moov18

Kathy Bates hozza az őrült formáját
Imádom az AHS évadokat. Sikerének titka pont abban az elvontságában, szadizmusában, fekete-pikírt humorában rejlik, amit oly sokan támadnak, számomra egyébként indokolatlan és érthetetlen módon. Aki nem bírja a horrorfilmeket, az nyilvánvalóan nem fog leülni megnézni, hogy aztán felháborodottan kikapcsolhassa a készüléket. Kell hozzá egyfajta lélekjelenlét, egyfajta hangulat, ami nem mindenkinek van meg, de attól, hogy valakinek ütközik az ízlésével nem kell áztatni a sorozatot, sem azt aki szívesen nézi ezt. Vannak erősebb és gyengébb évadok is. Az első tipikusan az utóbbi közé tartozik a maga kis szellemtörténetével, a második az egyik legerősebb, legizgalmasabb munkára sikerült, messze a ... több»

Izgalmas volt, tapintható volt a feszültség. Mintha csak én feküdtem volna a műtőasztalon, katatóniában, magatehetetlenül. Tele van csavarokkal, a vége is rendkívül meglepő lett számomra. Érdemes megtekinteni, de nem a cérnavékony idegrendszerű embereknek való mulatság ez. Engem legalábbis nagyon letaglózott, igyekszem a hatása alól újra magamhoz térni így a befejezése után két órával.

Szeretem az ilyen és ehhez hasonló témájú filmeket. Lássuk csak: A vizsga; Hasadás; Kocka. Ugyanaz a kaptafa. Ebben a filmben semmi meglepetés nem volt számomra, semmi izgalom. A szereplőket nem tudtuk megismerni, így voltaképpen nem is tudtunk kiért izgulni. Bár olyan volt akiért imádkoztam, hogy legyen a következő kiszavazott. Nincs mondanivalója, kifejezetten unalmas. A filmben már az elején felütötte a fejét a rasszizmus, homofóbia. Elég vicces, hogy az alapján kívántak szelektálni, hogy kinek fekete a bőre, ki az aki a saját neméhez vonzódik, ki milyen nációhoz tartozik. Egy csipetnyi társadalomkritikát is megfogalmazott. Az öltet nem rossz, a kivitelezés viszont rendkívül silány.

Már egy ideje kívánságlistán volt Az ajándék. Nem mintha az előzetes olyan észveszejtően izgalmas és kedvcsináló lett volna. Engem legalábbis nem hozott lázba, de mégis érdeklődéssel töltött el a története miatt. Ráadásul mindenhol pozitív kritika, mindenki ujjongva fogadta. Akarva-akaratlanul is a film áldozatává estem. Mint fentebb írtam, a szinopszis elképesztően jó alapanyagot ad a filmnek. Titokzatos barát a múltból aki ajándékokkal bombázza a párosunkat, egyre inkább befészkeli magát szereplőink hétköznapjaiba, vajon mi sülhet ki ebből?! Elég jónak tűnik. Kár, hogy csak tűnik. A film elején elég bizakodó voltam. Volt is benne izgalom, feszültség ám hamar unalomba fulladt. A készítők el... több»

"Csupasz"
Sokan egy pszichológiai remekműnek tartják. Sokan egy korszakalkotó kultfilmnek a műfaj berkein belül. Az Ideglelés szó szerint legendának számít a rajongók körében, egy zsáneralkotó filmnek. A sztori egyszerű mint a faék, sokaknak koptatottnak is tűnhet, de annál több lehetőséget hordoz magában. Piros pontot ér a dokumentum-stílus, nagy kedvencem a műfaj kötelékén belül. Nyilván az egy másik kérdés, hogy valamelyik filmnek jól áll, valamelyiknek kevésbé. Ahogy az is, hogy valakinek tetszik - valakinek pedig kevésbé. Ízlések és pofonok. Nyilván megvan az előnye és a hátránya. Akit nem zavar, hogy hosszú perceken keresztül egy odvas fát kell néznie - teljesen indokolatlanul - mivel az operatő... több»

Egyszer nézhető kategória
Imádom a Bűn éjszakája filmeket. Rendkívül egyedi, sajátos atmoszféra jellemzi az alkotásokat, többek közt ezt is. Ráadásul mindig sikerül fokozatosan durvábbat, erőszakosabbat elénk tárni, mindig sikerül valamivel meglepniük a készítőknek. Most sem volt másként, bár ezt a politikai töltetet nem igen favorizálom. Az első és második részben a "civil emberek" sorsa jóval életszerűbb volt. Számomra legalábbis jóval érdekfeszítőbb volt az, hogy egy átlag amerikai család miként vészeli át a Megtisztulás éjszakáját, mintsem miként tudjuk menekíteni a Szenátor asszonyt. Mert ez másról nem szólt kérem szépen. Természetesen voltak visszatérő arcok is a gárdában már ami a szereplőket illeti. A játékid... több»

Az alábbi pozitívumokat tudnám csupán felírni jelen alkotásunk számlájára: a főszereplőnk, a gyönyörű tájkép - fenomenális helyszínválasztás. Lehet elcsépelten hangzik, de én így látom. Nem tartanám korrektnek ha beállnék a sorba és tízezredikként én is hozzásegíteném - teszem hozzá méltatlanul! - jelen alkotásunkat a mennybemenetelhez. Mi is volt itt az izgalmas? Talán a film befejezése, miután mindenki hunyt egyet és megébredt már. Konkrétan a játékidő háromnegyede azzal telik el, ahogy ücsörög az áldozatunk egy méretesebb sziklán a kies tájon. Ezt nem nevezném izgalmasnak. Azon meg még inkább ki vagyok akadva és lázadozok, hogy különböző fórumokon ezt a filmet a horror műfajába kívánják h... több»

Az első Cloverfield után kíváncsi voltam, hogy mi fog itt történni ebben a részben. Akár önálló alkotásként is lehetne értelmezni, nem tudom mennyire tartja magát folytatásnak. Nagyon röviden: a film valami zseniális, fojtogató izgalmakkal, feszültséggel jellemezném. A színészi játék, mind a rendezés az atmoszféra szempontjából kiváló véleményem szerint. Jogos a kérdés, akkor miért három csillag?! Ugyanis a film befejezése valami eszméletlenül szörnyű lett. Minden amit felépítettek az alkotás játékideje során, azt az utolsó tíz perccel tönkre vágták. Rendkívül illúzió romboló volt. Miként lehet egy ilyen fordulatos, izgalmas alkotást így leamortizálni tíz perc töredéke alatt?! Hatalmas a kon... több»

Nagyon régóta ódáztam jelen filmünk megtekintését. Érdekes kis történet volt, független attól, hogy már a csapból is a "szellem által megszállt játékbaba" sztori folyik. Bár, aki megnézte az nyilván tudja, hogy a filmvég jelen alkotásunk esetében másként alakul, mint az átlag rémfilmek esetében. A befejezés az tetszett is, határozottan meglepett és kárpótolt minden korábban vétett hibájáért. A főhősünk csinos, tehetséges, a sokak által közkedvelt The Walking Dead sorozatból. Én ott is szeretem - itt is szerettem. Jó látni, hogy nem engedi magát beskatulyázni és mer lépni, nyitni az új dolgok felé. Számomra belefért volna még több feszültség, még több dráma, még több erőszak. Duplán. Nem azér... több»

Nagyon nehezen indul be, miután pedig sikerül belökni a sztorit elég döcögőssé válik. A film két piros pontja természetesen a két hölgyemény érdeme. De sajnos ők sem tehetségükkel érdemelték ezt ki, sokkal inkább impozáns látványukkal. A kezdetekben azt gondoltam, hogy ebből még egy egészen jópofa kis pszicho-thriller is kibontakozhat. Kár, hogy mindig ilyen naiv vagyok. Rendkívül vontatott, erőltetett, néhol szó szerint halál unalmas. A befejezés sem nyomta meg az élményt, ez az összeesküvés elmélet dolog nekem annyira nem jött be. Két csillag a két hölgynek, ennyiben ki is merül.

Míg Amerikában július elsejétől került a mozikba a Satanic, addig hazánkban nem sokat lehet/lehetett hallani róla. Én viszont megnéztem az előzetesét, egy igazi csemegének ígérkezett így érthető, hogy alig vártam a megtekintését. Sajnos csak eredeti angollal tudtam megnézni felirat nélkül, így képességeimhez mérten nyilvánvalóan rontott az élvezeti minőségen. A történet szerint négy jó barát a Coachella fesztiválra tart, úton odafele pedig híres bűntények helyszíneit látogatják meg, ráadásul hotelszobájukban sátánidéznek is, mert hát olyan jó buli meg általában úgyis jól szokott elsülni. A baj megtörténik és sötét hatalmak veszik üldözőbe a fiatalokat. Annyira vártam a filmet, hogy elmondani... több»

A film elég átlagosan indít. Ház az erdő mélyén, egyedül az írónő, leszáll az éjszaka, jön a gonosz főhősünk. Annyi különbséggel, - ami egyébként fő mozgatórugója volt annak, hogy megtekintsem - hogy az áldozatunk süketnéma. Kíváncsi voltam vajon mi fog kisülni ebből a szinopszisból. Néhol megugrottam a székben, összerezzentem de nem jött el az a feszültség amit vártam. Bár nagy taps a készítőknek, hogy a másfél órában talán kemény hat vagy hét mondat hangzik el, mégis képes megteremteni azt amit megteremtett. Ez a némafilm jelleg elég érdekes volt, külön élvezeti forrása volt a filmnek. Így miként hív segítséget? Kihez tud folyamodni? Nyilván felvetődnek a kérdések. Egyszer meglehet nézni, ... több»

Nem vártam tőle túl sokat, nem is kaptam tőle túl sokat. Sőt, igazából semmit. Amit a műfaj diktál azt hozza: vér, néhol egy kis rémület. A színészi játék meglehetősen gyenge, nem túl hiteles. A film közepénél átveszi a dominanciát a szőke főhősünk, erre a mozzanatra pedig valószínűleg minden elkötelezett műfaj rajongó számított. Kicsit Köpök a sírodra jellegű, annyi különbséggel, hogy itt megspékelték ezzel a pszichológiai rizsával. Szerintem bőven el lehet kerülni joggal mondhatom, hogy az év egyik szégyenfoltja...

Jár az elismerés!
Az év legjobb moziélménye. Sőt, nem csak az idei szüretből hanem úgy általában is. A minap Az amikor kialszik a fényről véleményeztem pozitívan. Nos, ha az a film tetszett, akkor ez zseniális volt. Nem is tudom hol kezdjem. A szereplők egyszerűen tökéletesek, minden kritériumnak megfelelnek. Kvázi rájuk szabták a karaktereket. Az iraki veteránunktól konkrétan kirázott a hideg, tökéletesen játszotta el a figuráját. A betörő suhancok fizimiskáját és tevékenységüket tekintve drukkolnunk kéne, hogy mielőbb nyiffanjanak ki. Elvégre megérdemlik nem?! Betörtek egy vénemberhez aki ráadásul vak is. Azonban nem lehet nem szurkolni nekik. A képi világ nyomasztó, a kamera néha olyan íveket írt le, hogy ... több»

Néhány órája sétáltam ki a moziteremből, tehát enyhén szólva is friss az élmény. Nagy lelkesen vágódtam be elé, a film elkezdődött, a képkockák pörögtek a kukoricát pedig csak nyeltem. A film legfőbb pozitív ütőkártyája természetesen a főhősnő aki rendkívül dekoratív ugyanakkor dicsérgetése nem merül ki a szépségében, tehetséges is! Én legalábbis hittem neki. A film egyébként rengeteg kreatív ijesztgetést vonultat fel ahol az ember megugorhat a székében, viszont a tipikus kísértetmozik árnyékát nem képes túllépni. Jönnek a tradicionális jelenetek: ágy alá rántás, sötétből való előugrás, hirtelen hanghatás. Mondhatni olyan dolgok, melyeket valahol-valamikor láthattunk már korábban, mégis azt ... több»

Nekem kifejezetten tetszett ez a Japán köntösbe bújtatott rémsztori, kísértethistória nevezzük is bárminek. A film egyik egyértelmű piros pontja a főszereplő Natalie Dormer. Ez kétségtelen. Tehetsége, szépsége pedig áthatja az egész mozit. Eddig nem szerepelt ilyen vagy ehhez hasonló moziban, de be kell látni, hogy rendkívül jól alakította az ikertestvérét kétségbeesetten kereső amerikai leányzót, a kamera pedig nagyon szereti. Valóban egy nagy talentum, egy nagy felfedezett, ezzel a szerepléssel pedig beírta magát a legjobbak közé. A forgatókönyv kellő részletességgel kidolgozott, a rendezés nevezhető izgalmasnak, feszültnek. A téma helyszínéül szolgáló Aokigahara erdő ütőkártyát csoda, hog... több»

Egyszer érdemes megnézni. Az Anakonda filmeken kívül nem is nagyon jut eszembe másik film, ahol a rettegés tárgya egy fenevad-állat. Itt viszont az alkotás középpontjában egy elszabadult, vérszomjas tigris áll. Mondhatni élvezhető volt, némelyik jelenet elég erős, némelyik nagyon lapos, összességében három csillagra értékelendő, pont az imént említett ingadozás miatt. Nem képes szinten tartani a feszültséget pedig meglenne benne a potenciál. Egyszer érdemes nem többször!

Tipikus egyestés kaland. Egyszer élvezhető, néhol még izgalmasnak is nevezhető alkotás a Tüske, ugyanakkor nekem hiányzott belőle a magasfeszültség. Van egy-két ütősebb, véresebb jelenet is benne, de azért padlót sem fogtam tőle. A történet izgalmasnak tűnik. Benzinkút, tüskés parazita, egy helyszín-kevés szereplő, mégis nekem a film befejeztével hiányérzetem támadt. Vártam valamit amit nem kaptam meg. A jeges rémületet, borzongást. Egyszer érdemes megnézni a műfaj fanatikusainak, ha másért nem is akkor a plusz striguláért, de láttunk már ennél jobbat is!

Eléggé unalmas, vontatott. A végkifejlet előre sejthető volt. Nem tartogatott semmiféle meglepetést, egysíkú volt mondhatni. A színészi játék tipikusan a hol volt - hol nem volt kategória. Sokszor úgy éreztem, hogy még egy általános iskolai amatőr színtársulat is hitelesebben tudta volna átadni a dolgokat. A főszereplő jó párszor megfásult a filmben, már az elején elfáradt, az arca pedig a kezdetektől a végletekig rezzenéstelen, változatlan volt, mintha csak egy maszkot viselt volna. Röviden: szerintem bőven kilehet kerülni, sőt ajánlott is!

Az ember azt gondolná, hogy egy újabb tucat. Végül csalódni kell, de hálaisten pozitívan. A film ugyanúgy kezdődik, mint az átlag tinihorrorok. Egy csapat bulizni vágyó fiatal, egy kamionnyi alkohol, erdőbéli faház. Mindezek mellett felvonultatja az átlag filmek, átlag sztereotípiáit. A könnyűvérű nőcske, a narkós, a tudálékos, a macsó. Mondhatni minden úgy kezdődik, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, amiből már sok ezret láthattunk, ami már a könyökünkön jön ki. Azonban érdemes féltávnál nem kikapcsolni és végignézni, ugyanis ez a film egy mérföldkő a műfajban. Egy igazi görbetükör a műfaj elé, amely bemutatja, hogy melyek azok a tipikus sablonelemek amelyekből épülnek ezek a filmek és... több»