Horrornak nem nevezném. Inkább egy elvont szuperhőstörténet egy-két horrorisztikus részlettel. Viszont egész ötletes és jópofa. A cselekmény pedig annyira érdekes és a főhős annyira kedvelhető, hogy nézeti magát a film. Legnagyobb varázsa az érdekessége. (Bár lehet, hogy erre az is rájátszik, hogy a világon semmit nem tudtam róla, még egy előzetest sem néztem meg.)
Nagyjából ugyanolyan, mint az első rész, az viszont nagyon feldobja, hogy itt van már egy érdekes sztori, nem csak ijesztgetés.
Az viszont egy oltári baromság volt, ahogy beindult a cselekmény: ha bárki elhiszi, hogy az első részben látott dolgok valódiak, a legutolsó hely, ahová menni akar, annak a helyszíne. Erre ezek felkeresik azt a helyet. Minek?
Ennek ellenére egészen szórakoztató volt a film.
Akár jöhet is a harmadik rész.
Nem titok, hogy a [Rec] című spanyol film amerikai koppintása. A legtöbb hollywoodi másolatot átírnak legalább minimálisan. De szerintem ezt jelenetről jelenetre lemásolták. Kreativitás zéró.
Ez szerintem a trilógia leggyengébb része. Persze nem rossz, de kissé szenzációhajhásznak tűnik. Annyira nem tetszik a rendezés, mint az első résznél és Gimli erőltetett poénáradatának elég lett volna a 10%-a is. De ezektől eltekintve rendben van a film és a forgatókönyve. A zenét az első részéhez hasonló precizitással gondolta át és komponálta Howard Shore, Jacksonnak és stábjának pedig gratula a zseniális makettekért és csatajelenetekért.
Sokan elégedetlenek ezzel a filmmel. Elismerem, a nyomába sem ér a régi trilógiának, de azért élvezhető darab. A CGI kicsit rontotta a hangulatot, de szép képeket alkottak vele. Viszont a fénykardpárbajok olyan látványosak és kidolgozottak, hogy ezzel bizony köröket vernek a régi filmekre. A forgatókönyv ugyan baromi jó, az sem éri el a korábbiak színvonalát. A színészek zöme kiváló, John Williams ismét remekelt a filmzenével, fordulatos a cselekmény.
Két óriási hibát viszont elkövettek a készítők: a jediknek olyan képességeket adtak, aminek a régi filmekben nyoma sem volt és bemutattak két új igazán erős és kedvelhető karaktert, akiket a film végén ki is vonnak a forgalomból. (Jó az egyik ... több»
Nemrégiben olvastam el a novellát, ami alapján a film készült. Az írásmű is óriási élmény volt, de a film befejezése szebbre sikeredett. Ellenben a könyv katarzisa jobb volt. Ritkán írok ilyet, de két, egymástól egy ponton elkülönülő sztoriról van szó, amik egyformán jól sikerültek. Ez esetben pedig szükséges is volt az, hogy átírják a történetet, mivel a könyv jó része csak beszélgetés, filozofálgatás és túlélési praktika volt, ami a vásznon nem lett volna túlzottan izgalmas.
A könyvet nem olvastam és valószínűleg nem is fogom. Sosem kedveltem Shakespeare műveit, egyet sem bírtam pár oldalnál tovább olvasni, de ez a filmváltozat nagyon tetszett. Vicces, szépek a díszletek, direkt teátrális az előadásmód és a színészek is remekelnek egytől egyig.
Tipikus látványfilm. Kiszámítható, elcsépelt történet, maximális látvány. A színészek amúgy jók voltak és szép a rendezés is szép lett. A zene egész pofás volt. De sajnos nekem ez kevés az igazán jó szórakozáshoz.
De ha éppen ez megy egy fárasztó nap után a tévében, lazításnak nem rossz.
Alapból nem is lenne rossz film, de nálam a főhős, Jack Regan jelleme lerombolta az egészet. Nem elég, hogy totálisan rokonszenvtelen volt számomra a figura, még küllemre is olyan volt, mint egy kiöregedett, túlsúlyos Jason Statham (akit mellesleg egy ripacsnak tartok.)
A fiatal srác, George karaktere csak minimálisan lett bemutatva, mégis sokkal markánsabb volt Reganénél. Ha ő lett volna a központi figura, sokkalta szórakoztatóbb film lenne a The Sweeney.
66 A fantasztikus négyes és az ezüst utazó (2007)