Dorkateo

„Mi lett volna, ha…?” típusú tisztelgés a Beatles előtt
Anno a zenetanárom (Ivasivka) nagyon szigorúan vette a zenetörténetet, minden fontos korszak zeneszerzői és műfajait be kellett magolni. Az ő jegyzetében a XX. században csak két „könnyűzenei” együttes szerepelt korszakalkotóként: a Beatles és az ABBA. Milyen lenne a világ a Beatles-dalok nélkül? Szegényebb, ez nem kérdés. A könnyűzene olyan szintig, minőségig jutott el általuk, amit nehéz felülmúlni. A rendező, Danny Boyle szatirikus ötlete, hogy a Földről, az emberek elméjéből eltűnik a Beatles, remek felütés. A megvalósításon persze lehet vitatkozni. Valóban meseszerű lett, de a humor kárpótol ezért. Ed Sheeran tisztelgő karaktere is imádnivaló. John Lennon boldog, egyszerű karaktere hetv... több»

Nekem nem adott túl sokat a film. Szinte dokumentumfilm-szerű formában narrálta el egy apa találkozását a lányával. A kislány tényleg nagyszerűen játszott, de ez a lecsupaszított történet számomra nem volt olyan erős hatású, hogy háromnál több csillagot adjak.

Igazából nem érdemli meg a négy csillagot, de olyan meghatóra kanyarították történetet, hogy háromnál többet kellett adnom. Pedig sablonokból építkezik, még Fokföldet sem mutatja meg igazán, és afrikai film létére nagyon is euro-holland lett. De a sírás garantált, a meghatottság könnyei csorognak. Zsepiket elővenni!

Lírai szépségű film az élni akarásról, magányról, újrakezdésről. Felemelő, egyben szomorú.

Fájdalmas rendszerváltás utáni dráma. Kelet-Magyarország most sincs sokkal jobb helyzetben, csak változik, hogy mikor melyik irányba viszik a benzint.

Sekélyes, unalmas, kiszámítható, sablonos. Próbáltam végignézni, de nem sikerült. Bár néha volt néhány viccesnek szánt beszólás, de ez kevés egy jó filmhez.

A téma nagyon is izgalmas, jó látni, tudni, hogy a magyar hordókészítés világszínvonalú, hogy nem csak a borkészítésünk fejlődik, hanem ez a hagyományos iparág is. Viszont mindez jellegtelen, kommersz dokumentumfilm formában már nehezen emészthető.