Nem tudom piedesztálra emelni ezt a filmet. Látom az értékeit és a különösen jó fényképezést, jeleneteket is. A zene mondjuk tényleg földhöz vágott. Vannak benne meghökkentő részek. De tulajdonképpen a film nagy részét már százszor láttuk háborús filmekben.
Ha az elmúlt hat évet nézem, akkor három háborús filmet találtam figyelemre méltónak: Christopher Nolantől a Dunkirket (2017), aztán Sam Mendestől az 1917-et (2019) és végül Edward Bergertől a Nyugaton a helyzet változatlant (2022). Ebből a háromból pedig toronymagasan a német film a legjobb, mely már a harmadik filmes feldolgozása Erich Maria Remarque 1928-as regényének. Remarque alig 18 évesen szolgált német katonaként az első világháborúban a nyugati fronton, és írta meg élményeit, melyből a világhírű regény született. Berger filmje tökéletesen visszaadja a regény hangulatát egészen elképesztő képi világgal. Lelkes és fiatal kiskatonák szemével látjuk a frontot, majd tanúi leszünk annak is, ahogyan lassan, fokozatosan felőrli lelküket a monotonitás, a sok sár, a rengeteg halál, a folyamatos szürkeség és háborús szenvedés. Szinte mi magunk is ott lapulunk velük a lövészárkokban. Aki ezt a filmet megnézi, az tökéletesen átélheti az első világháború végtelenül lehangoló és borzalmakkal teli front világát. A főszereplők közül Felix Kammerer és Albrecht Schuch alakítása a legátütőbb, de nagyon szimpatikus Daniel Brühl játéka is a német elnök, Matthias Erzberger bőrében. Értékelésem a filmre erős 90-95%. Nagyon odatették.
Az első percektől egy film zenéje megalapozza a film hangulatát. Itt csend volta film elején, túl nagy csend! Viszont az aláfestő zene először valahogy nem illett a cselekményhez, de aztán egyensúlyba került a képi világgal, elnyerte végső formáját, ... Teljes kritika
Perverz dolog háború miatt kihirdetett veszélyhelyzetben háborús filmet nézni. Elfajult, abnormális világunk olyan körülményeket teremt, amikor többször is fogat kell mosni a rossz szájíz miatt. Megéri a szájöblítés, ezt a filmet látni kell, aktuálisabb, mint valaha. A 17 éves Paul Bäumer módjára fogalmunk sincs, mi zajlik a csatatéten, tudásunk távol áll a valóságtól. Remarque művét először 1929-ben adták ki, mint az első háborúellenes regényt. 1930-ban már filmet készítettek belőle és megérdemelten nyerte el a legjobb film és a legjobb rendező Oscar-díját. A mostani 2022-es verzió ismét megragadja a könyv lényegét, rendíthetetlen a háború ábrázolásában, a valósághű cselekmények, a háború szörnyűségeinek és borzalmának bemutatásában. Sok híres és kevésbé híres háborús filmet is megnéztem már /Saving Private Ryan, Dunkirk/, de amit Edward Berger rendező és csapata itt művelt, az még mindig hihetetlen, és a háború legrémségesebb ábrázolása, amit valaha láttam. Amit bánok, hogy nem nagyvásznon sikerült megnézni a filmet, de talán egyszer az is összejön! Nézzétek, nagyon jó!
Valamiért nálam nem működött a film, a háború barbársága és értelmetlensége miatti düh talán elnyomta most azokat az érzelmeket, amelyeket - vélhetően joggal - elvárt volna a mozi. A karakterek kidolgozatlansága lehet a másik ok, ami miatt nem működö... Több
A Nyugaton a helyzet változatlan már két korábbi feldolgozásában is hatalmas rajongótábort gyűjtött, hiszen az idők során a realisztikus háborús mozi mintapéldáját adta. Most Edward Berger 2022-ben elkészítette a németek változatát is, mely egyből nagy siker lett. A néző szinte maga is ott lehet a frontra vonuló német kiskatonák között, átérezve naiv lelkesedésüket. Ez a bizonyos lelkesedés azonban hamar drámába csap át, amikor szembesülnek a nyugati front kegyetlen, sivár és állandó halált hozó, szürke világával. A rendezés nagyon jól „játszik” a fényekkel, színekkel és a lepusztult, sáros háttér folyamatos megjelenítésével, mely átélhetővé teszi számunkra a szürreális háborús közeget. A főszerepekben Sebastian Hülk, Albrecht Schuch, Devid Striesow és Edin Hasanovic óriásit alakítanak. Látunk borzalmakat, szabályos rohamokat a lövészárkok között, haldoklókat és a téboly közepén néhány fiatalt, akiknek csak a túlélés a céljuk. Daniel Brühl mint a megadásra kényszerülő Németország vezetője, árnyalt módon láttatja velünk a németek kiszolgáltatottságát a pökhendi francia tábornokok előtt. A filmről három jelző jut eszembe: nyers, kőkemény és realisztikus. Értékelésem: 85%. Az utóbbi évek egyik legjobb háborús filmje.
Egy gyönyörűen felvett és bemutatott háborús film, ami azonban semmi újat sem mond vagy mutat. Szinte minden jelenetet többször láthattuk már más filmekben, ezért a remek zenei aláfestésen és a kiváló hangmérnöki munkán kívül másért nem tudom ajánlani filmet azoknak, akik sok háborús filmet néznek. Gondolom, az átlag filmezőnek ez biztos izgalmas, és vannak pontok, ahol tényleg az, de nem igazán láttam semmit itt, ami új szemszögből mutatott volna be egy borzasztó történelmi eseményt.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ez az a film, amit kettő évvel ezelőtt teljesen más szemmel néztünk volna. Az érzések, a gondolatok, a film üzenete kesernyést ízt hagy a szánkban, és aktuálisabb, mint valaha. Kissé bosszantó, hogy nem tanulunk a történelmünkből, a hibákat elkövetjü... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Na, csináltak a Ryan közlegény megmentése óta egy nagyon szuper, jól elkészített háborús filmet. Nagyon tetszett, hogy német szemszögből láttuk az első világháborút, és kimondottan, hogy egy csapat katona szemszögéből láttam a mértéktelen brutalitást... Több
Megnézetném a Putyinnal ezt a filmet, és aztán házi feladatot íratnék vele, mi volt a történet tanulsága.
Volt benne pár jó csatajelenet, de sajnos a szereplők bemutatása nem túl mély volt, ezért nem jött be annyira. Volt benne egy kb. 1 éves időugrás, amit szerintem el lehetett volna kerülni. Pozitívum volt viszont, hogy a compiégne-i fegyverszünet megk... Több
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
