A film hangulata utánozhatatlan. Ez a kilencvenes évek vége felé készült film jól idézi a nyolcvanas éveket. A film tele van zenés-énekes részekkel, ami miatt könnyen emészthető és szórakoztató lesz. A humora ellen sincs kifogásom, nem alpári és nem undorító, mint Adam Sandler más filmjeiben. Vicces látni, hogy mennyire fiatalok a színészek.
Nem tudom, problémaként vagy jó dologként fogjam-e fel, hogy amiben Seth Rogen játszik, az sethrogenes film lesz. Annyira ugyanolyan (szerethető) minden filmben, hogy szinte nehéz elvonatkoztatni ettől. Mindenesetre a filmnek nem ártott a humora, sőt!
Márkus László végett nagyon kíváncsi voltam erre a filmre és hát az játékában végtére is nem csalódtam, ennek ellenére szerintem kicsit unalmasra sikeredett a sztori. Egész biztos, hogy hangulat kell hozzá és türelem, de nem vagyok benne biztos, hogy megéri "végigszenvedni".
A van, aki forrón szereti egy időt álló és zseniális vígjáték, régi vágású sztárokkal, akik tökéletesen adták a komikus szerepeket, és Marilyn Monroe-val, aki egyébként egy kifejezetten jó színésznő volt. Fantasztikus érzés egy olyan filmet nézni, ami ennyire jól megőrizte egy letűnt kor hangulatát. ötös alakítások, ötös forgatókönyv és ötös rendezés, nem beszélve a briliáns dialógusokról.
Kicsit túlzásba vitték szerintem ebben a káromkodást, plusz mind a két főszereplő baromira idegesítő volt, senkivel nem tudtam együtt érezni. Mondjuk a gyerekek aranyosak voltak, de ez még bőven nem viszi el a vállán az egész filmet. Azért is sajnálom, hogy ilyen béna lett ez a film, mert amúgy a téma nagyon jó, és tényleg ki lehetett volna sokat hozni belőle, ha nem annyi lett volna az összes humorforrás, hogy ötpercenként valaki mond valami csúnyát.
Szerintem nagyon szívhez szóló történet arról, hogy egy közösség miként is tudja támogatni egymást, és egy olyan emberről, tanárról, aki nem mond le azokról a gyerekekről, akikről mindenki más már lemondott. Szerintem zseniális az egész úgy, ahogy van.
Egyáltalán nem sikerült rosszul ez a film. Ismert hollywoodi sztárok láthatók minden fontosabb szerepben. A film története egyedi, a megvalósítás pedig tele van ötletekkel. Jól sikerült poénokkal van tele a film, egyszersmind szórakoztató és vidám. Ráadásul még rendes története is van.
Aranyos film, még ha nem is a legemlékezetesebb Jim Carrey-mozi az összes közül, azért a beszólások, a pofák oltári viccesek, meg persze az ötlet maga is. Egy megnézést abszolúte megér.
Nagyon szeretem Colin Farrellt és Russell Crowe-t is, és kimondottan jó munkát végeztek. Pedig Crowe-ból nem is feltétlenül néztem volna ki ezt a karaktert, neki inkább a nagy, sötét, férfias, magányos hős szerep való, de itt is nagyon jól teljesített. Összességében magával ragadó film, nagyon szép a története, szívmelengető az egész.
Azt hiszem erre mondják azt, hogy kortalan. Nem sok hasonlóan magas színvonalú komédia sorozatot tudok mondani az elmúlt 20 évből, a Seinfeld a maga nemében egy klasszikus volt. Alkalmanként újra előveszek egy-egy részt, mert ez tipikusan a sírva röhögős fajta, még többszöri megnézés után is.
Jó a sztori, jók a színészek, és az írók is otthon mozognak a humorban, ennyi nagyjából elég is egy komédiasorozatnak. Semmi baj nem lenne, ha ez jellemezné átlagban a sitcomokat. Csak margóra jegyzem meg, hogy Oleg figurájától mindig dobok egy hátast.
Egy sorozat geekekről nem csak geekeknek. Persze ne a Big Bang Theory humorára számítsatok, ez a sorozat lényegesen komplexebb és azért lényegesen közelebb áll a realitáshoz, mint nagyobbik testvére. Nem tudom, mennyire lehet majd népszerű egy látszólag kis rétegnek szóló széria, de az tény, hogy nagyon jól összerakták, és kimondottan érett humora van. Ja és még valami, szerencsére nincs alá vágott nevetés, ez nem az a kategória, ez attól sokkal jobb.
A brit humor és az összeszokott páros olyan zombihorror-akcióparódiát eredményezett, mely után mind a tíz ujjunkat megnyalhatjuk. Tele van utalásokkal, cameókkal, agymenésekkel, és nem szabadna neki ZS-kategórián felülre jutnia, mégis sikerfilm lett elmés megoldásaival.
Gondoltam, hogy majd egy jót szórakozom ezen a paródián vagy micsodán, de ehelyett nézhettem volna valami mást. Untam, kínosnak éreztem az egészet és bosszús is lettem, hogy miért nézek ilyen szörnyűséget.
Ha vannak szép főszereplők, és erre válaszul a filmipar némely szereplői kitermelik a maguk tökéletlen karaktereit, akkor egyértelmű, hogy erre animációs válasz is fog érkezni, ahogy az is, hogy ennek bizony sikere lesz és folytatásai. A stúdió nyilván nehezen tudott volna elszakadni Shrek jól felismerhető és szerethető karakterétől, mielőtt le nem húzott volna róla még egy zöld bőrt. Mentségükre legyen mondva, sok mindent megtettek azért, hogy a film ne csak pénzügyi vállalkozás legyen, hanem rendelkezzen némi élvezeti értékkel is.
Egy plüssmackó alpári szavajárásából vígjátékot készíteni... hát erre nehéz mit mondani. A vígjáték számomra a Brian életével kezdődik, és mondjuk olyan filmeknél ért véget, mint a Nagy Lebowski, a Durr durr és csók, az Erőszakik és még sorolhatnám. Ebben a mezőnyben a Ted egy igazi trashfilm, és nem is a jobbik fajtából.
Nekem nem jött be annyira. Jó, van benne pár jópofa poén, és ötletesen is indul a film, de több izgalmat vártam tőle, ráadásul egy idő után már nagyon erőltetetté válnak a poénok is. A közepétől már csak a film végét vártam, meglepetést már nem tartogatott.
Rendkívül letisztult filmalkotás, megható, gyönyörű történet, ami a történetelem egy sötét időpontjában játszódik (ez szerintem mindig ott van a háttérben), és igazi emberi mélységeket mutat meg az érzelmekről, szerelemről, arról, hogy mire van szükséges az embernek. Barvo.
70 Nászok ásza (1998)