alexa84

Mintha mi lennénk
Imádnivaló amerikai sorozat egy családról, amellyel nagyon könnyű azonosulni az európai kontinensen is. Heck-ék egy átlagos, öttagú amerikai család. Mike a szófukar, férfias (értsd: nincsenek érzéseim, de legalábbis igyekszem őket jól elrejteni) apa, Frankie az állandóan fáradt, leterhelt, elfoglalt anya, Axel, a kamasz, visszafeleselő, önimádó legidősebb fiú, Sue, a középső lány, a fogszabályzós, örök optimista, életvidám, csillámos-flitteres csaj, akire senki soha nem emlékszik és Brick, a fura legkisebb fiú, aki csak olvasni szeret és aki olyannyira jelentéktelen a családban, hogy még saját széke sincs a családi ebédlőasztalnál. :) Az ő mindennapjaikba nyújt betekintést a sorozat, rengete... több»

Az egyik kedvenc filmem. Először egy Angliába tartó buszos kirándulás alkalmával láttam, a buszon indították, mintegy ráhangolódásként. Persze Mr.Beant mindig is szerettem (ki nem?) és az angol humort is (és magyar képviselőit, a L'art Pour L'art Társulaton át a Holló Színházig). Imádom az olyan angol főzős-sütős show-kat, mint a Sütimester vagy Jamie Oliver és különösen Mary Berry műsorait.Olyan nyugis, otthonias, békés az egész és míg a hangsúly persze a kajákon van, a hangulathoz sokat hozzátesznek a kinti természeti környezetből (csepergő eső, mókuska a fán, a család kutyája/macskája elvonul a kertben, zizegő levelek a fán) bevágott képek. Szóval mindezeket csak azért soroltam fel, mert... több»

Ez a film végigkísérte a gyerek- és tinikoromat, imádtam. Néhány mondatát szállóigeként is alkalmazom, ha úgy hozza a szitu, pl.a "Fivérem: a DOKTOR!"-t. A hátsó szomszédainkat meg én is Klopekéknak hívtam, mert esténként ugyanúgy világítottak, mint Klopekék, amikor a pincében "ügyködtek". Az egyik kedvenc jelenetem, amikor családostul átmennek hozzájuk barátkozni és Tom Hanksnek udvariasságból meg kell kóstolnia a szardíniát pereccel. És a jelenet kicsúcsosodása, amikor a katona felkiált, hogy "Mi a francot rejteget a pincéjében, Herr doktor??" :D Egyszerűen imádnivaló a film humora.

A film befejezetlensége miatt maradt bennem egy kis hiányérzet, bár elfogadom, hogy általában a valóságban sincsenek szép, kerek, lezárt történetek, szóval nem baj, de azért a folyamatos feszkó miatt vártam valami ütősebb, határozottabb lezárást. Hála Istennek, én ott hagytam a tanári pályát. Iszonyat nyomás egy olyan munkahelyen dolgozni, ahol elvárások nehezednek rád a diákok, a szülők, a kollégák és a feletteseid felől is és bármit csinálsz, úgyis lesz, aki zsigerből fog utálni. Mondjuk én a főszereplő tanárnő helyében már rég bedobtam volna a törölközőt és nem lettem volna képes ennyiszer csak nyelni, nyelni és még baromira empatikusnak is megmaradni. Látni, hogy ez a film már a mai nagy... több»