sptt

Azt hiszem, hogy legközelebb tudatosan próbálom magam trenírozni arra, hogy a brutális költségvetéssel rendelkező nagyjátékfilmeket ne várjam. Mert így a nagy várakozásból nagy csalódás lesz. Pedig nem volt itt semmi probléma, elkészült egy óriás költségvetésű, nagyon látványos film, ahol a CGI-művészek olyat raktak a mozivásznakra, amilyet kell a popcornzabáláshoz, az összedőlő házak akkor remegnek be, amikor kell, a basszus dörren, csak éppen nincs sztorija a filmnek. Értem én, hogy ehhez nagyon nem is kell, de akkor is... A Jurassic Park is a látványról szólt, de mégis volt valami kis történet. Ennek a filmnek a története egy nyomtatott oldalon elfér. A látványtervezőknek jár a taps, de e... több»

A soft horror alapjában véve eléggé alulértékelt műfaj, de ez a film az értékelések tekintetében is a helyén van. Nem nyújt semmi brutális extrát, nincs benne a Hetedikhez hasonló őrült "meglepetés", de vannak jó színészek, van egy jó vonalvezetés, jó rendezés, egy szép csaj, gyakorlatilag minden adott egy jó mozihoz. OK, nem az évtized thrillere, de mindenképpen ajánlott megtekintésre. 7/10

Félreértés ne essék, ez egy kedves, szerethető film, de... Soha nem értettem, hogy az ilyen filmek miért és kinek készülnek. Hiszen nem szólnak semmiről, alapvetően nincs sztorijuk, van benne egy - többnyire - helyes nő, egy jóképű, de bolond fickó, aztán természetesen szerelem, és valahogy töltsük ki a kezdet és a befejezés közötti 75 percet valamivel. Annyira jó lenne, ha legalább valami váratlan történne, ha valami olyan esemény, hogy "na, erre nem gondoltam volna", de... 3/10

Jól kezdődő film, izgalmas cselekmény, nagy várakozás, aztán a film olyan hirtelen válik unalmassá, hogy az ember nem is emlékszik pontosan, hogy mi volt az a pont, amikor teljesen elvesztette az érdeklődését. Sajnos a szálak megkavarása ebben az esetben nem az izgalmak fokozásával, hanem a totális kuszasággal, majd érdektelenséggel járt. A végén ismét felgyorsulnak az események, de ez már nem segít a filmen. Összeségében csalódás, pláne az indulás várakozásához képest. 5/10

Nem fűztem túl sok reményt Katie Holmes első nagyjátékfilmes rendezéséhez, ehhez képest pozitív volt a csalódásom. A film több esetben kiszámítható, néha eseménytelen, azonban van mondanivalója, a színészek rendben vannak, vagyis egy kedvesen lassú, szerethető film született, ami több annál, mint amire számítottam. Nem, nem fogja megváltani a világot, nem fog bevételi csúcsokat hozni, de érdemes megnézni a sok szuperhősös meg időben ugráló mainstream movie mellett. 7/10

Egyszerű, de kedves film egy szerelemről, egy idősotthonról, néhány gazfickóról és a szerencséről. Másfél órára kikapcsolod az agyad, és rendben van minden. Hangulatában hasonlít a Selyemgubó (Cocoon) című filmre a gyönyörű Tahnee Welch-csel. 6/10

A film, ami képes lehetett volna arra, hogy az elmúlt 25 évben két James Bond-film között megjelenjen egy Az angyal-film is. Mivel elég nagy bukta volt (kb. a negyedét hozta be egy átlagos James Bond-filmnek), így nem készültek további 'The Saint'-filmek, mi több, még Val Kilmer pályáját is elég komoly időre parkolópályára tette ez a kudarc. A gyengébb eredmények egyébként indokoltak voltak, a költségvetéshez képest nem volt nagy durranás a film, sem a forgatókönyvet, sem az akciójeleneteket illetően. 5/10

Egy jó alaptörténet középgyenge megvalósítása üresjáratokkal és felesleges kitérőkkel. Sajnálatos, mert egy kicsit jobb forgatókönyvvel és rendezéssel - hasonló színészek mellett - akár egy kiváló film is lehetett volna. Így viszont csak egy erős közepes. 6/10

Az utóbbi időben többször belefutottam valahogy ebbe a filmbe, és mivel - többek közt a néhai jó öreg Joe Cockernek köszönhetően - kult movie lett, úgy gondoltam, hogy ez is beletartozik abba az 1000 filmbe, amit meg kell nézni egyszer az életben. Csalódás volt. A kevés soft szexjelenetet leszámítva nem történik semmi a filmben. De ezt úgy értem, hogy tényleg semmi. Nagyjából az Emmanuelle filmeknek van ennyi mondanivalója, de ezt lehet, hogy néhány Sylvia Kristel rajongó kikérné magának - talán jogosan. Valószínűleg arról van szó, hogy ez a film 1986-ban felszakított néhány erkölcsi gátat a hollywoodi mozivásznakon, 35 évvel korábban megalkotta az '50 árnyalat' elődjét, és így vált legendáv... több»

Úgy voltam vele, hogy a pozitív PCR-teszt miatti kötelező karanténnak jót fog tenni, ha nevetek egy kicsit és Jessica Alba fénykorából nézek egy filmet. Őrületeset tévedtem. OK, Jessica Alba valóban jót tesz a filmnek, de maga a film pusztító. Nevetni? Számomra esélytelen volt. Jó látni, hogy van, aki jókat nevetett rajta, mert így nem volt felesleges elkészíteni a filmet. Jelenleg minden idők 97. legrosszabb filmje az IMDb-n, de tényleg kell hozzá fantázia (Z listás horror, szárazföldön támadó cápa, horrorparódiák stb.), hogy gondoljunk 96 filmre, ami ennél rosszabb. 3/10

Nem lehetetlen, hogy ez esetben a várakozások okoztak nálam komolyabb csalódást. Ha nem úgy ülök le a mozihoz, hogy "na, megnézem az év filmjét", akkor talán jobban tetszik, vagy legalábbis nincs ekkora csalódás. A kezdés jó volt, közel egy óra eltelt úgy a filmből, hogy észre sem lehetett venni az idő múlását, jó volt a film felépítése, érdekes volt a felvezetés, de szépen, fokozatosan kezdett leülni a film és később sem vált feszessé, nem éreztem azt, hogy "szemem a vásznon, mert különben lemaradok valamiről". Sajnálom, hogy így alakult, mert tényleg nagy volt a várakozás, és készültem egy rég nem látott 9-esre, 10-esre. 5/10

Tekintettel arra, hogy másfél órával többet töltöttem el ezzel a filmmel, mint kellett volna, nem fogok részletesen megemlékezni róla. Puzsér szavaival élve: "mi volt ez az ízléstelen pusztulat?" Nagyon komolyan kell gondolkoznom, ha pozitívumot szeretnék megfogalmazni róla, csak a könyörtelen trash rajongóknak ajánlom, senki másnak. 3/10

Van bennem egy kettősség a film megtekintése után. Egyrészt van egy krimivonal a filmben, másrészt egy romantikus vonal. A krimire kár szót vesztegetni, elnagyolt, rövid, a szerző is érezte, hogy ez gyenge, és kár erre több időt vesztegetni, ugyanakkor a romantikus vonal kedves, szívszorító, maradandó. A sztorihoz persze mindkettő hozzátartozik, és nem lehetne teljes a kiváló "storyline" a másik nélkül, ugyanakkor az ember sajnálja, hogy nem minden pillanat olyan erős a filmben, mint amikor jogosan nyílnak meg a könnycsatornák. Ettől függetlenül szépen felépített és kedves történet a gyönyörű Rachel Bilsonnal. A film bekerült a legjobb romantikus filmek közé. 7/10

Az alapsztori jó, ennek és a színészi felhozatalnak köszönhetően én egy igazán király, lebilincselő filmre számítottam. Jól is kezdődött az egész, de nagyon gyorsan kiderült, hogy ez csak egy langyos kávé lesz, az is mikróban felmelegítve. Nem voltak meg az eredeti ízek, nem volt meg a fanyarság, a változatosság. Eltelt vele az idő, és nem mondanám különösebben rossz filmnek, igazságtalan lenne ilyet mondani, ez egy rendkívül átlagos film lett, ami persze nagy csalódás ahhoz képest, amit ki lehetett volna hozni belőle. 6/10

Hosszú időn keresztül gondolkoztam azon, hogy vajon mi értelme volt leforgatni ezt a filmet. Aztán rájöttem, hogy ennek egyetlen oka lehetett: megmutatni Brittany Daniel hasát. És ha jól belegondolok, így egyáltalán nem volt felesleges, hiszen elképesztő szépen kidolgozott hasa van. Az más kérdés, hogy ehhez elég lett volna egy 3 perces rövidfilm, kár volt ezreket fárasztani a további procedúrával, mert annak a világon semmi értelme nem volt. Egy pont plusz jár BD hasáért. 3/10

Nagyon erős Ocean's 11 (...) utánérzés, nagyon kevés eredeti gondolat, nem igazán erős történet. A színészek többnyire nem különösebben jók (és ezzel dicsértem őket). Tulajdonképpen nagyon meg lennék fogva, ha csak a pozitívumokat írhatnám le a filmről, mert baromi gyorsan végeznék. Ugyanakkor ha a borzalmas, forgatókönyv nélküli Pappa piára (tekintettel a magyar mivoltára, néhány tánckoreográfiára és egy-egy dalra) 5-öst adtam, akkor erre sem adhatok gyengébbet. Igaz, jobbat sincs mire. 5/10

Egy film egy karakteres rendezőtől, ami attól működik ennyire, hogy egyáltalán nem lehet rájönni, hogy ki rendezte. Ha valaki megmutatja ezt a filmet egy olyan hollywoodi kritikusnak, aki minden filmet látott, és minden rendezőt azonnal felismer, akkor sem tudja megmondani, hogy ez egy Kevin Smith film. És talán pont ettől lehet olyan kedves, néha sírva nevetős, néha komolyan megható. Jó, hogy ezt a filmet nem akkor néztem meg, amikor készült, hanem most, egy 7 éves kislány apukájaként. Sok dolgot nem értettem volna belőle, nem tudtam volna átérezni. Jó dolog, amikor önmagunk lehetünk, de a legjobb dolog hazaérni, és azt hallani, "szia, apa, képzeld...!" Jó ez a film. 7/10