Nem tudok releváns véleményt nyilvánítani jelen alkotásunkról, hiszen nagyon ritkán ülök le ilyen jellegű filmek elé - ebből következik, hogy nem nagyon értek hozzájuk. Most viszont megtörtént és írok is róla néhány sort. A film önmagába véve egy rendkívül megható, lélektani szempontból felkavaró, drámai alkotás, amely egy férfi testbe zárt nő életének egy szakaszát tárja elénk. Nyilvánvalóan témájánál fogva a készítők sem számoltak azzal, hogy ez közönségfilm lesz és kasszákat fog robbantani, ettől függetlenül ajánlatos a megnézése. Elfogadásról, barátságról, szeretetről, toleranciáról, empátiáról szól. Ment a négy csillag!
Jelen filmünk több ízben emlékeztetett Stephen King Tortúrájára. Legalábbis lényegében mindkét alkotás ugyanarról szól még ha más háttértörténetet is kapott. A film központi motívuma maga a fogva tartás, emberrablás, ágyhoz való rögzítés. A Tortúrában Annie Wilkes rendelkezik ápolónői fortélyokkal hiszen foglalkozásából fakad, jelen filmünkben a sorozatos bajkeverőnknél tudjuk, hogy nem rendelkezik semmiféle egészségügyi alapismerettel - hiszen egy étterem tulajdonosa - mégis rendkívül otthonosan mozog a különböző stimulálószerek, nyugtatók között. Maga az alaptörténet elég hangzatos, többet is kihozhattak volna belőle, mint amit. Látványban, erőszakban is igencsak visszafogták magukat a kés... több»
A történet egyszerű mint a faék. A rendezés néhol erős néhol elég harmatos. Sajnos a másfél óra e két vonal váltakozásából áll. Egyszer a plafonban a vérnyomásunk, másszor eltudnánk aludni. Akkor lett volna igazán jó, ha a feszült atmoszférát szinten tudta volna tartani. Az újságkihordó fiú története alapvetően számtalan lehetőséget hordozott volna magában, csak a készítők ezeket nem használták ki. Én azt sem bántam volna, ha a film végén mondjuk kapunk egy kisebb magyarázatot a srác természetfeletti dolgaira, képességeire. Hiszen - kissé erőltetett volt ugyan - de rengeteg szuperhős képességgel ruházták fel. Kezdve ott, hogy térben és időben ott és úgy jelent meg, ahogyan ahhoz éppen kedve ... több»
Érdekes filmélménnyel gazdagodik az a személy aki megnézi a filmet. Nézése közben többszörösen felsejlik a nézőben, hogy ezt már látta valahol, mégis mindennek ellenére egyszer emészthető dolog. Vannak benne kifejezetten izgalmas jelenetek, persze ebből kevesebb. Az időt elveszik a logikátlan, buta sokszor egyáltalán oda nem illő párbeszédek, dialógusok. A forgatókönyv helyenként ordít a kidolgozatlanság miatt, sokszor van olyan érzése a nézőnek, hogy ezt bizony egy középiskolás amatőr forgatócsoport tákolta össze. Összességében vegyesek az érzelmek, mivel tud újat mutatni még ha keveset is, viszont sokszor van úgy, hogy sehogy. A filmkockák peregnek, az idő telik és nem igazán történik semm... több»
A film elejét elviszi az unalmas macska-egér játék, a véget nem érő kergetőzés az irodaházban. Néhány elenyésző izgalmasabb jelenet van, egyszer-kétszer a pisztolyt is használják, bár az inkább díszítőelemként szolgál. Az utolsó negyed órában próbálják bepótolni ömlesztve az izgalmat, ugyan a végére de kissé sikerül felfokozniuk a készítőknek a hangulatot. Viszont két részletbe kellett megnéznem a filmet, ami nem túl pozitív nálam, ugyanis először a fele távnál kinyomtam, ma pedig úgy döntöttem, hogy teszek egy kísérletet a befejezésére. Nem mondom, hogy megérte megnézni, de a vége mindenképpen kicsúcsosodik az alkotás síkjából, még ha csak tíz perc-negyed óráról is van szó. A thriller az an... több»
Az első két rész is elég harmatosra sikerült, na de ez kérem szépen túlmutat mindenen. Ostoba, buta, unalmas, lapos, érdektelen fércmunka. Egyetlen pozitívumot sem tudok kiemelni, mivel olyan nem volt. Az első két rész ehhez képest igazi főnyeremény, pedig nekem azok sem éppen tetszettek, viszont ezután a filmélmény után felértékelődött bennem. Ráadásul ez a misztikum amit belevittek, nem tudom mennyire gondolták komolyan a készítők, remélem semennyire! Mielőtt leülünk elé, rendezkedjünk be kényelmesen, hogy miután elbóbiskoltunk ne nyomja semmi az oldalunkat.
Az elsővel abszolút egy szinten van, ami pedig nem jelent az én esetemben túl pozitív kritikát, mivel az első rész is egy kínszenvedés volt számomra. Vontatott, színtelen, szagtalan, állagtalan, amolyan semmilyen. Teletömték unalmas jelenetekkel, számomra egy csalódás volt. Magam sem értem miért néztem meg az első rész negatív hatása után, valószínűleg reménykedtem valami jóban. Nos, kár volt.
Jóval többet vártam tőle, sajnos csalódnom kellett. Hiányoztak számomra a kreatív gyilkosságok, egy kicsivel több vért is elbírt volna horrorfilm révén. A film első fele drámai thrillerként muzsikál, a vége felé kezdenek felpörögni az események. Már amennyire nevezhetjük ezt pörgésnek. Egyszer túl lehet élni, de csak abban az esetben amennyiben tényleg nincs jobb dolgunk! 5/2
Ez a bébiszitter téma mindig is nagyon kapós volt a horrorfilmek tekintetében. Nagyon gyakran vonultatják fel ezt a sztereotípiát a műfaj berkein belül. Két véglet van. Vagy a bébiszitter az áldozat, vagy a bébiszitter az elvetemült pszichopata. Jelen filmünk esetében az utóbbi vonal él. A kedves, mosolygós, nem mellesleg csinos Anna vállalja három gyermek felügyeletét, míg a szülők együtt romantikázva ünneplik az évfordulójukat. Természetesen ahogy az lenni szokott kiderül, hogy Anna nem is Anna, egyáltalán nem olyan ártatlan mint azt mutatja a külvilágnak. A személyiséglopása könyvelhető volt, hiszen a címszereplő név így nem nyert volna értelmet. A leányzónak természetesen van egy ördögi ... több»
A film koncepciója nagyon jó hangzású, az előzetese pedig mesterien vegyíti a filmből kivagdosott izgalmas jeleneteket. Így a néhány perces kedvcsináló megtekintése után nem volt kérdés, hogy látni akarom avagy sem. A film valóban arról szól mint amit a szinopszisban ígérnek nékünk, semmi többről. Egy vacsorameghívás, ahol az egyik tag rendkívül paranoiás, folyton abban a tudatban létezik, hogy bizony forralnak ellene valamit, egy összeesküvés elmélet része. Persze nézőként megértjük ezt a gyanakvó magatartást az előzmények ismeretében. Itt kérem szépen minden apró, jelentéktelen dologhoz párosul egy torokszorító érzet. Akárcsak kibontanak egy üveg bort, kulcsra zárják az ajtót, töltenek eg... több»
Egy újabb föld alatt játszódó apokaliptikus horrorfilm. Ebben a témakörben abszolút a Hasadás című filmet tartjuk a mércének, a mérföldkőnek. A kérdés az volt, hogy sikerül-e majd túlmutatnia rajta vagy sem?! Sajnos az utóbbi opció a nyerő. Nem tudja hozni azt a kalibert, azt a fajta torokszorító feszültséget, mint a fentebb említett vetélytársa. A maga nemében még izgalmasnak és ígéretesnek is könyvelhető, egészen addig amíg nem hozunk viszonyítási alapokat. Tehát a kimondatlan szabály: úgy kell nézni és közben élvezni a Hidden-t, hogy közben ne hasonlítsuk semmihez máshoz. Egyébként a film végi zárás nagyon tetszett, azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy még nem találkoztam ilyen és ehhez ... több»
Szeretem a dokumentarista filmeket, de itt valahogy külön idegesítettek a kamerarángások. A rendezés sem volt betonerős, rengeteg ideje volt a nézőnek unatkoznia, képtelen a figyelem szinten tartására. Az indítás jó volt, a kezdőlöket, aztán valahogy csorbult az egész. A rettegett városi szörnyeteg fizimiskája is elég tompa. Azért a néhány véresebb jelenetért három darab csillag, de különben felejtős kis katasztrófa-horror-izé nem is tudom minek nevezzem. Azért a folytatására kíváncsi vagyok.
Az egyik leginkább várt film volt részemről. A tengerentúlon elég nagy médiavisszhangja volt a Harapásnak, amely azért csakhamar ideért Európába is. A film díszbemutatóján állítólag még hányózacskókat is osztogattak, biztos ami biztos. Valakit pedig olyan szinten felkavartak a látottak, hogy kifele jövet vetődött egyet és mentő lett a vége. Mindenki eldöntheti, hogy felül-e ennek a marketingfogásnak - nevezzük is bárminek - vagy sem. Részemről annyi, hogy jóval izgalmasabb és tartalmasabb mozira számítottam. Látványban valóban nem túl visszafogott, párszor bennem is liftezett a vacsora, ugyanakkor egyáltalán nem olyan észveszejtően kíméletlen, mint amilyennek könyvelték. Izgalmasnak sem illő... több»
80 A dán lány (2015)