azokat, akik szidják a magyar filmeket. Mármint nem is akarom őket megérteni. Mentalitásban, kultúrában a magyar és úgy általában a kelet-európai filmek állnak hozzánk a legközelebb. Sokkal hitelesebbek, mint bármilyen nagyágyú hollywoodi klisétenger. Ebben a filmben két nagy balhorogtól az ember tényleg kifekszik. Ha átlövik a lábfejét, hatalmasat ordít és nem harcol tovább, van elég baja. Nem robbannak benne az autók, nincs mindentudó FBI, legyőzhetetlen szuperhősök, csak egy magyar valóságba ültetett krimi-dráma. Nem lesz kultfilm, de abszolút leköt, még az utolsó percekben is nagy az izgalom.
Tisztelgés a regény előtt Amikor a Wicked 1.részére ültünk be a gyerekekkel, csak annyit tudtam róla, hogy az Óz, a nagy varázsló c.regényen alapul. Tetszett a plakátja, nagy durranásnak tűnt, nem volt kétséges, hogy megnézzük, pláne, hogy a kislányom egy időben minden este az Ózból meséltetett magának elalvás előtt. Az első rész látványos volt, de azért nem ájultam el tőle, és amikor a mozi végén kiírták, hogy „folytatjuk”, nem voltam benne biztos, hogy a 2.részre is jegyet váltunk...de nem bántuk meg!
Mégis megtettük, talán mert elég nagy felhajtást csináltak körülötte, és ha már az első részt úgyis láttuk… (Hogy jobban képben legyünk, egy héttel a mozi előtt még egyszer megnéztük az egyest – másodszorra nem volt k... több»
Julia Roberts, az entellektüel Azért nem szeretem azokat a filmeket, amelyekben hollywoodi nagyágyúk játszanak, mert az évek alatt túl elcsépeltté válik az arcuk, és képtelen vagyok nekik elhinni, hogy nem szerepet játszanak.
Julia Robertsnél pláne nem értem, miért erőltetik ezt a komoly, intelligens, ügyvédnős-professzoros vonalat (A Pelikán ügyirat), baromira nem áll jól neki - inkább maradna a szokásos romantikus filmjeiben, az az ő közege. Bár az is lehet, hogy a magyar szinkronhangját választották meg nagyon szerencsétlenül - az első megszólalásánál ledöbbentem és a film végéig sem bírtam megszokni. Lehet, hogy az eredeti hangjával jobb, de annyi energiát nem ölök bele, hogy utánanézzek.
A másik szánnivaló dolog a ... több»
Nem macsóknak való Nagyon sok komment született már erről a filmről, úgyhogy én csak annyit fűznék hozzá, hogy aki giccsesnek látja, az semmit nem értett meg belőle, aki pedig úgy érzi, hogy a férfiakat támadja, az nem látja a fától az erdőt. A film eleji Barbie-landben élő Barbie-k ábrázolását ennyi erővel a nők is magukra vehették volna és megsértődhettek volna rajta, hiszen minden Barbie bugyuta és felszínes. A kulcsszó az önreflexió. Aki erre nem képes, az nem fog tudni nevetni sem azon, ha felismeri saját magát a kifigurázott karakterekben. Mert az igazán, "mélyen" és gyógyítón vicces dolgok éppen azok, amikben magunkra ismerünk. Szóval, kedves macsók, lépjetek túl azon, hogy az egótokat megtámadta a film... több»
Mit várunk a piától? Az utóbbi időben kevés olyan film volt, ami alatt ne aludtam volna el, és egy sem, aminél azért pillantottam volna rá az idősávra, mert nem szerettem volna, ha véget ér. Na, ez végre olyan volt.
Talán semmi különleges nem volt benne, egyszerűen lekötött. Sokkal közelebbinek érzem magamhoz, mint a hollywoodi alkotásokat - magyar, emiatt közelebbiek a benne levő élethelyzetek és a humora is sokkal jobb - nem az a felszínes, pisikakis amerikai, hanem az a keserű, szarkasztikus fajta, amit a nehéz sors érlel meg az emberben.
Nem vígjáték, persze, de azért néhányszor felnevettem rajta - az ember ilyenkor saját magán is nevet, mert egyes helyzetek nagyon ismerősek lehetnek a saját életünkben is.... több»
A film látványvilága elképesztő, megkockáztatom, hogy kifejezetten hangulatos, bár a témáját figyelembe véve szinte káromlás ilyet mondani. Mégis muszáj: a minimalista kinti táj és beltér egyszerre nyomasztó és nosztalgikus érzetet kelt , és a 20.század eleji amerikai táncslágerekkel vagy melankolikus zenékkel aláfestésként tökéletesen harmonizál a látvány. Nálam kedvet csinált a folytatás megnézéséhez.
83 Random (2025)