sptt

Vessetek a mókusok elé, de nekem tetszett. Nem azt mondom, hogy nem voltak szekunder szégyent okozó jelenetek (pl. benzinkúti mosdó), ugyanakkor mindent összevetve volt egy Hangover feelingje a filmnek, még ha nem is érte el annak a szintjét. Az ilyen filmekhez kell egyfajta hangulat és ettől a filmtől a kevesebbnél is kevesebbet vártam, de talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy mégis valami működött. Ha bugyuta vígjátékról van szó, soha rosszabbat. 7/10

Zseniális fordulatok, nagyon komoly színészi játék és bár persze, tökéletesen értem, hogy a filmnek az volt a lényege, hogy az esendőséget, a hibás döntéseket hangsúlyozza, nekem mégis hiányzott benne egy kis szerethetőség a főszereplőkben ahhoz, hogy ennél is jobban tetsszen. Így "csak" nagyon jó volt, de talán megnézem egyszer pár év múlva egy másik hangulatban, hátha akkor tökéletes lesz. 7/10

Egy kissé pszichedelikus, tudatmódosító szertől átitatott, rendesen nyomasztó filmben látjuk Diana karácsonyát, amikor végleg eldönti, hogy elhagyja a királyi családot. A filmnél csak a filmzene nyomasztóbb, különösen az a megoldás, hogy szinte folyamatosan szól a film alatt. Kristen Stewart Oscar-jelölése indokolt, de a film maga nekem csalódást jelentett. 5/10

Az első részhez képest számomra jelentős csalódás. Itt sokkal kiszámíthatóbb, gyengébb volt a történet, bár az Agatha Christie-hatás természetesen itt is tetten érhető. A színészek kémiája is jobbnak tűnt számomra abban a sztoriban. Nem volt ez rossz, de a Knives Outhoz képest egyértelmű visszaesés. 6/10

Kezdem azzal, hogy jól szórakoztam a filmen. Hihető karaktereket alkottak a készítők, a fiatal színészek pedig többnyire hitelesen (és szerethetően) játszották a szerepeket. A film hangulata, flow-ja vitte az egész sztorit, és ez a gyengébb időszakokban is sokat segített. Nem gondolom, hogy minden filmnek az emberi traumákról és annak megoldhatatlanságáról kell szólnia, ugyanakkor ez a film lazán, de tökéletesen feszegeti azokat a problémákat, amelyeket 18 és 28 között átélhet az ember egy gimnázium után, kezdve a bullying hatásaitól a nem várt terhességen keresztül a szerelmek kusza szövevényéig. Szóval ez így részemről teljesen rendben volt, Mosolygó Sára pedig egy-egy pillanat erejéig San... több»

Nem szeretem megnézni az értékeléseket a film megtekintése előtt, próbálom elkerülni minden szempontból, hogy befolyásolják a véleményem. Amikor végignéztem a filmet, és meghoztam a döntésemet, azt hittem, hogy ez – elsősorban az egészen fantasztikus, parádés színészgárda miatt – egy felülértékelt film lesz, mert annyira nem jó a film, mint a színészek, de aztán szembesültem azzal, hogy inkább egy kicsit alulértékelt lett a film. Való igaz, hogy ez a szereplőgárda többet érdemelt volna. Ehhez a felsoroláshoz legalább egy Keresztapa kaliberű filmet kellett volna létrehozni. Ugyanakkor történelmileg érdekes és elgondolkodtató film volt, hiszen „mi lett volna, ha…” A film nem volt meggyőző, de ... több»

Érdekes film, amiben a valósághoz – akár – közelítő jelenetek keverednek a totálisan fiktív elemekkel, miközben a legérdekesebb nyilván az, amikor megfordul a fejedben, hogy „ez is megtörténhet akár?”. Összességében örülök, hogy nem hagytam ki, de nem okozott életre szóló filmélményt, egy picivel átlag feletti. 6/10

Egy fokkal jobban tetszett, mint az utóbbi sok év szuperhős filmjei. Egyrészt nem próbálták meg agyonbonyolítani ilyen-olyan csavarokkal, időhurkokkal és harminc előtörténet hivatkozással, másrészt logikus volt a film vonalvezetése, az akciójelenetek sem voltak zavaró túlsúlyban. A film fele után volt egy elég unalmas félóra, de a többi hasonló filmhez képest ez már fel sem tűnt. Sarah Shahi itt is (mint szinte minden filmjében, sorozatában) üdítő jelenség. 7/10

Az alaptörténet elég sok filmből ismerős lehet, egy kis csavarral ugyan, de újdonságot nem jelent. A hangulat, a kezdeti feszültség teljesen rendben van, de amikor elkezdődne a tényleges izgalommal járó sztori, akkor a történet kipukkad, mint egy leeresztett lufi. Fogalmam sincs, hogy a kreativitás fogyott el, vagy egyszerűen ennyi volt a történetben, mindenesetre a film második félideje tömény unalomba fulladt. Elfogult vagyok, Nathalie Emmanuel miatt kap egy plusz pontot a film, de ha őszinte akarok lenni, akkor ez egy gyenge átlagot sem ért. 6/10

Azért szeretem a Sikoly-filmeket, mert ezek még akkor is jók, ha nem igazán jók. Nálam a Sikoly 4 volt a széria leggyengébb darabja, a Sikoly 2 pedig a legjobb. Az ötödik rész is jó volt, még ha nem is került be a legjobbak közé. Hozta az elvárt feszültséget, a fordulatokat, a meglepetéseket, talán nem a legmagasabb szinten, de abszolút szórakoztató módon, a figyelmet fenntartva. Neve Campbell közel az ötvenhez is gyönyörű. Várom a hatodik részt, valamikor 2028 körül. 7/10

Elég beteg film. Nem rossz, mert végig fenntartja a figyelmet, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy az ember folyamatosan próbálja a helyére tenni a dolgokat, ami néha nem egyszerű. Ez a film előnyére válik, amit ki is lehetne használni, de ezzel nem sáfárkodik jól, mert a figyelem által észrevehetőek a hiányosságok is. Ez csak egy gyenge közepes lett, pedig sokkal jobbra készültem. 5/10

A történelmi hűséget is szem előtt tartó film, jó színészi alakításokkal, de a dokumentumfilmekre jellemző némiképp lassú történet meséléssel. Kellemes kikapcsolódás, de ha valaki izgalomra, akcióra vágyik, akkor ne ezt a filmet nézze meg. Ha a sporttörténet egyik kiemelkedő alakjának civil szerepét is bemutató filmre kíváncsi, akkor jól fog szórakozni. Nem lesz a filmtörténelem klasszikusa, de Billie Jean King szerepe az egyenlőségért vívott küzdelemben megért egy filmet. 7/10

Volt már jobb, fordulatosabb, meglepőbb, ijesztőbb, ugyanakkor nem volt rossz. Ha az utóbbi évek horror-felhozatalát nézem, akkor ez a film a hibáival együtt a jobbak közé tartozik. A gonosz karaktere jó, a misztikum rendben van, a sztori felépítése működőképes, a színészekkel sincs probléma. Egy kis egyediség, fordulatok, félelem-faktor maximalizálás még elfért volna, de ez így sem volt kevesebb, mint amit vártam. Átlag felett. 7/10

Végy egy adag Guy Ritchie-t, fűszerezd meg egy kis Tarantinóval, nézz meg 3 régebbi Rodriguez-filmet, vegyél hozzá tíz-tizenöt szereplőt, döntsd el, hogy ki mikor haljon meg, keverd meg őket egy nagy mixerben, ha ezt megtetted, akkor keverd meg még háromszor, és kész a sikerfilm. Ahhoz, hogy ebből nem lett még nagyobb kasza, talán csak egy kicsit több eredetiség hiányzott, nem volt ez egy rossz film, de lehetett volna akár sokkal jobb is. A sok szereplő hátránya egy mozifilm esetében, hogy nincs igazán idő és lehetőség rendesen kidolgozni a karaktereket, itt is maximum három szereplő volt, akinek a jellemrajza nagyjából teljes volt. Leitch nem egy rossz rendező, ezért inkább a saját útját ke... több»