Julie Delpy-t nagyon csípem a Mielőtt...filmek óta, s tudom, hogy rendezőként sem kispiskóta, de ezt a filmet nem tudom igazán szeretni. Rendezőként és főszereplőként is közreműködött benne és stílusilag az Ethan Hawke-val közösen hírnévre szert tett Mielőtt... trilógiára hajaz. De ez a film idegesítő. Sok a felesleges szöveg és rettenetesen idegesített a férfi és a nő kapcsolata, az egymáshoz való viszonyulásuk.
Viszonylag átlagos volt egy-két jó momentummal. A történet persze teljes sületlenség, de hát ezt Hollywoodtól már megszokhattuk, annyira ez nem zavart, inkább az, hogy nagyon klisés volt és kiszámítható, ettől inkább csak egy amolyan másodosztálybeli vasárnap délutáni mozinak tudom elkönyvelni.
Eléggé megmosolyogtató a film története, de ami igazán arcpirítóan nevetséges azok maguk a karakterek. Az a fajta heroikus és eltorzult patrióta szellem, ami motiválja őket, szerintem nagyon-nagyon abszurd. Chuck Norris fia is főszerepet kapott a filmben, de ez egyszerűen nem segít rajta, mivel láthatóan nem igazán örökölte édesapja minimális színészi ambícióit. Na, ez az a helyzet, amikor így kell elképzelni: képzeld el Chuck Noris színészi teljesítményét, és oszd el kettővel. :)
Szerintem nagyon izgalmas film, amolyan félig-meddig road movie, viszont egy kicsit tipikusan francia film is. Nagyon alapoz az erős atmoszférateremtésre, és ez mind jól működik is, tetszett az egésznek a színvilága.
Joe Carnahan írt egy jó történetet, amit csak sokkal kevésbe jól sikerült megrendeznie. Átlagos akciófilm átlagos jelenetekkel, jó pár filmes bakival és gyenge poénokkal. A látvány persze korrekt, de nekem egy jó filmhez ennyi kevés.
Ez a film nagyon jól ki tud kapcsolni, annyira szórakoztató és egyúttal üdítő, az összes lány igazi egyéniség, mindegyikhez lehet kötődni valamilyen szinten. A sztori is egész jó, már amennyire ilyen sima akció-vígjátékoknál el lehet várni, szóval az embernek igazán semmi kifogása nem lehet vele szemben.
A fiatal Kevin Costner láthatóan nagyon lelkesen próbál egy olyan filmet megmenteni, ami eleve bukásra van ítélve. Nagyon megszenved a karakterével, ami gyakorlatilag teljesen sablonos, még ha a történet egészen érdekes is lehetne, ha nem lenne ilyen rosszul megírva.
Ez az egyik kedvenc Jackie Chan filmem, majdnem azt merem mondani, hogy jobb, mint az első rész, pedig azt is nagyon bírom. Vicces, izgalmas, aranyos, minden van benne, ami egy ilyen filmhez kell, plusz tele van történelmi és irodalmi poénokkal. Abszolút ötös.
Jim Carrey egyszer tükör előtt begyakorolt pár arcot és azóta is abból él. Már nagyon unom. Nem is vicces már, annyiszor eljátszotta ezt a karakter, teljesen lejáratta már magát. Lehet jót tenne neki, ha kicsit más műfajokban is próbálkozna, hogy lefagyjon a hülye vigyor az arcáról. Mert pl. Egy csodálatos elme örök ragyogása jót tett neki...
A Szárnyas fejvadász borzongató egy film, mind hangulatában, mind mondanivalójában, mind zenéjében és látványvilágában. Harrison Ford kiválóan passzol a szerepbe, és a vele szemben álló Rutger Hauer is annyira élethűen tudta megformálni a replikánst, hogy felmerülhet a nézőben a kérdés, vajon nem tényleg robot-e. A film minden képkockája egy-egy vizuális kincsesbánya, és aki szereti a sci-fit, annak egész egyszerűen látnia kell.
Profi rablóból lesz a legjobb pandúr. Minden jó, ha vége jó típusú kedves történet, nagyon amerikai módon. Leonardo nagyon kölyökképű, hiteltelenül alakítja a profi szélhámost. Tom Hanks háttértörténete nagyon szegényes, alig ismerjük, pedig beleférhetne, hogy többet tudunk meg róla, hiszen ő a másik főszereplő. Az üldöző és az üldözött karaktere adja a sztori lényegét, azonban ha az egyik elnagyolt, akkor sajnos a film is csak félkész marad.
A stáb már kész garancia volt arra, hogy a Született gyilkosokból kultuszfilm váljon, hiszen van benne Harrelson, Juiette Lewis, Tarantino írta a sztorit, Oliver Stone rendezte a kész filmet, Trent Reznor és Leonard Cohen a felelősek a filmzenéért, és annyi erőszakkal van tele, hogy csak imádni vagy utálni lehet. Nekem nem volt jó élmény végignézni, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz filmnek tartanám - inkább nehéznek.
Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de engem Steve Martin humora és alakításai mindig is irritáltak, nem egy vicces figura, de ennek ellenére alkalmanként adok egy esélyt a filmjeinek. De mindig megbánom. Ezúttal is így volt. Annyira szupergagyi is ötlettelen ez a film is, hogy nincs rá szava. Adam Sandler szint.
Alain Resnais zseniális rendező volt, nagyon szerettem korábbi filmjeit ( You Ain't Seen Nothin' Yet!, Mon Oncle d'Amérique) és nagyon sajnálom, hogy nem készíthet több mozit. Ez a film viszont méltó búcsú, nem állítom, hogy az életmű legjobbja, ez nem lenne igaz, még így is bőven az átlag fölé emelkedik, a remek alakításokról pedig ne is beszéljünk.
Rengeteg Oscar jelölése volt a maga idejében. Nagyon szépen megcsinált film, külön erénye, hogy szinte hűen követi a könyvet. A főszereplő számomra minden idők legemberibb Valjean-ja, és bár sok helyen kicsit megugrik a történet, mert mégsem fért bele minden, így is filmtörténeti ereklye.
40 2 nap New Yorkban (2012)