Nagyjából tíz-tizenöt percnek kellett eltelnie a játékidőből ahhoz, hogy felvetődjön bennem a gondolat: én ezt bizony valahol már láttam. Nem is lehet véletlen. Egy rakat film eszembe jutott melynek olvasztótégelye az Egyenesen át, értem én, hogy ez egy feldolgozás, de szerintem a kivitel meglehetősen erőtlenre sikerült. Semmi önállóságot nem véltem felfedezni, sablon elemekből tevődik össze, feszültséget képtelen generálni, figyelmet nem tudja szinten tartani de sajnos felkelteni sem. Vér nélkül próbál dominálni, nem a látványra helyezi a hangsúlyt sokkal inkább lelki terrort próbál gyakorolni. Sikertelenül. Szerintem a tavalyi év egyik szégyene.
...túladagolás Valahol a Fűrész valamint Kocka filmek határán áll a Szabadulószoba. Most, hogy fénykorát élik a valóéletben is a pánikszobák várható volt, hogy lesz aki meglovagolja az ötletet. Ha nem lenne elég, az évben egyszerre kettő film is kijött ugyanezzel a címmel, így már-már biztos a Szabadulószoba-túladagolás. Ami egyébként nagyon kellemes, hogy ezt a két alkotást előszeretettel keverik különböző fórumokon, többek közt a film itteni oldalán is számos ellentmondás található (például a borítóképünk sem a szóban forgó alkotásból való). Lényeg a lényeg, hogy egy Fűrész-klónról van itt szó. Aki látta azokat és tetszett is neki a koncepció, annak ez is bejön majd. Aki kritikusabb szemekkel szeretné m... több»
Vagy tetszik, vagy utálni fogod Még ki sem hűlt a székem, ami közel két órán át szolgált kezeim-lábaim zsibbadásáért, már is itt vagyok, hogy megformálhassam "rövid és tömör" véleményem arról a filmről, amely valószínűleg viták illetve vegyes érzelmek alapjait fogja még szolgálni jó pár évig. A tollforgató újságírók és kritikusok már megmondták a frankót a célkeresztbe vett Anyámról, csámcsognak is rajta már egy ideje. A rémfilmek iránti elkötelezett rajongásomnak illetve a hatalmas médiavisszhangnak köszönhetően az én étlapomra is felkerült a film, amelyről meglehetősen vegyes érzelmekkel távoztam, méltatlanul kevés érdeklődő nézőtársammal együtt (!), amely egy Jennifer Lawrence mozihoz képest meglehetősen szegényes léle... több»
Egy újabb túlhypeolt, agyatlan karikatúráját láthattuk a horror műfajának, aminek nagyobb volt a füstje mint a lángja. Abban nem vitatkozom, hogy gusztustalan volt és gátlástalan. Valóban nem szégyenlősködtek a készítők, ugyanis kendőzetlenül toltak mindent a nagyérdemű arcába. Nem túl gyomorkímélő, a film megtekintését megelőző két órában nem javallott az emésztés, főként azoknak akik érzékenyek az alábbi felsorolásból legalább az egyikre: fekália, hányadék, emberi és állati testnedvek, vér, belsőségek. Az én sokat látott szemeim is sokszor elkerekedtek, így könnyen elhiszem, hogy a bemutatón versenyt futottak a nézők a toalettre. Jóval többet is kihozhattak volna belőle, nekem hiányzott be... több»
Jó előzetes, rossz film Az év egyik legnagyobb csalódása volt ez számomra. Az előzetest látva úgy gondoltam ez akár még jól is elsülhet. Kár, hogy ilyen naivan ültem az alkotásnak. A néhány perces kis kedvcsinálóban ugyanis minden benne volt ami csak lehetett és ami valamit ért is. Feszültségnek, rémületnek, adrenalinnak a filmben konkrétan helye sincs. A koncepcióra se mondanám, hogy különleges vagy éppen egyedi lenne. Lényegében a központi motívum ismét egy városi legenda ami megelevenedik néhány fiatal suhanc rémálmában, tehát bátran kijelenthető, hogy egy agyoncsépelt valamiről beszélünk. Ha az ember előzetesen azt gondolná, hogy egy újabb tömegszeméttel és klónfilmmel lenne dolga a horror zsánerén belül, akkor... több»
Nos, igazából hatáskeltésből jelesre vizsgázott nálam a film, még ha erősen kiszámítható is volt. A hangulata rendkívül sajátos volt, kellemesen feszült és nyugtalanító. Szerintem az elejét feleslegesen elhúzták a különböző elemek bemutatásával, a végén pedig hamar lezárták pont a lényegi részét. Összességében viszont egy hangulatos kis horror, a koncepcióra sem mondhatnám, hogy agyon lenne koptatva. Színészi játékkal sem volt különösebb problémám, szerintem hozza azt amit elvár a néző...****
Mondhatni a Fűrész illetve a Mártírok szerelemgyereke lett a Rupture. A téma önmagába véve izgalmasnak tűnhet, hiszen maga a koncepció amire épül megnyerő. Elhagyatott laboratórium, kínzószerszámok, ez utóbbiból viszont a néző semmit sem lát. A kígyón és a pókokon kívül konkrétan semmi ijesztő nincs benne. Nulla vér, nulla belsőség. A feszültséget néhol sikeresen megteremti, de amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik. Jobbat is hozhattak volna ki belőle.
Este, egyedül, egy pohár bor társaságában elég nagyot üthet. Tipikusan az a film, ahol érvényesülhet az a pszichológiai trükk, hogy folyton-folyvást hátra kell nézned, tudatosítva magadba azt, hogy nincs mögötted senki. Néhol annyi feszültséggel töltik meg a jelenetet, hogy levegő után kell kapnia az embernek. Erős és hiteles színészi játékokkal találkozhatunk, hangulatteremtésből is jelesre vizsgázott. Szerintem egy picivel több vért is elbírt volna. A szólás is tartja: ha lúd, akkor legyen kövér. Ha horror, akkor méltósággal áldozzon a műfaj oltárán. Így csak négyesre futotta, de abból is a sziklaszilárd, erős négyesre.
62 Felelsz vagy mersz (2018)