alexa84

Kapirgáljuk a felszínt
Hú, de sajnálom, hogy ennyire semmiről sem szólt ez a film, pedig a téma tényleg rejtegetett sok mindent. Tetszett a film alaphangulata és némely színészi alakítás, de sajnos, a sztori végig csak valaminek a felszínét kapargatta, maga sem tudta, pontosan minek. :( Vigyázat, SPOILER következik! ...A fiú, ugye, először megmenekül a halál karmaiból és rácuppan a bírónőre, levelekkel, gondolatokkal bombázza, követi. Egy új életet remél tőle, egy új személyiséget, de a bírónő kegyetlenül elküldi minden egyes alkalommal (akárcsak a férjét). Már itt is van egy erős ziccer: a fiú a leveleiben olyasmiket írogat (18 évesen), hogy miért olyan szépek a versek? (Tegyük a kezünket a szívünkre, hány 18 év... több»

Izgalmas műfaji kevercs
Előrevetítem, hogy valószínűleg lelövök 1-2 poént, szóval csak akkor olvass tovább, ha nem bánod! A film kb.első fele nagyon tetszett. Csupa rejtély és izgalom volt minden, nagyon jó volt a felütés, az in medias res, a kamerafelvételek, amiken látni, ahogy megszállottan futnak a gyerekek, a gyűlés a suliban a felháborodott és tehetetlen szülőkkel, a csali, hogy talán az osztályfőnök a ludas (az elején egy darabig csak hátulról mutatják a fejét, aztán oldalról, ez a kameraállás is ráerősít a gyanúra). Zseniális a zene (?) vagy sokszor inkább fura hangeffektusok, dobolás, amitől érzed, hogy parázni kell (én paráztam is rendesen). A sok apró kép vagy jelenet, a beújságpapírozott ablakok, az ... több»

Brutális szorongás
Az egyetlen olyan film eddigi életemben, aminek kb. a 30.percétől végig izzadt a tenyerem. Bizonyára van félelmetesebb, véresebb és ijesztőbb horror. Ez a film egy: a magasságtól való félelemre épít, de azt brutálisan kiaknázza. Most is szívdobogást kapok, ha rágondolok, pedig már nem most láttam.

Mennyivel más ember az, aki egy ilyen sorozaton nőtt fel, mint aki a mostani influenszerek körömcsattogtatós, csücsörítős, lelketlen és semmiről sem szóló videóiból próbál "építkezni"! Ez a film a "régi világgal" pontosan azokat az egyetemes értékeket képviseli, amelyek most kiveszni látszanak az emberiségből: egymásra figyelés, empátia, szeretet, összetartozás, tudás, önfegyelem, illem (!!!). Sokszor kívánom, bárcsak a filmbéli Avonlea-ban élhetnék: békés, nyugis, összetartó közösségben. A Váratlan utazás epizódjaiban élve az az érzésed, hogy kerek a világ és úgy van jól minden, ahogy van. Ott vannak a tőled érettebb, megnyugtató családtagok, akik bástyái az életednek gyerekként: Hetty nén... több»

Vicces és mély egyszerre. Megnyugtató sorozat, hangulatos amerikai kisváros, szerethető szereplők. Lorelai nagy kedvencem, imádom a dumáját, a stílusát, a vagány fiatal anyuka egész karaktere nagyon közel áll a szívemhez. Azon kevés sorozatok egyike, amit bármikor szívesen újranézek.

Mintha mi lennénk
Imádnivaló amerikai sorozat egy családról, amellyel nagyon könnyű azonosulni az európai kontinensen is. Heck-ék egy átlagos, öttagú amerikai család. Mike a szófukar, férfias (értsd: nincsenek érzéseim, de legalábbis igyekszem őket jól elrejteni) apa, Frankie az állandóan fáradt, leterhelt, elfoglalt anya, Axel, a kamasz, visszafeleselő, önimádó legidősebb fiú, Sue, a középső lány, a fogszabályzós, örök optimista, életvidám, csillámos-flitteres csaj, akire senki soha nem emlékszik és Brick, a fura legkisebb fiú, aki csak olvasni szeret és aki olyannyira jelentéktelen a családban, hogy még saját széke sincs a családi ebédlőasztalnál. :) Az ő mindennapjaikba nyújt betekintést a sorozat, rengete... több»

Az egyik kedvenc filmem. Először egy Angliába tartó buszos kirándulás alkalmával láttam, a buszon indították, mintegy ráhangolódásként. Persze Mr.Beant mindig is szerettem (ki nem?) és az angol humort is (és magyar képviselőit, a L'art Pour L'art Társulaton át a Holló Színházig). Imádom az olyan angol főzős-sütős show-kat, mint a Sütimester vagy Jamie Oliver és különösen Mary Berry műsorait.Olyan nyugis, otthonias, békés az egész és míg a hangsúly persze a kajákon van, a hangulathoz sokat hozzátesznek a kinti természeti környezetből (csepergő eső, mókuska a fán, a család kutyája/macskája elvonul a kertben, zizegő levelek a fán) bevágott képek. Szóval mindezeket csak azért soroltam fel, mert... több»

Ez a film végigkísérte a gyerek- és tinikoromat, imádtam. Néhány mondatát szállóigeként is alkalmazom, ha úgy hozza a szitu, pl.a "Fivérem: a DOKTOR!"-t. A hátsó szomszédainkat meg én is Klopekéknak hívtam, mert esténként ugyanúgy világítottak, mint Klopekék, amikor a pincében "ügyködtek". Az egyik kedvenc jelenetem, amikor családostul átmennek hozzájuk barátkozni és Tom Hanksnek udvariasságból meg kell kóstolnia a szardíniát pereccel. És a jelenet kicsúcsosodása, amikor a katona felkiált, hogy "Mi a francot rejteget a pincéjében, Herr doktor??" :D Egyszerűen imádnivaló a film humora.

A film befejezetlensége miatt maradt bennem egy kis hiányérzet, bár elfogadom, hogy általában a valóságban sincsenek szép, kerek, lezárt történetek, szóval nem baj, de azért a folyamatos feszkó miatt vártam valami ütősebb, határozottabb lezárást. Hála Istennek, én ott hagytam a tanári pályát. Iszonyat nyomás egy olyan munkahelyen dolgozni, ahol elvárások nehezednek rád a diákok, a szülők, a kollégák és a feletteseid felől is és bármit csinálsz, úgyis lesz, aki zsigerből fog utálni. Mondjuk én a főszereplő tanárnő helyében már rég bedobtam volna a törölközőt és nem lettem volna képes ennyiszer csak nyelni, nyelni és még baromira empatikusnak is megmaradni. Látni, hogy ez a film már a mai nagy... több»