Az utóbbi évek egyik legjobb filmje, mert bár lassan ment előre a történet, de volt idő gondolkodni. Nincsenek gyors vágások, ki lehet élvezni minden részletét az eseményeknek. Másrészről pedig volt benne csavar bőven, nem tudtam előre, hogy mikor mi fog történni.
Alap mű, az a fajta régi film, amit még akár a mostani fiatalok is tudnak értékelni és nevetni rajta. Bár azt hiszem nekik azért sok dolog magyarázatra szorulhat. :) De a lényeg, hogy a poénok nagyon ott vannak,a színészek nagyon hitelesen adják elő a történetet, totál komolyan veszik, mi pedig nagyon jókat röhöghetünk rajta! Bármikor, bárhol megnézem, ha adják a tévében.
Ez egy nagyon szórakoztató film. Egyben persze bűntudatom is van, hogy más nyomorán nevetek, de valószínűleg a készítők ezt akarták elérni. Megható, vidám, pörgős történet.
Számomra eléggé lassan indul be a cselekmény, míg "végre" eljutnak a háborúba, na de utána! Az azért nem semmi. Brutálisan jó, ilyennek kell lennie egy háborús drámának.
Na igen, Derek Hough nevét itt sem sikerült rendesen leírni.... A filmről: a szokásos szerelmi történet, bár már a rendező is megmondta, hogy modern Rómeó és Júlia történetet akart. Sikerült, pont erre lehet számítani. A tánc és a zene feldobja. Derek Hough pedig.... a neve egyre ismertebb lesz nálunk is lassan.
Először is.... idén néztem meg, az összes részt, mind a négy évadot egy hét alatt. Egy "kicsit" magával ragadott. A történet izgalmas, a karakterek nagyon ki vannak találva, minden részletükig és a színészek játéka lenyűgöző. Minden elismerésem a casting csoportnak. Vannak benne szerethető és gyűlölhető figurák és nem mindig a jók a szerethetők és a rosszak a gyűlölhetők. :) A harmadik évad az nagyon nagy csalódás volt, ugyanakkor a negyedik évad második fele visszahozta az izgalmakat és várom a folytatást. Azért azt gondolom, hogy amerikai szemmel ez másként jön le, mint pl. nekünk, akik nem vagyunk annyira benne ebbe az amerikai-iraki háborúban. De érdekes látni, hogy hogyan dolgozik vagy ... több»
Alap. Ez az, amit mindenkinek látnia kell. De igazából csak azok tudják azt hiszem értékelni, akik még anno a kilencvenes években látták gyerek vagy fiatal felnőtt fejjel. Ugyanis a mostani fiatalok csak röhögnek az egészen a "régi" technika miatt. Viszont lássuk be, a történet nagyon ott van, Marty McFly és Doki a legjobb páros, nem is tudnám másokkal elképzelni. Ja, és külön imádom az 50-es évek stílusát, szóval így tökéletes, ahogy van.
A történet nem a sablonos akciófilmeké vagy drámáé. Vannak benne csavarok, így figyelni kell végig, hogy akkor most éppen hol is vannak, milyen mélyen. És szerintem ettől lesz eléggé izgalmas és köti le a figyelmet.
Tipikusan angol. A szereplők, a humora. De szerettem, mert egy könnyed kis kikapcsolódás volt. Szóval csak az nézze meg, aki bírja az angol humort és a tipikusan angol szereplőket. Damian Lewis pedig az egyik kedvencem, szóval kifejezetten öröm volt nézni ebben a vígjátékban. :)
Utólag többet olvastam, mint előtte a filmről és egyéb fizikai dolgokról. Nagyon lekötött végig és kíváncsivá tett. Ugyan nem minden részét értem ennek a fizikának, ugyanakkor a látványvilága teljesen magával ragadott. Matthew McConaughey pedig hozta a színvonalat a szereplők között. Matt Damonnak viszont nem áll jól a rosszfiú szerep.
Jó film, meg minden, de azért az Oscar jelölés nekem kicsit sok. Azt sem mondhatnám, hogy végigizgultam a filmet, sejthető volt a végkimenetel. Bár azért az, ahogy a történet véget ért és nem a szereplő igazi életére gondolok, hanem a kódfejtésre, nekem kicsit csalódás volt. Így, hogy 50 év után feloldották ezen történéseket, kíváncsi lennék, hogy vajon beleteszik-e a történelem könyvekbe.
89 Így neveld a sárkányodat (2010)