sptt

Egy abszolút nézhető filmet kapunk, még egy kicsit kevesebbet is vártam ettől a fantasy-világtól. A történet sokkal jobb és kidolgozottabb, mint az utóbbi évek átlagos filmjei ebben a kategóriában, még ha az óriási és váratlan fordulatok, megoldások hiányoznak is, MBB pedig az a kategória, aki nem csak a Stranger Thingsben szerethető. Ha nincsenek komoly elvárásaid, akkor nem fogsz csalódni, ez egy vállalható film. 7/10.

Akár egy jó film is lehetne, figyelembe véve az alapötletet. Hogy miért nem lett az? Ki tudja? Az biztos, hogy ebből a filmből a világ legzseniálisabb színészei sem csináltak volna egy nézhető filmet, annyira unalmas lett. Ennyit Adam Sandler védelmében muszáj elmondani. Hogy miért vállalta el a forgatókönyv elolvasása után, az már egy másik kérdés. Hogy az ötletből (ami, hangsúlyozom, nem rossz!) kihozható lett volna-e egy ennél sokkal jobb végeredmény, az kérdéses, de szerintem igen. Ezt a filmet csak akkor ajánlanám megtekintésre, ha két órát kell kitöltened valahol, és nincs egyéb lehetőséged (ülsz a repülőn, és nincs másik film, amit megnézhetnél). Minden más esetben valószínűleg sajnál... több»

Vannak komolyabb előzményei, tapasztalatai az ilyen filmeknek, amikor 2-5-10 szereplővel a feszültséget végig fenntartva, ugyanakkor annak a feszültségnek a fokozataival játszva egy olyan filmet készítenek, ahol szinte izzadtan jövünk ki a moziból (most hirtelen a Féktelenül vagy A fülke jut eszembe, mint számomra pozitív példa, de talán a Fűrész 1. része is hasonló volt emlékeim szerint). Ezt próbálta megismételni a Megtorlás is, de valamiért nem sikerült neki. Nyilván nem a főszereplő (Liam Neeson) volt a hibás, bizonyított ő már hasonló filmekben, valami más miatt nem kattant be az izgalom/feszültség, amire nagy szükség lenne a hasonló akció-thrillerek esetében. Nincs nálam a megfejtés, n... több»

Melanie Laurent és Adele Exarchopoulos külön-külön is alkalmasak arra, hogy érdemes legyen megnézni egy filmet miattuk, de ha egy közös filmben szerepelnek, akkor nincs az a kritika, ami elriaszt. De legyen ennyi a tömény elfogultság, a továbbiak megpróbálnak egy kicsit objektívebbek lenni. A film alaptörténete nem túl bonyolult, és még ezen felül a történet fonala is furcsa, kusza, többször a valóságtól elrugaszkodott, nincs meg benne az Ocean's 11 vagy Az olasz meló precizitása, kidolgozottsága... De ezzel nagyjából le is zárhatjuk a negatívumokat, mert a karakterek jók és szerethetők, laza és jó poénok jönnek váratlan szituációkban, így a cselekmény sutasága kevésbé zavaró. A vége főcím u... több»

A trilógia befejező részében nem változott a színvonal. A szürke néhány árnyalata tini köntösben. A maga nemében nem rossz, mert ügyesen foglalja össze a tinik problémáit, beletesz egy kis Rómeó és Júliát, barátságokat, csalódásokat, szerelmeket, vagyis teljesen életközeli helyzetbe hoz néhány realitástól távol eső cselekményt, ennek megfelelően a végeredmény sem rossz. Ugyanakkor a fentieknek megfelelően rendelkezik olyan korlátokkal is a film, amit nem tud átlépni, úgymint a klisék, a kiszámíthatóság, a váratlan fordulatok hiánya. Ha valakinek az első két rész egy kicsit is tetszett, ne hagyja ki ezt sem. De ha valakinek nem jött be az első két rész, akkor ebben se számítson nagy változásr... több»

Átlagosnál egy hangyányival többet nyújtó erotikus thriller. Izgalmasan indul, abszolút benne van a lehetőség a filmben, de végül benne is marad, a cselekmény végére elfogyott a forgatókönyv... Kár érte, mert sokat ígérő volt az első félóra. Sajnos a karakterek kidolgozása is hagyott kívánnivalót maga után, nem sikerült megkedvelni/megutálni a szereplőket. 6/10.

Érdekes dilemma ez a film, mert ha dokumentumfilmként nézem meg, akkor érdekes, hogy mi történt, miért történt, miért így történt. Ha viszont játékfilmként nézem, akkor rendkívül ingerszegény, tkp. cselekménymentes, nem beszélve az esetleges fordulatokról, váratlan eseményekről. A fentieknek megfelelően nehéz kategorizálni, és nehéz értékelni is a filmet, mindenképpen határeset, de nem tudom jónak értékelni. 5/10.

Déja vu... Erősen induló film, de aki látta az 1997-ben bemutatott „elődöt”, annak nem lehetett teljesen új minden poén. Ha ez lett volna az első film, amit megnézek, akkor minden valószínűség szerint sokkal jobban tetszett volna. Az utánérzés erősen rontotta a pontszámot – na és az élményt is természetesen. 6/10.

Az alapfelállás igazán izgalmas, amiből lehetne akár egy Neil Simon-féle érdekes, nevettető vígjáték, amihez a parádés szereposztás is adott. Azonban ennek a filmnek elsősorban nem a nevettetés a célja, hanem a gondolkoztatás. Amelynek többször eleget is tesz, azonban ezt többnyire rendkívül unalmasan, álmosítóan teszi. Borzalmas, amikor egy ilyen szereplőgárda nem képes fenntartani a figyelmet a „szociológiai mélységek tökéletes ábrázolása” miatt. Nagyon bízom benne, hogy egy tehetséges forgatókönyvíró megnézi ezt a filmet, és a jó alapokból kihoz belőle valami nagyon mást. Amikor eldöntöttem, hogy megnézem ezt a filmet, valami frenetikus mozira számítottam, így – ellentétben a szuperhős fi... több»

A tucat romkomok közül egyértelműen kitűnik, bár Glen Powell nem igazán képes felnőni a feladathoz, de a többiekre nem lehet komoly panasz. Sydney Sweeney számára nem könnyű úgy kinőni az ügyeletes bombanő szerepből, hogy folyamatosan csökkenő méretű ruhát adnak rá, de tény, hogy ez egyértelműen jól áll neki, és vannak olyan percei, ahol látszik az is, hogy többre képes a vásznon, mint egyszerűen jól kinézni (ha valaki ez alapján nem hiszi, akkor --> Euphoria. Néha egy kicsit túlzásokba esik a film, és túl sok váratlant sem tartalmaz, ugyanakkor többször vicces és alapjában véve kedves és szórakoztató. 7/10.