Ez a film valójában nem sztereotípiákról, se nem csajozós dumákról, de nem is tánclépésekről szólt. A valódi mondanivalója az volt, hogy az emberi szív milyen sérülékeny. Nem volt egy eget rengető film, de mindenképp érdemes megnézni. Valószerűtlen volt a történet is, hisz az élet nem ilyen egyszerű. Vannak jó csajozós dumák, de nem tud bárki bárkit bármikor felszedni velük. A film, bár vicces volt, de mégis a dolgok drámai oldalára koncentrált, ezért sikerült ilyen jól.
Alapvetően szerethető film ez, és a korabeli, mondjuk Pierce Brosnanes James Bond filmek tükrében akkoriban ideje is volt egy jó kis paródiának, mert már azok is kezdtek a saját paródiájukba átfordulni. Rowan Atkinson szerintem tökéletes erre az ügyefogyott James Bond szerepre (sokkal jobb például, mint Steve Martin a fájdalmasan rossz Rózsaszín párducban), szóval betalált ez a film, jó volt.
Bár Adam Sandler nekem az egyik kedvenc színészem, ez azért eléggé egy mélypont. Fura, hogy innen eljutott olyan baromi jó filmekig, mint a Távkapcs, amin a mai napig besírok, és közben meg itt csak bugyutáskodik össze-vissza. De gondolom, ahogy az ember öregszik, úgy lesz egyre értelmesebb.
Tetszett, aranyos film az újrakezdésről és a második esélyekről. Főleg az tetszett, hogy (spoiler) a végén mégis a régi életét választja, mert tudja, hogy a család és a gyerekek a fontosabbak. Jó látni, hogy egy amerikai filmnek is tud ilyen jó üzenete lenni.
A történet még talán érdekes is, de Adam Sandler egyáltalán nem jó ebben a szerepben, nem vicces, nem lehet komolyan venni a játékát, és mivel ő a főszereplő, a film jórészt rajta múlik, így el is bukik. Nekem nagy csalódás volt elejétől a végéig, kár érte.
Teljesen jó tini vígjáték. A történet ugyan nem a legerősebb, de legalább eredeti. A gimnázium világa egészen életszerűen kerül ábrázolásra, látszik, hogy Amy Heckerling komolyan vette a dolgát. Alicia Silverstone bámulatosan fiatal ebben a filmben, az ő karaktere a legérdekesebb és a legösszetettebb. A sok komédián kívül a filmben szerepet kap dráma és a romantika is. Összességében nézve ez egy olyan film, ami megfelel a műfaj elvárásainak és az idő próbáját is jól állja.
nagyon átlagos sportmozi a fekák birodalmából. Még Tupac jelenléte se menti meg a hangulatot, bármennyire is szeretnénk mást hinni, és gondolom a készítők is ettől várták a csodát. Hát, nem érkezett meg...
Kicsit úgy tűnik, mintha az alkotók (és nyilván a szereplők) nem nagyon tudnának megszabadulni azoktól a karakterektől, amelyekkel annak idején valóban nagy sikert arattak, most meg már csak bohóckodni húzzák magukra a szerepeket. Semmi sem maradt a film frissességéből és üdítő hülyeségéből, csak egy rakás kiöregedett komikus és komika, akik nehezen találnak rá felnőtt hangjukra. Ez a film nem hozzátesz, csak elvesz. Igen sokat.
A Veep egy instant kalsszikus. Már a pilotban olyan karaktereknek ágyaztak meg a készítők, hogy csak kapkodtam a fejem. Ezt a sorozatot úgy telibe találták, ahogy csak lehet, Julia Louis-Dreyfus pedig egyszerűen lubickol a szerepében. Zseniális!
Ez egy igazi klasszikus, talán egy kicsit sok benne a fingós poén, de kétségtelenül ez Eddie Murphy egyik legemlékezetesebb alakítása. Szerintem a színész legjobb filmjei a kilencvenes évekből származnak. A Bölcsek kövére nincs különösebben túlgondolva, idétlen, de nevettető komédia akar lenni, és ez sikerül is neki.
Nagyon erőltetett és közhelyes. De lehet azért gondolom ezt, mert ez nagyon amerikai, tőlem nagyon távol áll, mert én egy sokkal heterogénebb középsuliból jövök, ahol voltak kínaiak, cigányok, zsidók, arabok és közel sem volt ennyire könnyen feloldható az élethelyzetből, családi háttérből adódó konfliktus. Hiányzik hogy nincs egy afroamerikai sem, mind középosztálybeli amerikai család sarja. Engem kifejezetten idegesített ez az ál-konfliktusokkal teli sulidrámának beállított limonádé film.
Nem csak rettenetesen idegesítő szó szerint az ÖSSZES szereplő ebben a filmben, az ordenáré módon affektáló Depptől az undorító kisgyerekeken át az idegesítő Charlie-ig, de ráadásul baromira zavaró, hogy a film szó szerint egy CUKROSBÁCSIRÓL SZÓL. Ne értsetek félre, értem én, hogy jóindulatúnak kell lenni, de valahogy nem igazán látom a humort abban, hogy egy elmebeteg csokigyáros egy torzszülöttekkel teli gyárban kénye-kedve szerint terrorizálja a gyerekeket.
Őszintén szólva nem győzött meg a sorozat. Pedig az elején kimondottan bejött ez a világ, de úgy érzem mostanra elkezdett megfáradni a dolog. És ha összességében nézem az évadokat, akkor nálam átlagban már leesett a közepes szintre. Rádaásul az ötödik évad fináléja sem jött be igazán, az cliffhangerre a végén pedig szerintem kb mindenki számított, ami így nem igazán tudott nagyot szólni.
Lawsonnak sikerült jól filmre vinnie egy teljesen eredeti történetet, amiben mindenki egy kicsit magára ismerhet. A filmben látható problémák emberiek és valósak, éppen ez miatt különösen érdekes lehet. Mégis leginkább azért lehet szeretni, mert oltárian vicces, üde és fiatalos. Mindenkinek ajánlom!
Abszolút a csúcsa az egész szériának, akárhányszor meg tudnám nézni. Mike Myers fantasztikus, bár persze érthető, hogy van akinek nem annyira jön be ez a típusú humor, de annak meg nem kell megnéznie. Aki viszont szereti ezt a műfajt, annak garantált szórakozás.
Néha jól esik visszatérni a fekete-fehér filmekhez, főleg, ha az ember ráakad ilyen remek kis családi vígjátékra. A maga idejében igazi közönségkedvenc lehetett.
Nem tudom, a rendezőváltáson múlott-e a dolog, de nekem az előző része (Péntek esti gáz) jobban tetszett. Ez csak amolyan átlagos szombat esti komédia.
Jackie Channek nem sok westernje van, de ez jó. Tom Dey nem a klasszikus westernek eszközeivel építkezik, ez egy parodikus vígjáték, annak viszont nagyon is jó, hiszen fergetegesen vicces, ráadásul akcióban és jól megszerkesztett párbeszédekben is bővelkedik. Komolyságra viszont ne is számítsunk, csupán könnyed szórakozásra ismerős színészek társaságában.
81 A randiguru (2005)