ebben a filmben aztán tényleg minden van, filozofálás barátságról, nőkről, a felnőttéválás áráról, Shakespeareről, kirándulásról, és arról, hogy egyszer mindennek véget kell érnie, de ha valami jó véget ér, kell kezdődnie valami újnak is. attól függően, hogy ki éppen melyik életszakaszában jár, vagy depresszóba esik ez után a film után, vagy tényleg elhúz a haverokkal és leissza magát. lényegében semmi vicces nincs benne, olyan kínlódva nevetés
Végre egy igazán hiteles (legalábbis minden ízében annak tűnő) film a 70-es évekről. Nem véletlen, hogy Cameron Crowe Oscart kapott a forgatókönyvért, nagyon meg is érdemelte. A Majdnem híres egy igazi mestermunka, kétség sem férhet hozzá.
De jó kis sorozat is volt az IT Crowd, kár, hogy búcsút kellett venni tőle, bár a Silicon Valley egy kicsit azért kárpótol, bár értelemszerűen nagyon más. Az angolok értenek ehhez a szatirikus műfajhoz, amit ez a széria is képviselt, de közben könnyesre röhögöd magad a poénokon. Ilyen színvonalas komédiákból sokkal többet is el tudnék viselni.
Hát ez a sorozat tényleg ízlés kérdése, vagy nagyon bejön, vagy nem. Még az elején úgy voltam vele, hogy teszek egy próbát, bár nem igazán az én műfajom, viszont kellemesen csalódtam. Persze az első évad után kaszát kapott, mert nem fért be a top10-be, attól többre nincs időm, viszont meg tudom érteni a rajongókat, még akkor is, ha én nem vagyok az.
Nekem egy kissé önéltetésnek tűnik ez a film, az egőja rendben lehet a fickónak, hogy ír magáról egy filmet, amiben ő a főszereplő és egyben a mókás figura, aki segít megértetni az emberekkel, hogy mennyire fontos a szeretet meg az ilyenek. Egyébként nézhető film, sőt, még vicces is.
Még egy ennyire pocsék filmet?! Azért a két-három gyenge poénért biztos, hogy nem érdemes végignézni, pedig bíztam benne, hátha a végére jó lesz, de nem. És ezt a másfél órát nekem már soha senki nem fogja visszaadni. A film az elejétől a végéig lassú és erőltetett. Lehet, hogy ez Rob Reiner eddigi legnagyobb melléfogása.
Amerikában sikerült kisütni még egy pite szerű filmet, de ez most nem lett annyira gyenge. A filmen sokat dob, hogy eredeti az alaptörténet. Vannak azért klisék is a filmben, de a sztoriban vannak lehetőségek. A poénok is egészen jók, nem alpári és nem fingós-szarós-okádós poénokról szól. Nem minden idők legszofisztikáltabb komédiája, de abszolút elmegy. Én elégedett voltam a filmmel.
Jannifer Aniston még mindig szemre való, pedig nem mai leány. A filmben egyedül az ő alakítását tudom jól értékelni. A többiek nem viccesek, és nem is túl szimpatikusak. Az első rész sokkal jobban tetszett, ebből most hiányzik az erő. Szerintem nem lesz a filmnek több folytatása, és ezzel mindenki jól jár.
Ez a nyolcvanas évek egyik legjobb komédiája, de egészen biztosan a legjobb, amelyiknek a Hálaadás a témája. John Candy és Steve Martin remek színészek, mindketten a könnyed, humoros műfajokban tudnak igazán villogni. Aki még esetleg nem látta volna ezt a filmet, mindképpen nézze meg, mert megéri.
Hatalmas baromság, de amellett nagyon is vicces és szórakoztató. Ugyanazt a stílust célozza meg, mint az Amerikai Pite, csak német kivitelezésben. Ez szerintem mindent elmond.
Ez nem egy klasszikus vígjáték, az egyszer biztos. Viszont hallatlanul vicces kifinomult és alpári szinten egyaránt. Szerintem elsöprő sikert fog aratni a film nálunk is, ha meg nem, akkor rétegfilmként kultuszfilmmé nőheti ki magát az évek során. A film felejthetetlen élményt és síkítós nevetést okoz :)
Minden elvárás és a magas költségvetés ellenére sem sikerült annyira jól ez a film, mint azt a készítők elvárhatták volna. Komédiának nem igazán vicces, drámának viszont egyáltalán nem felel meg. A filmet a kritikusok is rosszul fogadták, egyszerűen hiányzik a poénokból az élet és hiányzik a filmből a tempó.
A Betépve tipikus esete annak, hogyan nem érdemes egy könyvet adaptálni. Az alapanyag jó volt, erre nem lehet panasz, a megvalósítás azonban túl sok kivetnivalót hagyott maga után, talán Penelope Cruz volt az egyetlen, aki otthonosan mozgott ebben a közegben, de azt hiszem, a gondok nagy része a forgatókönyvben keresendő.
Meglehetősen szokatlan hangvételű kis komédia. A világ, amelyben a történet játszódik kissé el van túlozva, de nem annyira, mint azt sokan gondolnák. Vígjátéknak kissé fura, olyan, mintha a művészfilmek világával ötvözték volna a leggagyibb vígjáték forgatókönyv íróit. A végeredmény meglepően fogyasztható, érdemes megnézni.
Néha nekem már kicsit túlzóak voltak a film poénja, kicsit erőszakosan humorizált. De azért egyszer meg lehet nézni, és igazából el lehet rajta röhögcsélni egy kicsit. Persze nem korszakalkotó vígjáték, de ilyenek is kellenek néha.
78 Mi ketten (1987)