Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire jó színész Robert DeNiro. Ahogy beszél, amilyen képet mutat magáról, egyértelművé teszi, hogy milyen pozíciót foglal el az alvilág hierarchiájában. Tele van erővel. Nem tudod nem kedvelni őt annak ellenére sem, hogy a rossz oldalon áll.
A jelenet a vakkal és a kutyával elképesztően erős volt, nem is tudom, mikor volt rám hatással ennyire egy film. Gyönyörűen megkomponált alkotás, kitűnő színészi alakításokkal, csakis ajánlani tudom. Egyszerűen felejthetetlen filmélményt tud nyújtani, ami még képes órákig dolgozni az emberben.
A Keresztapa harmadik része szinte már a operákat idézi a sok drámával, ármánykodással, összeesküvéssel, katarzissal. Méltó lezárása egy nagy életmű-trilógiának. Al Pacino élete legjobb alakítását nyújtja, a hatalmas maffiavezértől eljutunk az összetört magányos öregemberhez. A történet teljes, a vég elkerülhetetlen, és ezt gyönyörűen követhetjük végig a mozgóképen, amit Coppola mesterien és fájdalmasan komponált ilyen monumentálissá.
Azért ne legyünk teljesen kritikátlanok!..nem egy túl jól megírt forgatókönyv, azonkívül nem bírok rájönni a műfajára. Mi ez? Vígjáték? Már már annyira életszerű katyvasz, hogy egyfajta ismeretterjesztő mellékíze is van. És tele van igazi, egyszerű szellemességekkel. AO tesója OA...:D
Ha valaki szereti a régi filmek hangulatát, akkor az biztos kedvelni fogja A nagy balhét, ami ráadásul 40 évvel azelőtt játszódik. Ügyes színészek parádéznak egy nagy átverésben, ahol minden apró részletnek tökéletesen passzolnia kell, különben bukik a dolog - és a pálya pedig igencsak nehezített. Kész mázli, hogy Robert Redford örömmel és briliánsan tudja alakítani jóképű csalót, és ebben Paul Newman sem marad alul.
Közepesnek mondható akció-krimi. A film izgalmas és intelligens, de a karakterek nekem valószerűtlenek, kezdve a főszereplő hősöktől a mexikói gengszterekig. Egyszerűen nem hiszem, hogy ilyen édes hármas tényleg létezhet. Ezt leszámítva a film élvezhető és izgalmas, de különösebben nem egy nagy dobás.
Egy ötven éves filmmel kapcsolatban másak az ember elvárásai, mint egy fiatalabb filmmel kapcsolatban. Szerintem kicsit lassú ez a film, de nyilván nem számított annak akkor, amikor a mozikba került. A történet egyébként nem rossz, lehet, hogy érdemes lenne feldolgoznia Hollywoodnak, úgy is hemzsegnek a mozik rebbot-októl, remake-ektől.
Gyenge kezdés, aztán kezd bepörögni, majd a vége annyira kiszámítható, hogy kicsit csalódott is lesz tőle az ember. Hosszabb is mint amennyi a történetből kihozható. Amennyire egyedi és izgalmas lehetett volna, annyira fáradt az egész kivitelezés. Unalmas. Russel Crowe és Liam Neeson is csak árnyékaik benne önmaguknak, akik feleslegesen erőlködnek azért, hogy legalább egy közepes filmet összehozzanak. Kicsit méltatlan szerepek.
Ha szereted az olyan típusú filmeket, melyek a sötétbe rántanak és fogva tartanak, akkor biztosan szeretni fogod. Nekem unalmas volt és gyenge. A téma elcsépelt, a szereplők játéka silány. Csalódás volt.
Nem rossz film a St. Vincent, sőt, de őszintén szólva egy kicsit többre számítottam. Annak, aki nem elvetemült Bill Murray rajongó, igazából nem sok újat tud mondani ez a film. Persze humoros, jók a párbeszédek, és ügyes a rendezés, de ezt számtalan vígjátékról el lehet mondani. Szóval nincs új a nap alatt, de ami van, az legalább tisztességes.
Amennyiben rossz alvó vagy, esetleg gyakorta nyomasztanak rémálmok szerintem inkább hagyd ki ezt a filmet. A hangulata jóra sikerült, nagyban hasonlít az általam olvasott könyvéhez, de nem vált kárára a megfilmesítés.
Hát nem mondanám tökéletesnek, de a modern horrorok előfutáraként mindenképp kiemelt helyet érdemel. Van benne valami, amihez bár kell fogékonyság, de ha ráérzel, garantáltan nem fogsz csalódni.
Tetszett ez a film, kicsit lassú volt, rá kellett hangolódni, de egy ponton túl a történet és a színészi játék teljesen beszippantott. Nagy élmény volt számomra, ritkán látni ilyen jó filmeket.
Ezer aprócska hibáját lehetne felsorolni, de légi jeleneteket ilyen jól megkoreografálva azóta sem láttunk. Még ma is tátott szájjal bámulom, pedig jópár film van már a hátam mögött.
Hihetetlen radikális szatíra, meglehetősen meredek humorral, és zseniális rendezői bravúrokkal: ez A Dr. Strangelove. Néhány hete néztem újra, és még mindig a hatása alatt vagyok, hiányoznak manapság az ilyen áttörő alkotások.
Jaj, Istenkém. Ha volna ZS kategóriás filmnél gyengébb, ezt a remeket oda helyezném be, s rázárnám az ajtót, majd lakattal erősíteném mindezt és fellőném az űrbe.
91 Casino (1995)