Az ördögűző

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

William Friedkin filmje egyszerűen tökéletes, mindenféle szempontból. Tökéletes a témaválasztása, Jack Nitzsche fülbemászó dallamai, William Peter Blatty forgatókönyve, Bill Malley látványtervező munkája, és a két operatőr, Billy Williams és Owen Roi... Teljes kritika

Egy olyan horrorfilmről, ami már több mint 46 évvel ezelőtt készült, azt állítani, hogy még mindig helye van a valaha készült legfélelmetesebb horrorfilmek listáján, finoman szólva elég nagy szó, de ezt az 1973-as Az ördögűző maximálisan kiérdemeli. ... Teljes kritika

Klasszikus alapmű...de úgy az egész filmtörténetben!!! Reagan és Carras hihetetlen erejű összecsapása félelmetessé teszi. Merrin atya tökéletes felvezetése a rituáléhoz egyszerűen zseniális! Igazi kortalan horror....még ma is úgy nézem, hogy tudok félni tőle, és hinni benne!!!

Elképesztő, hogy ez a film 1973-ban megjelenhetett, olyan dolgok történnek, amik ma is kivernék a biztosítékot, nemhogy akkor. Friedkin rendezése mesteri, számos olyan ötlet és képi megoldás benne van, melyet azóta számtalan horrorban láttunk viszont... Több, az ördögűzős jelenetek egyenesen zseniálisak és rémisztőek. Jó a szinkron, de én ennek ellenére eredeti nyelven ajánlom, mert pl. a trágár kifejezéseken egy fokkal tompítottak.

Mielőtt újra (és sokadjára) megnéztem a filmet, most el is olvastam az eredetijéül szolgáló könyvet. És ennek fényében is azt kell mondjam, nagyon szép feldolgozás. Persze vannak benne kisebb túlzások, de simán belefér.

Ahhoz képest, hogy a film több mint 40 éves, véleményem szerint benne van a legjobb horror filmek között. 1 - 2 éve láttam a filmet először és voltak olyan jelenetek amik a "jelenben" is ijesztő, arról nem beszélve anno milyen lehetett a közönségnek. Még mindig remek kis film.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

William Peter Blatty regényét olvastam először, és majd csak utána jött maga a film. Rongyosra olvastam, így nem olyan régen egy antikváriumból sikerült egy szép példányt beszereznem, így ma is lapozgathatom nyugodtan.William Friedkin csodálatosan és... Teljes kritika

Sajnos gyermekkoromban került a film a látókörömbe, ezt azóta is bánom, sokáig nem aludtam miatta, annyira brutális a kivitelezés, és itt nem a jelmezekre vagy a történetre gondolok, hanem a számos olyan nagyon váratlan, csak pár töredék másodpercig ... Többfeltűnő effektre, aminek semmi jelentősége, de neked évekre ég be az agyadba. Felnőtt fejjel is egy érdekes mozi, így többször is megnéztem, segítve a gyerekkori traumát, és most is azt mondom, ez egy meghatározó eleme a horrorfilmek világának.

2010 környékén láthattam az Ördögűzőt egy nagyon jó barátommal. Az első 10-20 horror között volt. Mivel mindketten keresztény családból jövünk, legendásan tiltott film volt, mi pedig legendásan rettegtünk rajta. Életem legfélelmetesebb filmje volt! M... Többég idézni is csak világosban mertem. Ahányszor én mondogattam az utóbbi ~12 évben, hogy „haver, én láttam mindent, amit csak el tudsz képzelni, komolyan, elalvósnak rakom be az Insidious szériát, de én mondom: a mai napig a '73-as Ördögűző a legfélelmetesebb film, ami készült!” – azok után azt hittem, ordítva fogom végigzokogni az egészet. Aztán leesett, hogy az elmúlt 12 évben végig edzettem. Daráltam, pusztítottam a horrorokat. Úgy érzem, mindent, az összes apró ismeretlen hulladékig kitérően mindent megnéztem. (Persze ez nem igaz.) Mostanra enerváltan bújom a listákat a neten, hogy mi az, amit még nem láttam. Ezután már nem ütött AKKORÁT a film, mint egykor. De a mai napig ez a legveszedelmesebb, leggonoszabb, legelmésebb horror, ami valaha készült a történelemben! Bár zseniális filmek jelentek meg azóta a műfajon belül, nem készült még egy olyan horror, ami az összhatást tekintve ennyire minőségi. Főleg, ha a korai megjelenést is figyelembe vesszük. Számomra itt kezdődött minden, ami miatt ma rajongok a műfajért. Bár már nem lesznek tőle rémálmaim, akkor is óriási tiszteletet érzek iránta, és kétlem, hogy valaha készülni fog még egy ekkora klasszikus.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nagyszerű film. Egyáltalán nem látszik rajta az idő vasfoga. Mai szemmel is nézhető. Megvan benne a misztikum és a borzongás. 1973-ban mindenféle CGI nélkül, pusztán "analóg" trükkökkel és maszkokkal össze tudtak hozni egy olyan filmet, ami még ma is... Teljes kritika

William Friedkin legjobb filmje. Persze a horrorfilmek tekintetében is nagy etalon. Amikor Lucifer megszállja a kis Regan testét, annál hátborzongatóbb jelenetsort én még nem láttam. Egyszer meg kell nézni.

Zsigerig ható horror, igazi klasszikus, a műfal egyik legjobbja. El sem tudom képzelni, hogy a bemutatásakor mekkora hatása volt, hiszen még ma, évtizedekkel később is hátborzongató. Mindenképpen csak erős idegzetűeknek ajánlott, még azok is nehezen ... Többtudják szerintem végigülni, akik edzettek a horrorok terén. Mestermű, kötelező darab!

Hogyan is lehetne kritikával illetni, avagy ízeire szedni a horrorfilmek avantgarde-ját, mely után még Alfred Hitchcock is megnyalta volna mind a tíz ujját. Nos mindenesetre a feszültségkeltés palettájáról minden színtartományból jócskán visz a vászo... Többnra. Talán többet is, mint kellene – ezért is tekinthető mérföldkőnek, nem csak az adott műfajban, hanem a filmtörténetben is. Olyan, mint egy szentségtelenség, mely annyira lélegzetelállítóan hívogató, hogy minden bizonnyal szinte már bűnnek számít maga a megtekintése is. Sok tekintetben így is járt, mármint a publicitását illetően. Egyházi körökben sokáig, talán még a mai napig is megosztó – könnyen lehet azért, mert túlságosan szókimondó. Alighanem tabunak számít maga a téma, helyesebben nem kifejezetten tabu, hanem olyasvalami, amiről elfelejtettek beszélni. Épp a nyugati társadalom – mely kereszténységből mindig kitűnőre szeretne vizsgázni – vette ki teljesen az érdeklődési köréből ezt a kérdéskört. Mint már elöljáróban felvetésre került, nem kifejezetten talál az ember rajta fogást, minthogy – elvileg – megtörtént esemény alapján készült a forgatókönyv. De hisz nincs is mit rajta csodálkozni, tekintettel arra, hogy „vallásos” társadalmunk egyik alapművében számtalan alkalommal esik róla szó. A másik adekvát kérdés, amely mindig felvetődik – a miértek. Merthogy abból van bőven, vagyis hogy miért ezen értelmetlennek tűnő tett. Ennek az okumlálására a filmben is sor kerül, de a kérdés cizellált megválaszolására nem tettek kísérletet. Talán nem vétünk túlságosan az élvezhetőség ellen, ha kijelentjük, hogy az alapprobléma megoldásával (természetesen) mind a tudomány, mind az egyház tulajdonképpen kudarcot vall. Valamiféle reflexszerű, intuitív aktus, az ami tulajdonképpen véget vet a tortúrának – de ez sem egyértelmű. Mégis azt kell hogy mondjuk, mindennek láttatása egészen briliáns, és közben a néző mindvégig egy magától értetődő cselekménysorozattal találja szemben magát. A legkiválóbb karakterábrázolással dolgozik, s emellett a legeredetibb színészpárosítást valósítja meg.

Jó film, de szerintem rosszul öregszik. Ami akkor polgárpukkasztó volt, az mára teljesen alap, vagy épp már elfeledett dolog...