Ez a film egy őszinte, kedves kis mese, Akiko kalandja az állatkertből való kiszabadulással simán meghozza a nosztalgiát. A karakterek (a mosómedve, a kaméleon, az sas) tényleg élőek és szerethetőek, és bár a vizuális effektek nem mindig tökéletesek, pont ez ad neki egyfajta bájos, kézműves hangulatot. Szívesen nézném újra, főleg gyerekekkel együtt.
Ez a film teljesen más, mint amit mostanában láttam: Johanne belső hangja (a narráció) olyan mélyre visz, hogy sokszor azon gondolkodtam, tényleg megtörtént-e, amit mesél, vagy csak vágy. A fényképezés, Oslo atmoszférája és az apró gesztusok együtt alkotják az igazi varázst. Persze, a voice-over néha túl sok, de összességében nagyon betalált nálam.
A poénok néhol klisések, és a főhős teljesen átlagos, de valahogy mégis bejött ez az all inclusive fényár és a műkincses szál őrületes bekattanása. Csak simán élvezhető.
Nem értem a fanyalgókat: én egyáltalán nem a hibákat figyeltem, hanem csak hátradőltem és élveztem a kalandot. Ez a film nem akar mély mondanivalót adni, és nem is baj! Nagyon jól szórakoztam a vicces akciókon és a sok egzotikus helyszínen – totál olyan érzés volt, mintha egy vidámpark hullámvasútján ülnék. Néha pont ilyen agykikapcsolós mozi kell.
49 Akiko, a repülő majom (2025)