Megható film egy fiúról, aki elérte, hogy a pelikánok nemzeti parkot kapjanak Ausztráliában. A történet cseppet sem bonyolult, inkább az érzések és a gyönyörű táj a fontosak. A kisfiút alakító Little Finn elbűvölő, és a pelikánok is elképesztően jól dolgoztak.
Nehéz volt eldönteni, mit nézek szívesebben: a farkaskölyköt, vagy a kölyök képű Ethan Hawke-ot. Míg előbbinek természetesen állt a nyitott száj, utóbbinak csak kb. két percig volt elviselhető. Csoda, hogy nem ártott meg a torkának a hideg levegő, alakítása azért még így is frissen vonzó tudott lenni. Brandauer hozta a szokásos szigorú, markáns formáját, az időnkénti félmosollyal. A táj gyönyörű, a film szép, a kutyaviadal szörnyű, átpörgettem, remélem igaz, hogy jól bántak az állatokkal a forgatáson.
Lasse Hallström hozza szokásos formáját, lassan folyó skandináv stílusát. Elég nehéz a film első felében elhinni, hogy lesz valami pozitív végkifejlet is a sok balladai dráma után, féltem, hogy lehangoltan ér majd a vége főcím. Azért nehéz volt elhinnem, hogy egy olyan pipogya férfinak, mint akit Kevin Spacey alakít, két szuper nője is van, előbb Cate Blanchett, utóbb pedig Julianne Moore személyében. Valahogy nekem lecsúszott róluk a drámai álca. Összességében egész jó kis filmnek mondható, bár nem valószínű, hogy többször is megnézném.
Pollack és Redford. Innentől nyugodtan ülhetek a fotelben, biztosan jól szórakozom. Semmi üldözéses jelenet, csak néhány lövés, mégis tapintani lehet a feszültséget. Pollack nagyon ért az érzések és a feszültség ábrázolásához. A karakterek szinte hétköznapiak, semmi feltűnés, csak színtiszta mesterség. Nagyon vicces volt látni, hogyan képzelték el 1976-ban a CIA lehallgató laborját. Manapság ez egy sokkal gyengébb filmben is klasszissal jobb lenne. De hát ez is csak Pollackot dicséri: ugye ő az, aki a semmiből is tud főzni.
Kamaszkorom ideje, kicsit szép és nagyon reménytelen. A történet tipikus, megoldás nincs, az élet csak zajlik valahogy, a bábukat a sors mozgatja. Demjén zenéje nélkül egy béna kis filmecske lenne, mert az érzelmek máshogy nem jönnek elő.
Olyan, mint a magyar foci… …várom, hogy végre történjen valami, de semmi. Várom, hogy fusson a történet, de csak sétálgat. Férfiak hosszan vitáznak, majd sokat hibáznak, és az összes szexista közhelyt elpuffogtatják, lehetőleg háromszor is. Elvileg egy női fociedző a történet főhőse, de amiből a legkevesebb van, az a foci és az edzés. De ugye ez így nagyon magyar és nagyon realisztikus. Játék nincs, duma van. De félre a vitriolos pennával, az előbbi szöveget valószínűleg a magyar foci kritikájának lehet inkább betudni, és nem annyira a sorozatnak. Lovas Rozi ügyesen hozza a szerepet, a férfikarakterek is megfelelnek a szituációtól elvárhatónak, talán csak Szinetár Dóra hat idegesítően, de egyelőre nem tudom eldönteni,... több»
72 Rossz anyák (2016)