sptt

OK, elismerem, a Cry Macho nem Clint Eastwood legjobb filmje. Még csak nem is tartozik a legjobbak közé. Ugyanakkor ha valaki nem a Marvel és DC univerzumok klipszerű mozijain szocializálódott, hanem szereti a "régimódi, kényelmes történetmesélést" a la Vámos Miklós - Lehetetlen, akkor Clint Eastwoodnak gyakorlatilag minden filmjét szeretni fogja. A Cry Macho forgatókönyve igencsak gyenge, nincsenek benne elképesztően jó dialógusok, hatalmas színészlegendák (persze a Mesteren kívül), de ettől még szerethető és az Öreg 90 évesen is kihozza belőle a maximumot. Ha másért nem, azért is átlag feletti pontszámot adok, mert minden egyes film, amikor még láthatom őt, egy hatalmas élmény. Soha ne von... több»

Nem láttam az eredeti filmet, így egyrészt nincs összehasonlítási alapom, másrészt nem tudtam, hogy előzmény történet, vagy folytatás, így a tudatlanok boldogságával és magabiztosságával kezdtem neki a mozinak. Nagyon figyeltem, hogy mindent értsek, de ez a figyelem az idő múlásával minimálisra csökkent, annyira elvesztettem az érdeklődésemet a történtek ingerszegénysége miatt. Részletezhetném, hogy mi nem tetszett benne, de túl sokat nem ér a sztori. Alacsony költségvetés, alacsony bevétel, de újabb 30 év múlva valaki majd újra megpróbálja, aztán vagy sikerül, vagy nem... 4/10

Puzsérral szólva: "Mi volt ez a pusztító alpáriság? Hogyan fordulhatott ez elő?" Oké, baromira unom már az időhurkos filmeket, ugyanarra a kaptafára készülnek, a rendező kitalálja, hogy hátulról előre, elölről hátulra, oldalról egy másik dimenzióba, megpörgetve, életeken át, a legfontosabb, hogy ne legyen egy normális menete a filmnek, hanem őrüljön meg a néző a különböző idősíkoktól, ugrásoktól. Egyszer szívesen megkérdezném Steven Spielberget, hogy nem gondolkozott-e azon, hogy újraforgatja a Párbajt egy ilyen időhurkos, ugrálós filmben. Szerintem nyugdíjas kora dacára megkergetne egy vasvillával. Nem baj, filmek jönnek és mennek, ez is kimegy majd egyszer a divatból, addig meg áldom még e... több»

Olasz meló egy kicsit - na jó, talán nem is olyan kicsit - gyengébb kiadásban. A film hibái ellenére nem lenne szép dolog elfelejteni azt, hogy egy jó hangulatú, kedves, néha vicces akció-moziról van szó, ami a 130 perce ellenére végig érdekes. A színészek nem zseniálisak, ugyanakkor Nathalie Emmanuelle igazán vászonra való, minden pillanatban érdemes nézni, mert ha nem színészi erényeivel, akkor szépségével köti le a nézőt. Nem voltam elájulva, ugyanakkor nem bántam az erre szánt két órát. 7/10

Az első rész után bíztam a hasonló folytatásban, nekem például az általános véleménytől eltérően nagyon tetszett mindhárom Üvegtigris, így abban bíztam, hogy itt is ugyanez lesz a helyzet. Ez nem így történt, amíg az első rész egy erős 7-est kapott, a folytatás nagyon közepes lett. A poénok többnyire most is ülnek, de kevesebb jó van belőle, a történet pedig egy totális katyvasz, de nem úgy, mint az Üvegtigrisben, ahol nincs igazi történet, hanem csináljunk egy történetet, amiben minden egy őrületes hülyeség lesz. Na, ez sikerült. Ezeken felül az akciófilm paródiának szánt akciójelenetek, amelyek egy gyenge Csupasz pisztoly remake-nek megfelelőek. Kár érte... 5/10

A sztori nem volt rossz, a rendezés is rendben volt, úgyhogy nem lehet sok ok a panaszra, nekem egy kicsit sok volt a brutalitás, nekem egy harminchét rendbeli orrtörés után ne álljon fel egy nő... Ugyanakkor ez egyénfüggő, tehát elfogadom, ha valaki azt mondja, hogy jó volt, csak lehetett volna egy kicsit több vér benne. Ha valamivel több a történés és kevesebb a horrorisztikus elem (vagy ha már horrorisztikus, akkor legyen sokkal váratlanabb), akkor jobban tetszett volna. 6/10

Sok más sorstársamhoz hasonlóan, amikor megláttam, hogy egy moziban szerepel Robert de Niro, Tommy Lee Jones és Morgan Freeman, mindenképpen látni akartam. Most azt mondom, inkább meg kellene néznem a három zseni összes többi filmjét, ezt pedig kihagyhattam volna. De Niro az utóbbi időben elment a nehezen értékelhető vígjátékok irányába, kicsit kezd olyan lenni, mint a Tankcsapda, lassan már a régi dolgai sem tetszenek annyira az újak miatt. Nézhető film, de egyértelműen sokkal többet vártam. 5/10

A film tartogat néhány kérdést: Mi volt a mozgatórugó, ami filmvászonra vitte? Miért vállalt benne szerepet Anthony Hopkins és Jeremy Irons? Az eredeti színdarab sokkal jobb volt, mint ez a mozifilm, ezért álmodta valaki vászonra? Bár nem látták túl sokan, vajon hányan jöttek ki úgy a moziból, hogy "na, ez megérte"? Ez sajnos nem egy szombat esti mozinak, de egy kedd délutáni tv-filmnek is gyenge volt. 4/10

Nem voltak óriási elvárásaim ezzel a filmmel, ehhez képest nagyon kellemesen csalódtam. A sztori mozgalmas, a betétdalok jól sikerültek, a színésznők nagyot játszanak és számomra meglepő volt, hogy Emma Stone lejátssza Emma Thompsont. Egy szó, mint száz még sok ehhez hasonló kellemes meglepetést kívánok magamnak. 8/10

Nehezen értelmezhető musical-szerű valami, amit nem volt könnyű végigszenvedni. A történet látszólag könnyedén ugrál a rasszizmus és a tiniszerelem között, egy-egy (többnyire egyébként minőségi) zenei átvezetéssel. A 18 éves Patsy Kensit berobbanása mellett David Bowie szereplése és Sade fantasztikus előadása, amit ki lehet emelni. A többit felejtsük el gyorsan. 5/10

A szuperhősös filmek azok, amiket nagy duzzogva megnézek, és többnyire nem kell csalódnom. Nem várok túl sokat, de azt magabiztosan hozzák. Kiszámítható alapok és történet, rengeteg akció és CGI, semmi váratlan, egy-két közepes poén, rosszabb esetben némi gusztustalankodás, közepes színészi teljesítmények. Ha ennél jobb egy mozi (ld. pl. X-Men 1, Deadpool - haha), akkor már boldogság van. Ez nem jobb. A felsorolásból csak az nem stimmel, hogy ebben van egy Margot Robbie, aki mindenképp kiemelkedik a középszerűségből, a nő zseniális. De ettől még a film nem lesz sem jobb, sem rosszabb, mint az átlag. 6/10

Nagyon furcsa, hogy összehoznak egy olyan színészcsapatot, amire még a sokat megélt mozimániás őrültek is csettintenek (Paul Newman, Susan Sarandon, Gene Hackman, Stockard Channing, Reese Witherspoon, és ezek még csak a főbb szerepek), majd összedobnak egy olyan filmet, amire könnyebb elaludni, mint lelkesedni érte. Van a filmben valami báj, ahogy a 60-as évek filmkészítési módszereinek megfelelően haladunk, de a 90-es évek erotikáját is bele kell csempészni Witherspoon kultikus néhány másodpercével, ugyanakkor a sztori nem köti le a nézőt, csak a színészek játéka. Utóbbi miatt nyugodtan lehetne tananyag bármilyen színházi iskolában, de előbbi miatt csak fanatikusoknak ajánlom. 6/10

Alapvetően nem egy rossz mozi. Pörgős, kemény, vagány dumák, remek akciójelenetek, de azért ma már ennél több eredetiséget is elvárna az ember egy filmtől. Ha nem tizenöt évesek vagyunk, akkor feltehetően már láttunk minimum száz akciófilmet, az pedig pont elég ahhoz, hogy ennek a történetnek minden komolyabb kérdését azonnal megválaszoljuk. Így pedig tipikusan az a film lesz, amin jól szórakozunk, de azonnal el is felejtjük. 6/10

Előrebocsátom, hogy rajongója vagyok nem csak Dian Fossey-nak, hanem Jane Goodallnak és Birute Galdikasnak is. Ennek megfelelően tudtam, hogy mire kell felkészülnöm és pont ez volt az oka annak, hogy eddig halogattam a film megnézését. Tudtam, hogy vagy nagyon tetszeni fog, vagy nagyon nem. Inkább az utóbbi történt. Igen, a dokumentarizmus nem mindig kifizetődő. Nem kötött le annyira a film, mint amennyire az, amikor akár egy Wikipedia cikkelyt olvasok az életéről. Talán könnyebb elengedni úgy, hogy egyébként is beteg volt és mentálisan is megviselte őt a küzdelem, de ettől még hős. Nekem az hiányzott, hogy a fanatizmusa mögött ezek a tényezők is hangsúlyosan megjelenjenek. Tudom, mindenkine... több»

Kedves, bájos, de összességében elég ingerszegény romantikus komédia a szépséges Meghan Ory főszereplésével. Összebújós, hideg téli kedd estére tökéletes szórakozás. 6/10

Szép és megható történet, Peter Hutchings pedig ügyesen és okosan balanszíroz az érzelmek adagolásával. Nem esik abba a hibába, ami a hasonló filmek jellemző problémája, hogy látványosan akar megható lenni. Ebben segítenek a fiatal színészek, akiket jó érzékkel választottak a szerepekre. Ha nem félsz a papírzsebkendőt elővenni, akkor ezt a filmet érdemes megnézni. 7/10

Egy kicsit alulértékelt film, erős kezdéssel, átlagos cselekménnyel, majd ismét egy erősebb (bár némiképp kiszámítható) befejezéssel. Összességében abszolút vállalható és a filmrengetegben átlagon felülinek mondható mozi. Lily Collins talán nem olyan tehetséges, mint apuka, de ő is belefér az átlagon felüli kategóriába. 7/10

Westernfilm modern felfogásban. Az alapsztori nem igazán érdekes, a történet kibontása mégsem rossz, többek közt néhány párbeszédnek és Margot Robbie zsenialitásának köszönhetően. Ezért valamivel átlag feletti. 7/10

Műfajához képest nézhető kis tingli-tangli. Érdekes alaptörténet és az időnként jelentkező üresjáratok ellenére végig figyelemre késztet. Nem fogja megváltani a világot, de a romkom kategóriában abszolút a felső félhez tartozik. 6/10

Érdekes film, lassú vonalvezetéssel, de határozottan kinyíló információs bázissal. Szépen, lassan összeáll a történet. Egyedi hangulata van a filmnek, ami vagy magával ragad, vagy nem. Jó, hogy nem az a tipikus amerikai hollywoodi feeling öleli át. Engem megfogott, de meg tudom érteni azokat is, akiknél ez nem történt meg. Kristen Stewart fantasztikus. 7/10