A Fel! még a Pixar-filmek közül is kimagaslóan eredeti és kedves alkotás, szerethető karakterekkel, gyönyörű képekkel és nagyon szép animációval. Jól tette a két cég (a Pixar és a Disney), hogy összefogtak, mert egy olyan alkotást tettek le az asztalra, ami mindkét helyről csak a legjobbat hozta magával. Nincs az embernek az az érzése, hogy egy nagyon nyálas vagy túl rózsaszín rajzfilmet nézne, mert végig ott van benne a gyász.
Ron Jeremy nagy kedvenc, nem tudom, mit keresett ebben a filmben, de lehet h ő sem. Az összes többi szereplő csapnivaló és egy két jelenettől eltekintve a film is.
Nagy kár ezért a filmért, hogy így elfelejtődött, mert nagyon jó alakításokat láthatunk benne. A főszereplő páros elképesztő teljesítménye volt számomra a legmeggyőzőbb. Mindenkinek nagyon ajánlom!
Nálunk az iskolában mindenki imádta A hihetetlen családot, és a farsangkor biztos beöltözök valamelyik szereplőnek, nehéz is választani ki legyek. Nekem ez az egyik kedvenc mesém, mert nagyon szeretem a szereplőit, és a vicces dolgokat, amiket mondanak, meg azt a sok kicsi részletet, amivel sokkal klasszabbak lettek, mint a Pókember vagy a többi mese.
Nekem csak azért tetszett, mert igazi, hamisítatlan kilencvenes évekbeli hangulata van. Kicsit a szakadt függöny hatás is ott van még, és hát Brigitte Nielsen egyszerűen tökéletes volt akkoriban...
Ez az animációs film egészen ötletes, végig lehet rajta szórakozni, sőt, néhol még fel is nevettem. Teljesen jellemző módon a film felénél ki lehetett találni, hogy mi fog történni, de sebaj, ilyenek a gyerekeknek szánt mesék. Mi viszont örök gyerekek vagyunk, úgyhogy ilyen film jöhet akármennyi. Remélem Genndy Tartakovsky rááll a nagyobb produkciókra.
Ezt nevezem úgy, hogy kortárs komikum. Amikor a mesék kiszabadulnak az őket évtizedek (évszázadok!) óta rabságban tartó didaktikus, moralizáló komolykodás alól. Amikor végre vannak igazán jó és rossz tulajdonságai is a szereplőknek, és a mellékszereplők se sablonfigurák többé, hanem a való életből vett karakterek.
Az egész film meglehetősen összecsapott volt, a karakterek erőltetettek, a sztori kiszámítható, semmi nagyon érdekes nincs ebben a filmben, ugyanolyan tucatvígjáték, amiből ezret lehet látni. Mondanám, hogy egyszer érdemes megnézni, de még az is olyan, hogy minek.
Annak ellenére, hogy néhány hivatásos pornóst is alkalmaztak a filmben, nem volt valami ütős. A szexjelenetek erőltetettek volta. A csajok állandóan nyávogtak, a zenei aláfestés pedig irritáló volt, mint egy vurstliban. A nyálkás főbörtönőr, viszont egészen jól vitte a karakterét...hogy valami pozitívumot is kiemeljek.
Hát ez egy nagyon rosszul és amatőr módon összecsapott animációs film. Minden rossz benne: a történet, a párbeszédek kivitelezése, az animációs megoldások - vizuális téren is rettenet.
Varázslatos kis mese, az első olyan, ami ezzel a mostanában divatos képi eljárással készült, mégis tetszik nekem. A sztorira simán rásüthetnénk, hogy ó istenem, hány koppintása lehet még a vikingeknek... De az az igazság, hogy a kisfiú főhős egy nagyon furmányos kis személyiség, az állata és az egész sárkánytanoda egy varázslatos világ, és a beleszuszakolt szerelmi szál még külön érdekessé teszi. Tökéletes kis családi film.
Nem fogja megváltani a világot, és biztos lesz, akikben a nem túl erős látványa (alacsony büdzsé) visszatetszést fog kiváltani, de egyébkén egy teljesen korrekt, és szerethető film lett. Senkit nem fogok lebeszélni róla, hogy megnézze.
Valahogy több mélységet látok Keira Knightley-ban, mint amit ebben a filmben a felszínre tudott hozni. Jól játszik - szinte látni is, milyen könnyedén mozog ebben a karakterben; a többi szereplő is helyén van a maga szerepében, de mégis hiányérzetem van ezzel a filmmel kapcsolatban. Valamiért nem teljes az egész.
Ez már igen, a közel ötven éves animáció képes megújulni, s szerintem tette mindezt előnyére. A film pörgősebb és poénosabb a megszokottnál, de nyaklevesből is akad éppen elég. A történet egy kicsit erőltetett, de az előadásmód miatt hajlandóak vagyunk megbocsájtani ezt az alkotóknak.
88 Fel! (2009)