sptt

Egy rendkívüli vígjáték, sok-sok valóban élvezhető poénnal, a megfelelő egyensúlyt jelentő drámával, egészen fantasztikus színészi játékokkal, jól kidolgozott karakterekkel. Nicholson persze egészen egyedi, de itt még meg kell említeni Helen Hunt elképesztő játékát és Cuba Gooding Jr. alakítását is, mert abszolút felnőnek a mesterhez. Ragyogó szórakozás, ha minden vígjáték ilyen lenne, és nem a "Horrorra akadva"-szint jelentené az átlagos vígjátékot, akkor nem próbálnám elkerülni az amerikai comedyt. 8/10

Prekoncepcióim vannak az életrajzi filmekkel kapcsolatban. Nem szeretem, hogy már a film elején tudom, hogy a főszereplővel - nagyságrendileg - mi fog történni, hogy bizonyos eseményeknek megvan a helyük a filmben, és azok többé-kevésbé úgy fognak megtörténni, ahogy. Én azt várom egy filmtől, hogy lepjen meg. Legyen váratlan és sokkoló. Az életrajzi filmek általában nem ilyenek, és nem ilyen ez sem. Mégis megfogott. Persze, ehhez kellettek a kedvenc számok, a Queen-nóták, az ügyesen elkészített jelenetek, némi fikció, a valóságtól történő elrugaszkodás, de tény, hogy ügyesen egyensúlyoztak az érzelmi hullámvasúton. Nem bántam meg, mert az idei év egyik pozitív meglepetését jelentette, hogy n... több»

Nagyon ígéretesen kezdődött a film, jó színészek, jó hangulat, jó kiindulási alap. Aztán fokozatosan elszürkült minden, majd a film felétől teljesen ellaposodott, abszolút érdektelenné vált. A készítők valószínűleg túl sokszor nézték meg a Hetediket, de a végeredmény tekintetében úgy tűnik, hogy nem elég alaposan... Nagy csalódás volt, ilyen kaliberű színészek egyszerre ritkán tévednek ekkorát. 5/10

Különválasztanám a színészi alakítást és a filmet, annak ellenére, hogy nyilván nem szabad és nem érdemes külön kezelni őket, de akkora a kontraszt, hogy nem tudok másképp értékelni. Tehát, Joaquin Phoenix alakítását nehéz lenne nem maximális pontszámmal jutalmazni. Egy nagyon komplex figurát hoz olyan tökéletesen, ami az ember fejében fantáziaként sem állhatna össze ennél jobban. A film viszont sokáig hömpölyög komolyabb inger nélkül langyos vízként, utána vannak erősebb jelenetek, revelációk, de gyengébb, unalmasabb periódusok is. A film egy erős közepes lenne, de tény, hogy élmény volt minden pillanatban nézni JP játékát. 7/10

Puzsér szavaival élve: "Mi volt ez a pusztító alpáriság? Hogyan fordulhatott ez elő? A suttyóságnak egy olyan szintjét mutattátok meg nekünk, amire nem voltam kíváncsi!" Ennél többet nem tudok mondani erről a filmről. A néhány izgalmasabb jelenet miatt nem mondom, hogy minősíthetetlen, de csak az nézze meg, akinek ez az egy filmje hiányzik az Eva Mendes- vagy Jennifer Morrison-gyűjteményből. 4/10

Elég halvány ötlet, gyenge kivitelezés, egy alapvetően feszült helyzetben is többnyire unalmas jelenetek. Ez a mozi nem fog a magyar filmművészet legnagyobbjai közé tartozni, feltételezhetően nem is ez volt a célja. Bár az érdekelne, hogy akkor mi, hiszen nagy kasszasikerre sem volt esélye, közönségfilmnek túl művészi, művészfilmnek egyszerű. Na jó, nem akarom ennél jobban megfejteni, nem érdemes. 5/10

A film első felének végénél azon gondolkoztam, hogy lehet-e úgy élvezni egy filmet, hogy nem történik benne semmi, mert az rendben van, hogy kedves film, de olyan ingerszegény, hogy közben a kertben simán felrakok egy bográcsgulyást. Aztán egyre gyorsuló ütemben lehetett összerakni a történetet, mint ahogy a puzzle is a darabok csökkenésével egyre gyorsabban összeáll, és értelmet nyert mindaz, ami addig feleslegesnek tűnt. Nem azt mondom, hogy egy Hatodik érzék-szintű reveláció, de mégis egy komolyabb "hűha" a vége. Átgondolva egy nagyon jó film, Mélanie Laurent pedig azon ritka színésznők egyike, aki nagyon jó színész és mindemellett gyönyörű is. 7/10

Összességében egy jó film is lehetne, ha úgy alakulna az ember és a mozi viszonya, hogy ez az első film, amit lát. Van itt izgalom, vannak helyes csajok, cicaharc, jóképű pasi, vér, fordulatok, vagyis minden, ami kell egy jó mozihoz, csak... Ezt a témát ilyen és számtalan egyéb formában már százszor megénekelték és persze egy újszülöttnek minden vicc új, de viszonylag kevés az újszülött. Sokkal jobb is lehetett volna, de nem tudom, hogy a forgatókönyvírónak mi volt a célja. Ha legalább egyszer más történt volna, mint aminek a korábbi filmek alapján történnie kellett... 6/10

Ok, hát ennek is vége, nem fogja megváltani a horrortörténelmet, nem lesz belőle Sikoly-szintű kultsorozat, ugyanakkor továbbra is azt gondolom, hogy van helye egy ilyen trilógiának a horrormúzeumban. Nem lesz a kedvencem, de egy tisztességes alkotás és örülnék annak, ha több hasonló készülne. 6/10

Úgy látszik, én elvesztettem az érdeklődésemet a második film közben, engem teljesen hidegen hagyott ez a rész, időnként nagyon unatkoztam. Becsületből megnézem a harmadik részt, de nincs már bennem különösebb várakozás. 5/10

Jó kis retró horror, nem váltja meg a világot, valószínűleg nem lesz olyan kultusza, mint a Sikoly-filmeknek, de abszolút a jobbak közül való. Aki látott már néhány Z kategóriás horrorfilmet, az meg tudja becsülni ezeket a próbálkozásokat, aki meg nem, az gondolja nyugodtan azt, hogy ez a legrosszabb. Megyek a következőre, irány 1978. 7/10

Nagy rajongója voltam a Narcos sorozatnak, ennek megfelelő várakozással néztem meg ezt a filmet, arra várva, hogy kiszakítva ezt az érdekes vonalat jobban megismerjem Barry Seal életét. Sajnos nem ez a film lesz az, ami által ez megtörténik. Ez a film egy óriás differenciát mutat a téma komolysága és a film hangulata között, ami lehet egy roppant jó motívum, adhat elképesztő fűszeres ízt egy filmnek, de ebben az esetben ez nem történik meg. A Narcosnak minden pillanatát élveztem, de ez a film nem tudott hozzátenni ahhoz az élményhez. 5/10

Kedves, semmitmondó romantikus vígjáték. Lehetne sok mindent írni róla, de teljesen felesleges. Ha van egy szabad másfél órád és egy csomag popcornod valamelyik kedd délután, akkor nézd meg, de ha úgy döntesz, hogy mégis kihagyod, akkor nem fogsz vele sokat veszíteni. 5/10

Elképesztő. Először azt hittem, hogy ez egy elég beteg film, de kiderült, hogy ez az élet, és nem a film beteg, hanem a világ. A film jól balanszíroz, nem akar rosszakat és jókat keresni, komplex karaktereket mutat be és ez így jó, így hiteles a történet. Nem bántam volna, ha a végét nem öt perc alatt zavarják le, hanem egy kicsit jobban kifejtik, de az ezredfordulón még nem volt rendszeres a 150-160 perces mozifilm, úgyhogy ez megbocsátható. Néhány karakter akár a Shamelessből is jöhetett volna, csak itt nem tudunk nevetni rajtuk... Emlékezetes film, aminek komoly ereje van. RIP, Brad Renfro, még sok komoly szerepet eljátszhattál volna... 8/10

Próbáltam rábeszélni magam, de nem tudok a Jóbarátokról semmi olyat írni, aminek bármi köze lenne az objektivitáshoz. Igen, rajongó vagyok, felesleges lenne megpróbálni "kívülről nézni" ezt az egészet. Aggódtam minden alkalommal, amikor felröppent egy esetleges egész estés mozifilm, vagy egy rövid évad ötlete, mert szerintem ez a sorozat maga volt a tökéletesség, és nem akarok erről vitatkozni senkivel, én így érzem és kész. Ha ezt bármilyen formában tovább vitték volna, akkor megadták volna az esélyt, hogy ez a tökéletesség széttörjön. Ez volt a félelmem ennél a (mi ez, dokumentumfilm?)... tehát ebben az esetben is. Szerencsére nem kellett csalódnom. Igen, sajnos néhányan nem úgy öregedtek,... több»

Egy film, ami nagyon pozitív módon nem akar több lenni annál, ami. Egy film, ami komoly kérdéseket boncolgat a lehetőségekhez képest (ez fontos!) viszonylag könnyed formában. Egy film, ami valószínűleg senkinek nem lesz a kedvenc filmje, de valószínűleg senki nem fogja azt mondani rá, hogy egy teljesen értéktelen film. Szerintem érdemes rászánni azt a nettó bő másfél órát, aztán elgondolkozni, hogy mit tettem volna én, ha az ő szerepében vagyok, vagy inkább ha a másik szereplő lennék, vagy a harmadik... Én megtettem. 6/10

Jól kezdődött, de az idő múlásával egyre inkább ellaposodott, ráadásul túl sok eredetiség sem volt a forgatókönyvben. A látvány nem rossz, de mostanában egyre több filmet próbálnak meg eladni sztori nélküli látvánnyal, aminél már csak a látvány és sztori nélküli mozi a bosszantóbb. Szóval, ez egy átlagos film, se több, se kevesebb. 6/10

Nem vagyok Bihari Viki követője a Facebookon, de azok közé tartozom, akik jól szórakoznak az írásain, amikor szembe jönnek velem. Ennek megfelelően rajongás nélküli, pozitív objektivitással vártam a filmet. A film után sem esnék végletekbe. Számomra nem volt egy szörnyű élmény, mint ahogy katartikus és frenetikus pozitív hatást sem váltott ki. Nem tudnék beállni abba a sorba, miszerint az utóbbi idők legpusztítóbb filmje született meg, de nem tudnék rajongani sem érte. Ez egy egyszerű vígjáték, még ennél is egyszerűbb forgatókönyvvel, néhány jó és néhány kevésbé jó poénnal, egy zseniális Csuja Imrével, és pont. Holnapra elfelejtjük, de ma egész jól szórakoztunk rajta. 6/10

Végre egy akciófilm, ahol minden rendben van, normális forgatókönyv, jó színészek, jó rendezés, jó akcióképek. Kár, hogy a film második felében vannak laposabb részek is, így nem lehet belőle egy tökéletes film, de ne legyünk telhetetlenek, ez így is az utóbbi idők akciófilmjeinek felső 20%-ába tartozik. 7/10

Kedves, romantikus film, bár az ingerküszöböt nem igazán éri el a cselekvés változatossága, a hirtelen drámai fordulatok nem kergetik őrületbe a nézőt. Egyszer meg lehet nézni, ha előtte megittál egy erős kávét, akkor talán ébren is maradsz a végéig. 6/10