Már kétszer láttam moziban, és harmadszor is tervezek menni. Nem véletlenül vált kasszasikerré. Imádom a könnyedségét, a játékosságát, a dalokat, a szereplőket és a kis, egyszerű történetkét is. A film végén büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. Hogy van egy gyönyörű Budapestünk, egy semmihez sem hasonlítható feelingű Balatonunk és egy Demjén Rózsink olyan dalokkal, amiket már több generáció ismer. Jót tett a daloknak ez a fiatalos frissítés (nem zenei szemszögből, inkább promócióként). Nagyszerű volt a szereposztás. Bizonyosan találunk a filmben hibákat is, de kit érdekel, ha végre a magyaroknak is van egy méltó Grease-ük vagy Mamma Miájuk?! :) Én tuti ott leszek a folytatáson is!!!
A béka segge... Miért is kell nekem újra és újra ilyen nyomasztó filmeket néznem? Gyógyíthatatlanul érdekelnek a mély dolgok, az élet kérdései, és mindig valamiféle választ remélek az ilyen filmektől. Hát nem kaptam. Az a gyanúm, hogy az egész élet ilyen - csupa kérdés, bonyodalom, szomorúság, és nincsenek egyértelmű válaszok, csak nézőpontok, ködös sejtések. És mindennek a végén a halál.
Kapirgáljuk a felszínt Hú, de sajnálom, hogy ennyire semmiről sem szólt ez a film, pedig a téma tényleg rejtegetett sok mindent. Tetszett a film alaphangulata és némely színészi alakítás, de sajnos, a sztori végig csak valaminek a felszínét kapargatta, maga sem tudta, pontosan minek. :(
Vigyázat, SPOILER következik! ...A fiú, ugye, először megmenekül a halál karmaiból és rácuppan a bírónőre, levelekkel, gondolatokkal bombázza, követi. Egy új életet remél tőle, egy új személyiséget, de a bírónő kegyetlenül elküldi minden egyes alkalommal (akárcsak a férjét). Már itt is van egy erős ziccer: a fiú a leveleiben olyasmiket írogat (18 évesen), hogy miért olyan szépek a versek? (Tegyük a kezünket a szívünkre, hány 18 év... több»
Izgalmas műfaji kevercs Előrevetítem, hogy valószínűleg lelövök 1-2 poént, szóval csak akkor olvass tovább, ha nem bánod!
A film kb.első fele nagyon tetszett. Csupa rejtély és izgalom volt minden, nagyon jó volt a felütés, az in medias res, a kamerafelvételek, amiken látni, ahogy megszállottan futnak a gyerekek, a gyűlés a suliban a felháborodott és tehetetlen szülőkkel, a csali, hogy talán az osztályfőnök a ludas (az elején egy darabig csak hátulról mutatják a fejét, aztán oldalról, ez a kameraállás is ráerősít a gyanúra).
Zseniális a zene (?) vagy sokszor inkább fura hangeffektusok, dobolás, amitől érzed, hogy parázni kell (én paráztam is rendesen). A sok apró kép vagy jelenet, a beújságpapírozott ablakok, az ... több»
Brutális szorongás Az egyetlen olyan film eddigi életemben, aminek kb. a 30.percétől végig izzadt a tenyerem. Bizonyára van félelmetesebb, véresebb és ijesztőbb horror. Ez a film egy: a magasságtól való félelemre épít, de azt brutálisan kiaknázza. Most is szívdobogást kapok, ha rágondolok, pedig már nem most láttam.
Mennyivel más ember az, aki egy ilyen sorozaton nőtt fel, mint aki a mostani influenszerek körömcsattogtatós, csücsörítős, lelketlen és semmiről sem szóló videóiból próbál "építkezni"! Ez a film a "régi világgal" pontosan azokat az egyetemes értékeket képviseli, amelyek most kiveszni látszanak az emberiségből: egymásra figyelés, empátia, szeretet, összetartozás, tudás, önfegyelem, illem (!!!). Sokszor kívánom, bárcsak a filmbéli Avonlea-ban élhetnék: békés, nyugis, összetartó közösségben. A Váratlan utazás epizódjaiban élve az az érzésed, hogy kerek a világ és úgy van jól minden, ahogy van. Ott vannak a tőled érettebb, megnyugtató családtagok, akik bástyái az életednek gyerekként: Hetty nén... több»
Vicces és mély egyszerre. Megnyugtató sorozat, hangulatos amerikai kisváros, szerethető szereplők. Lorelai nagy kedvencem, imádom a dumáját, a stílusát, a vagány fiatal anyuka egész karaktere nagyon közel áll a szívemhez. Azon kevés sorozatok egyike, amit bármikor szívesen újranézek.
Mintha mi lennénk Imádnivaló amerikai sorozat egy családról, amellyel nagyon könnyű azonosulni az európai kontinensen is. Heck-ék egy átlagos, öttagú amerikai család. Mike a szófukar, férfias (értsd: nincsenek érzéseim, de legalábbis igyekszem őket jól elrejteni) apa, Frankie az állandóan fáradt, leterhelt, elfoglalt anya, Axel, a kamasz, visszafeleselő, önimádó legidősebb fiú, Sue, a középső lány, a fogszabályzós, örök optimista, életvidám, csillámos-flitteres csaj, akire senki soha nem emlékszik és Brick, a fura legkisebb fiú, aki csak olvasni szeret és aki olyannyira jelentéktelen a családban, hogy még saját széke sincs a családi ebédlőasztalnál. :)
Az ő mindennapjaikba nyújt betekintést a sorozat, rengete... több»
83 Üvegtigris (2001)