sptt

Nagy várakozással álltam (ültem) neki ennek a filmnek, elsősorban a pozitív fogadtatás és Margot Robbie zsenialitása miatt. Aztán fokozatosan csökkent a lelkesedésem, és kezdtem el csodálkozni azon, hogy vajon mi okozza azt, hogy pl. az IMDb-n a nézők 15%-a értékelte maximálisra ezt a filmet. Ennél talán érdekesebb adat, hogy amennyiben az NPS rendszer szerint vizsgáljuk az értékelést, akkor magasabb a „nem ajánlók” száma, mint az ajánlóké. Viszont a Rotten Tomatoes értékelései szerint nagyon pozitív kritikákat kapott. Tehát vegyes a kép, mindenesetre én a negatív oldalt erősítem, egy idő után nagyon elkezdett untatni a film, egyszerre volt egy szájbarágós mese, egy feminista doku-reality és... több»

Nem egy egyszerű sablonfilm, és ezt bizonyítják a brutálisan szétszórt értékelések a minimális pontszámtól a maximálisig. Tudom, hogy az ilyen filmek esetében nálam is előfordul, hogy szenvedek két órán keresztül, máskor pedig el vagyok ájulva, hogy mennyire jó volt, majd ezek után próbálok objektíven értékelni. Ennek a filmnek is voltak gyengeségei, ugyanakkor nálam megtalálta azt a pár kapcsot, amivel egy hullámhosszra kerültem vele, és ami miatt azonosulhattam a főszereplőkkel, egy lehettem velük. Sokkal gyengébb filmeket is láttam mostanában, ezt kár lett volna kihagyni. 6/10.

Anna Faris igazán helyes kis színésznő, mi több, húsz évvel ezelőtt nagyon dögös volt, tiniként érdemes volt keresni a filmjeit, de két lehetőség van: vagy hihetetlen jó érzéke van ahhoz, hogy a leggyengébb filmeket válassza ki az ügynökével, vagy csak ezeknek a filmeknek a casting felelősei tartják arra érdemesnek, hogy elhívják. Ez ebben a filmben sem különbözik a megszokottól. Lassan észre kell vennem, hogy nem szabad megnéznem az ő filmjeit. Ez megint egy minősíthetetlenül gyenge vígjáték volt, aminek inkább csak a zsánere vígjáték, de reménytelenül próbálja megnevettetni az embert. Felejtsük el gyorsan. 4/10.

Számomra az első rész sem volt rossz, simán elfért azon a helyen, ahol mostanában két fő kategória létezik: a brutális költségvetéssel dolgozó szuperhősfilmek és a kis költségvetésű, streaming felületekre készülő futószalag alkotások. Ami nem ilyen, az a ritka kivétel. Ezt a filmet azért nem raknám erre a különleges polcra, ennek megfelelően a második fő kategóriába tartozik, de azok közül a jobbik fajta, ráadásul szerintem jobb lett, mint az első rész, úgyhogy ezek után meg fogom nézni a trilógia befejező részét is. 7/10.

Lassú, néha kissé vontatott történet, egy mély drámai vonallal, amiben viszont talán nincs annyi, mint amennyit beleképzelt a rendező. A színészi alakítások nagyon jók, de ez csak részben feledteti a sokszor unalmas pillanatokat. 6/10.

Ötlettelen és poénokban gyenge vígjáték, ahol még a nosztalgia sem az igazi. Ha beírok száz magyar színészt egy adatbázisba és random választom ki a szereplőket, akkor sem lett volna rosszabb a szereposztás, mint ez. A forgatókönyv nagyon gyenge, de ez vígjátékoknál előfordul, ha a poénok egyébként viszik a filmet, de ezt nem viszik. Ha meg kellene nevezni egy dolgot, ami jól sikerült, az a filmzene, ami jól passzol a nyolcvanas évekhez. 5/10.

B-kategóriás akciófilm, az átlagosnál jobban felépített forgatókönyvvel és egy elképesztően fantasztikus Daryl Hannah-val. A film sok váratlant vagy meglepőt nem tudott mutatni, de a várakozásoknak megfelelt. 7/10.

Szerintem erősen alulértékelt film. Aláírom, hogy sok benne a klisé, de rendben van a sztori, JLo remekül tartja magát, jók a jelenetek, talán a szülői szál kialakulása, a gyermek-szülő kapcsolat mechanizmusa az, amit jobban ki lehetett volna dolgozni. Végig lekötött a film, a két óra ellenére. Én most az árral szemben úszom. 8/10.

Akár jó film is lehetett volna. Ha kevesebbet akart volna markolni a film, és nem akart volna egy baromi szerény történettel mélylélektani drámává válni, akkor lehetett volna egy borzongató, de kellemes esti szórakozás, mozi. Így sajnos egy nyomasztó, ámde rendkívül unalmas film lett belőle. 5/10.

Valószínűleg nem fog a filmtörténelem aranylapjain szerepelni ez a film, de sokkal jobb volt annál, amit vártam. Rövid kis 10-15 perces történetek, Wellhello zenével megtámogatva, kellemes kikapcsolódás, a szereplők is kitettek magukért. Jó volt a hangulat, megérte megnézni. 7/10.

Alapvetően nincs problémám a „semmi komoly mondanivalója” romantikus komédiákkal, vígjátékokkal, ha megvan benne a flow, akkor visznek, és azt gondolom, hogy igen, időnként szükség van a Másnaposok stílusú filmekre is, nem lehet mindig Lars von Triert, Fellinit vagy Polanskit nézni. Ugyanakkor ezek azok a filmek, amelyek, ha ez a bizonyos hangulat nem jön át, akkor képesek végtelenül unalmasak és feleslegesek lenni. A Rózsaszín sajt a kettő között van, mert nem volt képes olyan hangulatot árasztani, mint pl. az Együtt kezdtük, de azért nem is süllyedt a méla unalomba. Egyszer megnézhető, közepes film volt. 6/10.

Egy izgalmas téma nem igazán izgalmasan tálalva. Nem voltak nagy fordulatok, nem voltak drámai dialógusok, sokkal többet vártam ettől a filmtől, talán A vizsga és A játszma után azt hittem, hogy erről a korszakról mostanában már csak jó filmeket lehet készíteni. De nem. A színészekkel itt sem volt igazán probléma, de az egész valahogy nem működött. 5/10

Az Ötvös Csöpi-filmek olyanok, hogy az értékelésnél minimális mértékben sem tudok objektív lenni. Itt a szereplőkhöz, a helyszínekhez, az ezerszer ismételt mondatokhoz, a sajátosságokhoz mind emlékek kötnek, olyan emlékek, amelyek egyre távolabb kerülnek, de a film által mégis felidézhetőek. A film olyan, amilyen, negyven évvel ezelőttről nem lehet ugyanolyan üldözést elvárni, mint manapság, és persze a forgatókönyv sem tökéletes. De Kern már akkor is zseniális volt, a film pedig roppant szerethető. 7/10

Depresszív történet lassú, kissé vontatott vonalvezetéssel, de egy nagyon erős befejezéssel. Leköti a figyelmet, de a film után mégis sajnálod a ráfordított időt. Döbrösi Laurát erős dolog a főszereplők közé sorolni a nettó egy perces vászonidejével. Ritkán fordul elő, hogy magyar filmben kritizálom a színészeket, de ebben a filmben kénytelen vagyok megtenni, nem éreztem erősnek a játékukat. 5/10

A film negatívuma az eseményszegénység, a történések minimalista ingerszegénysége. A pozitívuma pedig a realizmus és a nosztalgiával kapcsolatos érzelmek maximális kihasználása. Ha valaki 1990-ben érettségizett a Toldyban, gyalogos távolságra a Moszkva tértől, annak ez a film nyilván kihagyhatatlan, de érdekes lesz azoknak is, akik csak hallottak azokról a legendás évekről, amikor eltörölték, hogy csak három évente lehetett nyugatra menni. A 70-es években születettek közül mindenkinek sikerült egy kicsit a saját életét megjeleníteni, ami egy óriási bravúr. A 21 éves Balla Esztert pedig megtalálni és kiválasztani igazi mestermunka volt. 7/10

A film maga faék egyszerű, pedig az alapötlet nem feltétlenül rossz, mindenesetre formabontó. Nem csatlakoznék a filmet nagyon lehúzó tömegekhez annak ellenére sem, hogy én sem láttam sok extrát, nyilván elég hamar rá lehetett jönni a végkifejletre is, ugyanakkor számomra szimpatikus volt, hogy a film nem akart több lenni annál, ami. Nem próbált mély értelmet mutatni, nem keresett olyan extra mondanivalót, ami által szociológiai tanulmány alapja lehetett volna. Ez egy baromi egyszerű romkom, annak a közepes fajtájából. De annak működött. 7/10