sptt

Kis költségvetésű akciófilm, és erre jogosan mondaná Puskás Öcsi, hogy "kis pénz, kis foci". Egy házban játszódik az egész film, és a forgatókönyv sem emészthetett fel óriási költséget, egyedül a színészek jelenthettek komolyabb költséget, mert Mel Gibson vagy Kate Bosworth azért ma sem megy el ingyen főszerepet játszani. Ettől függetlenül hozza az elvárható kötelezőt a film, bár inkább mondanám egy szerda esti TV-filmnek, mint egy szombat esti mozinak. Erősen átlagos, de nincs vele különösebb baj. 6/10

Félóra után jutott eszembe először, hogy megnézzem, melyik őrült rendezte ezt a filmet, első blikkre David Lynch jutott eszembe, aztán az, hogy a harmadik átszenvedett filmje után megígértem magamnak, hogy tőle egész biztos nem nézek meg a jövőben semmit. De akkor mégis mi ez? Mindegy, végigszenvedtem, és elhiszem, hogy a filozófiaszakos hallgatók két füves cigi között piedesztálra állítják a filmet, a rendezőt, és ünnepélyesen megfogadják, hogy csak nyulat fognak tartani háziállatként, de akárhogy szeretném szeretni ezeket a beteg filmeket, egyszerűen nem megy. A végén szépen összeállt a történet, így egy plusz pont jár érte, de a tömény kétórás unalmat ez így sem tudja feledtetni. 3/10

Amikor meghallottam, hogy elkészült ez a "retro-folytatás" is, az volt az első gondolatom, hogy "jaj, már megint, ez is minek?". Aztán arra gondoltam, hogy ha már eljutottak idáig, akkor biztos mindent beleadnak, és még jó is lehet. Úgyhogy érdeklődéssel vártam a napot, amikor megnézem, de sajnos az első gondolatom volt jogos, ennek a folytatásnak nem (sem) kellett volna elkészülnie. Fáradt történet, többnyire gyenge poénokkal, kiemelkedő színészi játék nélkül. Amikor van bakiparádé a film végén, az még egy gyengébb filmet is fel tud dobni, jobb érzésekkel lehet elfeledni a filmet. Itt még ez sem segített, egy mosolyra sem volt elég a bakiparádé. Többet, sokkal többet kellett volna adni, ha ... több»

Érdekes eszmefuttatás a "szabad véleménynyilvánítás" jegyében, egy Magyarországon is megjelenő politikai kérdés boncolásával. Az idén hosszabb és súlyos betegségben elhunyt rendezőnő több esetben erőteljesen állást foglal a republikánusok mellett, ami bátor kiállásnak is mondható a hagyományosan demokrata Hollywoodban. Bár vannak a filmnek erős jelenetei, összességében nem mondható kiemelkedőnek, inkább átlagos. 6/10

Egyszerű, kiszámítható, semmi extrát nem hozó, alacsony költségvetésű TV-film, de kedves, kellemes, derűs, és jó nézni Meghan Markle-t. Nem ígér sokat, de azt magabiztosan teljesíti, egy olyan film, amiből a Netflixen lehet százat találni, és valamelyik novemberi szerda estén jó megnézni egy doboz sós mogyoróval. Ne várd a fordulatokat, ne várd a komoly eszmei mondanivalót, ne várd az emlékezetes alakításokat, hanem pihenj! 6/10

Kedves, szerethető film igazi történet nélkül. Mégis jó volt egy kicsit ebben a társaságban lenni, akik vitatkoznak, civakodnak, de mégis együtt döntik el, hogy ki csatlakozzon hozzájuk, és együtt segítenek annak, aki bajba kerül. Bár mély nyomot nem hagy bennem (nem történt semmi olyan, ami hagyott volna), én fiatalodtam 20-25 évet, amikor néztem, és hálás vagyok ezért. 6/10

Nehéz bármit írni erről a filmről. A jó és a rossz harca? Dávid és Góliát? A sikeres és a sikertelen? Harc ez egyáltalán, vagy csak a hatalom fitogtatása? Vagy csak egy bemutató arról, hogy a kis hülyeségeinknek és a kompromisszumoktól félő eszmerendszerünknek milyen következményei vannak/lehetnek? Érdekes lehetett volna mindez egy rövidfilmben, 25 percben. Így sem volt rossz, de sok felesleges mellékszál és üresjárat volt. Nem bántam meg. 6/10

Nem lehetett csodát várni ettől a filmtől, de az egyszerű, tipikus amerikai vígjátékot magabiztosan hozza, kis romantikával, különösebb nevetések nélkül, egy-egy mosollyal. Anna Faris jelenti a kis pluszt, ami minimálisan kiemeli a filmet a teljesen átlagos vígjátékok közül.

Néhány kivétellel kifejezetten szeretem azokat a színészeket, akik ebben a filmben játszanak, és Dobó Katát is nagyon kedveltem még Kovács Kataként 25 évvel ezelőtt, így nem foglalkoztam a negatív véleményekkel, és nagy várakozással tekintettem meg a Kölcsönlakást, ami amúgy egy tipikus Nóti Károly-, Rejtő Jenő- vagy Ray Cooney-féle kis tévedések színjátéka (igen, Rejtő ilyeneket is írt). Ezeket jó színészekkel és jó rendezővel nagyon könnyű sikerrel színpadra vinni, de jó filmet is lehet belőle készíteni. Hát, ez most nem sikerült. Kb. a film 45. percében jöttem rá, amikor még egyetlen mosoly sem ült ki az arcomra, hogy ebből már nem lesz semmi jó. Nagyon sajnálom. A színészek iránti elfogu... több»

Ez a film újraértelmezi az alternatív befejezés fogalmát, de engem a harmincadik perc táján már nagyon elkezdett idegesíteni, és ez nem csillapodott a film végéig. Szerettem volna szeretni ezt a filmet, de nem sikerült. 4/10

Amikor remek, fantasztikus színészek játszanak egy elnyújtott játékidővel rendelkező, néha méla unalomba fulladó filmben, akkor szinte biztos, hogy egy "művészfilmet" nézel. Az unalom itt is adott, a szereplőgárda is a tökéletesség határát súrolja, 134 perc, minden adott a művészfilmhez. A film pozitívuma, hogy vannak üzenetei ("a döntéseidért vállalnod kell a felelősséget", "minden mindennel összefügg" stb.), és hogy a végére szépen összeáll a kép. Csak azt sajnálom, hogy mindezért sok unalmas perccel kellett fizetnem, de úgy döntöttem, hogy megnézem ezt a filmet, és a döntéseimért vállalnom kell a felelősséget... 5/10

Szerintem ez egy erősen alulértékelt film. Nem rossz a sztori, a feszültséget végig fenntartja a film, és a befejezés sem mondható könnyen kikövetkeztethetőnek, primitívnek. Ennél jóval gyengébb krimik kaptak 6-os értékeléseket IMDb-n. Ez egy átlagosnál valamivel jobb thriller kis költségvetéssel a 2000-es évek elejéről. 7/10

Nem vagyok képregényrajongó, most sem tudnám megmondani, hogy ez a film DC vagy Marvel, hogy ebből miért maradt ki a Vasember, és miért került bele Batman. Ennek megfelelően nem ismerem az előzményeket sem, kicsit olyan volt, mint amikor a feleségem simán megnézi a Desperate Housewife s03e08-at, mert éppen azt adja a TV, pedig előtte egyetlen epizódot sem látott. Épp ezért volt kellemes meglepetés a film, mert jól szórakoztam. Ha az ember elengedi azokat a gondolatokat, hogy "na, persze", meg "hagyjuk már ezeket a hülyeségeket", akkor jól tud szórakozni, nekem utoljára kb. az X-Men 1 adta meg ezt az érzést, amikor a képregény adaptációnál kikapcsoltam a negatív erőket, és szárnyaltam a filmm... több»

Sajnos nem sikerült igazán lebilincselővé tenni ezt a folytatást. Az akciójelenetek és a látvány sokszor elviszi a hátán a történetet, de itt még ezekben a dolgokban is vannak hiányosságok. A szuperhős filmeknek óriási divatja van az utóbbi évtizedekben, de az is tény, ha mindegyik film ilyen lett volna, akkor ez nem így alakul. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a Wonder Woman 1984 nem a legrosszabbak közül való, egy abszolút átlagos film lett a maga műfajában. 6/10

Gyönyörű film egy gyönyörű szűzről és az őt körülvevő belterjes kapcsolatok kis közösségéről. Liv Tylerről el tudja képzelni az ember, hogy a kis közösség minden tagja róla ábrándozik. Bertolucci lassú vonalvezetése mellett sem lehet unatkozni, Jean Marais pedig gyönyörű búcsújátékot kapott. Sokféle mozi tud tetszeni, de az ilyen filmeknél érzem azt, hogy a rendező nem azt akarja elérni, hogy minél több pénzt keressen, hanem kifejezni akar, alkotni akar, hogy mi gyönyörködhessünk. 7/10

Ettől a filmtől nem lehet, és nem is kell valami elképesztő csavaros sztorit várni. A "Bring it on" filmekhez hasonlóan természetesen ezeknek a filmeknek sincs igazi története, valami klisét elkészítenek hozzá, de az egész a látványról szól, ahogy a "Hajrá csajok" széria is. Abban viszont ez sem volt rossz, egy laikus szerintem tátott szájjal nézte ezeket a mozdulatokat. 6/10

Egy könnyű, kedves vígjáték egy nyári délutánra egy pohár sör vagy egy limonádé mellett. A történet nem igazán szofisztikált, és nagyjából a film harmadánál teljesen egyértelművé válik a végjáték, mégis élvezhető a mozi, talán elsősorban a női főszereplők zsenialitása miatt. R.I.P. Kelly Preston. 7/10

Nagyszerű színészek és egy jól elmesélt történet, ami a modernkori szokások szerint csak a végére áll össze. Jennifer Lawrence pedig olyan, mint DiCaprio a This boy's life-ban, vagy a Gilbert Grape-ben, esetleg River Phoenix a Stand by me-ben. Ha valaki nem veszi észre, hogy na, belőle egy szuper színész lesz, az még nem látott elég filmet. A Megváltás végig izgalmas marad, és úgy a legjobb megnézni, ha nem olvastál el róla még egy sort sem. Ha már végigolvastál róla egy kritikát, akkor a hűha érzés nagy valószínűséggel elmarad. 7/10

Egy kedves, aranyos film ragyogó szereplőkkel, elég bugyuta történettel. Ennél sokkal többet nem is lehet, nem is érdemes elmondani a filmről. Talán még egyet: Rachael Leigh Cook a valaha volt egyik legtündéribb arc Hollywoodban, és ez nem is fog változni, amíg világ a világ. 5/10

Ha visszagondolok a filmre, akkor azt kell mondanom, hogy nem történt benne semmi olyan, ami miatt azt kellene mondanom, hogy ez tényleg egy belevaló, komoly és kőkemény akciófilm volt a fantasztikusan nagyot játszó Russel Crowe-val. Amikor viszont benne voltam a filmben, akkor együtt lélegeztem vele, nem voltak üresjáratok, nem volt olyan, hogy csak kimegyek Coláért, addig hadd menjen a film, mert tényleg lebilincselt. A Falling downnak egy feszesebb, modernebb változata, pedig az is Joel Schumacher egyik legjobb filmje volt. Minimum. Ebben kevesebb volt a kitekintés, a társadalomkritika, de több a feszültség. Ugyanakkor mindenki közlekedik, és én is kerültem már olyan helyzetbe, amikor a k... több»