alexa84

Mit várunk a piától?
Az utóbbi időben kevés olyan film volt, ami alatt ne aludtam volna el, és egy sem, aminél azért pillantottam volna rá az idősávra, mert nem szerettem volna, ha véget ér. Na, ez végre olyan volt. Talán semmi különleges nem volt benne, egyszerűen lekötött. Sokkal közelebbinek érzem magamhoz, mint a hollywoodi alkotásokat - magyar, emiatt közelebbiek a benne levő élethelyzetek és a humora is sokkal jobb - nem az a felszínes, pisikakis amerikai, hanem az a keserű, szarkasztikus fajta, amit a nehéz sors érlel meg az emberben. Nem vígjáték, persze, de azért néhányszor felnevettem rajta - az ember ilyenkor saját magán is nevet, mert egyes helyzetek nagyon ismerősek lehetnek a saját életünkben is.... több»

A film látványvilága elképesztő, megkockáztatom, hogy kifejezetten hangulatos, bár a témáját figyelembe véve szinte káromlás ilyet mondani. Mégis muszáj: a minimalista kinti táj és beltér egyszerre nyomasztó és nosztalgikus érzetet kelt , és a 20.század eleji amerikai táncslágerekkel vagy melankolikus zenékkel aláfestésként tökéletesen harmonizál a látvány. Nálam kedvet csinált a folytatás megnézéséhez.

Közöny
Teljesen véletlenül pillantottam meg ezt a filmet a mafab oldalán. A plakát egyszerűsége, és a leírás is felkeltette az érdeklődésem, úgyhogy belevágtam. Most, hogy végigvergődtem magam rajta, három másik magyar film ugrik be: a Liza, a rókatündér, a Taxidermia és a Testről és lélekről. Mindhárom film szörnyű. Pontosan így néz ki, amikor valaki művészfilmet akar csinálni a semmiből (mondjuk, a Rókatündérben volt fantázia, humor és báj is, csak az elvontsága miatt soroltam ide). Az adatlapon található tartalomnál nem is szól többről az egész film, még elspoilerezni sem nagyon tudom, de azért lelövöm a filmvégi "poént", úgyhogy ha mégis tervezed megnézni, ezt most ugord át: egy végigszenvede... több»

Már kétszer láttam moziban, és harmadszor is tervezek menni. Nem véletlenül vált kasszasikerré. Imádom a könnyedségét, a játékosságát, a dalokat, a szereplőket és a kis, egyszerű történetkét is. A film végén büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. Hogy van egy gyönyörű Budapestünk, egy semmihez sem hasonlítható feelingű Balatonunk és egy Demjén Rózsink olyan dalokkal, amiket már több generáció ismer. Jót tett a daloknak ez a fiatalos frissítés (nem zenei szemszögből, inkább promócióként). Nagyszerű volt a szereposztás. Bizonyosan találunk a filmben hibákat is, de kit érdekel, ha végre a magyaroknak is van egy méltó Grease-ük vagy Mamma Miájuk?! :) Én tuti ott leszek a folytatáson is!!!

A béka segge...
Miért is kell nekem újra és újra ilyen nyomasztó filmeket néznem? Gyógyíthatatlanul érdekelnek a mély dolgok, az élet kérdései, és mindig valamiféle választ remélek az ilyen filmektől. Hát nem kaptam. Az a gyanúm, hogy az egész élet ilyen - csupa kérdés, bonyodalom, szomorúság, és nincsenek egyértelmű válaszok, csak nézőpontok, ködös sejtések. És mindennek a végén a halál.

Kapirgáljuk a felszínt
Hú, de sajnálom, hogy ennyire semmiről sem szólt ez a film, pedig a téma tényleg rejtegetett sok mindent. Tetszett a film alaphangulata és némely színészi alakítás, de sajnos, a sztori végig csak valaminek a felszínét kapargatta, maga sem tudta, pontosan minek. :( Vigyázat, SPOILER következik! ...A fiú, ugye, először megmenekül a halál karmaiból és rácuppan a bírónőre, levelekkel, gondolatokkal bombázza, követi. Egy új életet remél tőle, egy új személyiséget, de a bírónő kegyetlenül elküldi minden egyes alkalommal (akárcsak a férjét). Már itt is van egy erős ziccer: a fiú a leveleiben olyasmiket írogat (18 évesen), hogy miért olyan szépek a versek? (Tegyük a kezünket a szívünkre, hány 18 év... több»