Aki még nem látta, annak egyáltalán nem kötelező megnézni. Ez egy közepes vígjáték a kilencvenes évek elejéről. Az alapsztori mérsékelten izgalmas, leginkább csak Robin Williams játéka visz egy kis életet a filmbe. Egyébként a történet időről időre lelassul, de aztán újra felveszi egy élvezhető tempót. Közepes film, semmi extra.
Közepes komédiának elmegy, de amúgy nem valami nagy szám. Ben Stiller egy igazán nagy színész, de szép számmal találunk B kategóriás vígjátékok a szerepei között. Nem baj, valamiből meg kell élni két emlékezetesebb szerep között is. A rendező igyekszik fogyasztható filmet készíteni. Van benne kaland, akció és jópár poén is. Mégsem képes a film igazán magával ragadni.
A Euro Trip egy mozgóképes kézikönyv arról, hogyan képzelhetik el az amerikai diákok Európát. Hát elég szomorú a végeredmény, mit ne mondjak, és nem azért, mert az európai vérem lázadna az ellen, ahogy a kontinenst ábrázolják - csak legalább földrajzilag helyes lenne a dolog, könyörgöm. Értem én, hogy ez csak egy vígjáték, de ha valós alapokra helyezik, attól még nagyon jópofa dolgot lehetett volna belőle kihozni, így meg ki kellett találni egy csomó baromságot.
A kilencvenes években készült Jim Carrey filmeket elég nehéz külön-külön szemmel nézni, ugyanis nagyjából annyi különbség van bennük, hogy a színész milyen ruhában van. Bevállalta ezt a hollywoodi szerepet, és azóta sem találtak nála jobbat. A baj csak azzal volt, amikor megpróbálta bebizonyítani a közönségnek (meg önmagának, illetve a kritikusoknak is), hogy ő nem csak egy címeres idióta. Csak ez senkit sem érdekel, miután valaki eljátszotta Stanleyt, aki képes volt egy többezer kilométert hánykolódó, csomó bacilustól hemzsegő, randa famaszkot az arcára rakni…
Kiváló, ötletes alkotás, de mint Wes Anderson valamennyi filmje, ez is csak egy réteghez szól. A humor végigkíséri a filmet, jóízű, frappáns humor ez, nem holmi olcsó bazári próbálkozás. A történet megint csak eredeti, nem a megszokott sablon szerint alakul. Erre jön rá a varázslatos indiai környezet, amitől a film egzotikus lesz. Újabb Anderson remekmű!
Zseniális vígjáték, főleg, mert kimozdul a megszokott M.P.-s sablonokból, de azért végig érezhető benne ennek a típusú angol humornak a hatása, amitől az egésznek lesz egy bombasztikus átütő ereje. Mindez persze nem véletlen, hiszen az író és a producer is John Cleese volt, márpedig ő - szerény véleményem szerint - a legjobb az összes MP-k közül, és hát itt az evidencia, ez a film is marha jó lett.
Az ismerőseim közül annyian javasolták, hogy nézzem meg, hogy végül rászántam magam. Nem vagyok egy Ben Stiller rajongó, de ez a film kellemes meglepetést okozott. A humora működik, a szereposztás rendben van, a történetben meg épp annyi fifika van, amennyi kell. Én lepődtem meg a legjobban, de határozottan tetszett a dolog.
Az első rész megközelítette a tökéletes vígjáték fogalmát, sőt egyesek szerint ki is merítette azt. Ez a második részről sajnos nem mondható el. A folytatást már sokan nagyon várták, de csalódniuk kellett, sem a történet, sem a poénok nem sültek el jól, hiába a színészek minden igyekezete. A hibát a szövegkönyvben és a rendezésben kell keresni, de jobb ha nem is keressük, és csak kihagyjuk ezt a filmet.
Az első rész igazi kultikus alkotás, de ez nekem még sokkal jobban tetszett. Ott az ötlet mindent vitt, ez a rész viszont sokkal kidolgozottabb, és szerintem még viccesebb is. Imádom az összes szereplőt, minden sóhajtásuk, gesztusuk abszolút hiteles.
Sokszor annyira nevettem rajta, hogy kiköptem az üdítőmet. Végül felhagytam az üdítő szürcsölésével a film végéig. Van néhány nyugodtabb rész is, amikor összeszedheted magad, amikor végre kapsz levegőt, de a pihenés csak egy percre szól. Állandóan felkiáltottam, hogy ezek a srácok pont olyanok, mint én és a barátaim a középsuliban. Ugyanazok a témák, ugyanazok a poénok hangzanak el. Persze mi nem beszéltünk ilyen gyakran a csajokról, a szexről és az életről, de ez egy két órás film volt, amibe bele kellett sűríteni mindent. Ami különlegessé teszi ezt a filmet, az a szereplők őszintesége. Így a filmnek mélysége is van, nem csak egy buta fogadást láthatunk a képernyőn.
Eddig se szerettem a brit filmeket, azt hiszem, ezután sem fogom. Unalmas színházi előadásnak még csak-csak elmenne, na de filmként ilyet készíteni vétek. Egy vígjátéktól szórakozást várok és nevetni szeretnék, nem a lassan múló perceket akarom számolgatni.
Nagyon nem szerettem. Tim Burton rajongó vagyok és elvárom egy ilyen kaliberű rendezőtől, hogy ha lehetőséget kap arra, hogy jó színészekkel, remek látványtechnikusokkal dolgozik, akkor tegye ő is oda magát. A történet, köszönet érte Lewis Carroll-nak, nagyon jó, csak jól kéne filmre adaptálni. Ha megkérdezték volna tőlem, hogy ki készítsen Alice- filmet, akkor biztos Tim Burton nevét mondom, de most hogy láthattam, inkább visszavonom, és készítse inkább Jan-Pierre Jeunet.
Úgy fest Emma Stone kezdi megmutatni, hogy minden stílusban tud nagyot alakítani. Külön jó, hogy végre Woody Allennel is együtt dolgozhatott. A többi színész teljesítményével is elégedett vagyok és összességében a filmmel is. Egy kicsit klisés ugyan a történet, de legalább jó humorral van tálalva. Szerintem az a legjobb, ha Woody marad a komédiáknál.
Ez egy család barát egyszerű kis komédia, ami igyekszik elhitetni velünk, hogy Lindsay Lohan és Jamie Lee Curtis testet cseréltek. A kést színésznő láthatóan igyekszik, de nem teljesen hihető az alakításuk. Ettől függetlenül a film vicces, üde és még üzenetet is hordoz, ami valószínűleg nem fogja megváltoztatni senkinek sem az életét, de csalódottak sem leszünk, ha megnézzük.
86 Mrs. Doubtfire - Apa csak egy van (1993)