Elég meglepő számomra, hogy korábban nem hallottam erről a filmről, pedig egy szinte hihetetlen igaz történetet sikerült nagyszerűen és izgalmasan feldolgozni a két kiváló színésznek és a rendezőnek hála. Ez történik, amikor a természet nem enged az ember akaratának. Szerintem a cím maradhatott volna Szellem és Sötétség. A felvételek alapján én sokkal régebbinek gondoltam a filmet. Nekem a kedvenc jelenetem az volt, amikor a vonat elején utazva beszélgettek és csodálták a tájat. Ezt a fajta vonatozást és is szívesen kipróbálnám.
Ezt a Stallone-filmet egy kicsit elfeledett alkotásnak érzem a Rocky- és Rambo-filmek mellett. Pedig bőven elfér mellettük, még ha értelemszerűen ugyanaz a kultstátusza nincs is meg. De azért a baseball-sapka megfordítására bizonyára mindenki emlékezik. Nekem kicsit furcsa volt az a jelenet amikor a kis srác kiszalad a kamionból Sly meg rohan utána. Ezt a jelenetet ma hányan tudnánk elképzelni a mindennapokban úgy, hogy ne gondoljuk a fickót valami perverznek? Egyébként a sztori elég kiszámítható, de szerethető. Bizonyára a kis srác komolyabb pályafutásban reménykedett.
Felemás érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Amikor belekezdtem, úgy éreztem, hogy ehhez kár volt komoly színészeket szerződtetni. Azt gondoltam, hogy se Joel Edgerton-hoz se Charlize Theron-hoz nem méltó a szerep és előbbi tuti csak a rendező tesó miatt fogadt el a szerepet. Később azért valamivel javult a megítélésem róla, sőt a végére egy egész pofás, csavaros történetet kapunk. Az itteni értékeléseknél szerintem azért jobb. Bár Amanda Seyfried-ék szála talán lehetett volna kicsit hosszabb. Legszívesebben három és fél csillagot adnék.
Gyenge horror, gyenge színész teljesítményekkel. Nem elég félelmetes és a történet se kimondottan izgalmas. Van egy valamire valamire való csavar a végén, de a befejezés még így is egy oltári nagy marhaság. Ez is csak egy újabb béna horror. De a készítőket nézve nem is várhattunk semmi világra szólót. Az egészben talán a csaj feje a legijesztőbb.
Vicces, hogy a film elkészültekor az anyák közül csak Julia Robertsnek volt a valóságban is gyereke. Talán ez az oka, hogy az egész hiteltelen volt számomra. A film megtekintése előtt féltem, hogy egyfajta Rossz anyák-típusú pusztítóan alpári hülyeség lesz belőle. Szerencsére nem így lett, de sajnos így sem egy maradandó alkotásról van szó. Vígjáték létére nem túl humoros, inkább a drámára épít.
Egy megható, keserédes történet a barátságról, a veszteségekről és a nehéz időkről. Ez a szerep sokat kívánt Toni Collette-től, aki nem csak a karakterek szerint, de alakításával is lemosta Drew Barrymore-t a vászonról. A film nagyon szépen mutatja be, hogy ha van kibe kapaszkodnunk a nehéz időkben, akkor sokkal könnyebben juthatunk át a kihívásokon. Tetszett, hogy amennyire komoly témájú a film, annyira könnyedre vette a figurát.
Úgy látom, abban mindnyájan egyetértünk, hogy tényleg Quentin Tarantino stílusát idézi a film. A történet csavaros, kiszámíthatatlan és véres. Az utóbbi években már ritkábban készítenek jó, vagy legalábbis nézhető kategóriájú westerneket. Így azok szerelmeseinek be kell érniük az ilyen kis morzsákkal.
Nem voltam tisztában az eseményekkel ezért a film megnézése után rákerestem a dolgokra. Ez alapján azt kell, hogy mondjam, hogy egészen pontosan és részletesen meséli el a történteket. Nem javít vagy ront a karakterek és az események megítélésén. Úgy látom a rendező, Barry Levinson szereti az életrajzi filmeket és a botrányos történeteket. Legutóbb a Hazugságok mágusát láttam tőle, ami ha történetileg nem is, de egyébként hasonlít erre a filmre. A különbség az volt a kettő között, hogy nem nézőpont kérdése a bűnösség.
Erős kezdés után komoly visszaesés. Pedig egy igencsak jó drámának ígérkezett az néhány perc alapján. De aztán kezdett kicsit ellaposodni. Az azonban tetszik, hogy próbál pártatlan lenni és nem elítélni senkit. Én nem ilyen befejezést vártam, de egyszer azért meg lehet nézni. Ha másért nem is, Schwarzi miatt megéri.
Ne nézd meg! A legrosszabb filmekről lehet a legtöbbet írni. Erről pedig könyveket lehetne kiadni. Nem kell sokat várnunk, már néhány perc után nyilvánvalóvá válik, hogy egy hihetetlenül idióta filmről van szó. Amellett, hogy hülyeség még teljes mértékben sablonos is. Ugyebár adott egy posztapokaliptikus világ, ahol a szegényeknek harcolniuk kell az életben maradásért. Erre mindig kitalálnak egy újfajta "játékot". Ez esetben éppen táncolniuk kell. Ez természetes marhaság. Aztán persze ott van a gazdag nyugdíjas főgonosz, aki fentről nézi az eseményeket és egyfajta istenként tekint magára. Persze a hatalmát megdönti a "kiválasztott". Sok hasonló alkotást volt már szerencsém megtekinteni, de talán ez az ed... több»
Ebben filmben sikerült megalkotni a tökéletes nőt. Okos, szép, kedves és gondoskodó. Ennél többet nem nagyon kívánhat egy férfi. Reese Witherspoon pedig pont ilyen. Azt viszont nem szeretem, ha egy gyereket túl okosnak állítanak be és túl választékosan beszél. Egyébként egy kedves, könnyed filmről van szó, egyértelmű befejezéssel. Azt kell, hogy mondjam, rendezőt dicséret illeti, mert elsőre ilyet összehozni nem sokan tudnának. Annyi hiba még volt benne, hogy helyenként a zene indokolatlanul hangos volt.
Ez egy több rajzfilmből összetákolt, gyenge és kifejezetten felejthető alkotás. Leginkább az Agymanókból merítettek ötletet, de többek között a Shrek is adott készítőknek ötleteket. Nagyon sok az erőltetett szóvicc, főleg a kézzel kapcsolatban. Sajnos biztos fognak még hasonló ostoba meséket készíteni, mert olyan világban élünk, ahol a fiatalok jobban kötődnek egy emoji-hoz, mint egy hús-vér emberhez.
Engem annyira nem érintett meg mint itt sokakat. A film bemutatja egy különc család mindennapjait és sajnálatos tragédiájukat. A műfaj behatárolása problémát jelenthet. Bár akadnak benne megmosolyogtató jelenetek, mégis egy komoly drámának mondanám. Viggo Mortensen alakítását ki kell emelni, de én sajnos semmi más kiemelkedőt nem találtam filmben.
A film, ami csak két Oscart kapott Az már a címből is sejthető, hogy nem hétköznapi alkotásról van szó. Leginkább az tetszik a filmben, hogy a cselekmény nem kiszámítható, olyan mint a való életben.
Ezt alátámasztja az is, hogy rengeteg elvarratlan szál marad a végére szintén valósághoz hasonlóan. Hatalmas pozitív csalódás volt Sam Rockwell alakítása, akit legutóbb Anna Kendrick oldalán láttam a Gyilkos páros című (nem mellesleg elég gyenge) filmben. Akkor nem gondoltam volna, hogy képes Oscarra érdemes produkciót nyújtani, de most bizony megérdemelte. Ahogy Francis McDormand is. Nagyszerűen adja elő az erős anyát, aki magát hibáztatja a történtekért, de inkább másokra hárítja a felelősséget. Szinte végig olyan, mintha nem le... több»
Amire mind gondoltunk már Valljuk be őszintén, mindannyiunk fejében megfordult már a gondolat, hogy az egész univerzum körülöttünk forog és hogy minden csak azért történik, hogy minket bosszantson, vagy éppen hogy örömet szerezzen számunkra. Bár ez inkább csak előbbinél jut eszünkbe. Jim Carrey megint hozta azt ami miatt rengetegen megszerették, egy bohókás fazon, aki azért a komoly érzéseket is kellően át tudja adni a nézőknek. Persze maga a film ezernyi kérdést vet fel és szinte mind arról szól, hogy hogy lehetett ezt létrehozni. Gondoljunk csak bele, ott színészekről volt szó akiknek jó esetben családjuk van. Legtöbbjüknek mégis a nap jó részében ott kellett lenniük. De ez csak egy a sok hasonló gondolat közül. Az... több»
Komoly lélektannal rendelkező dráma, ami a nézőre hagyja az ítélkezés lehetőségét. Eldönthetjük, hogy ki az igazi áldozat. Az, aki elveszítette a családját, esetleg akinek menekülnie kellett az alkoholista apjától, vagy aki a házát bukta el és még háborút is megjárta? Az ember észre sem veszi és már el is telt a bő két óra. Ez annak köszönhető, hogy nem nagyon vannak üresjáratok, folyamatosan jönnek az események. Bár azt kicsit nehezteltem, hogy ha már ilyen hosszú a film akkor már egy pár perces részletet rááldozhattak volna arra, hogy bemutassák a szereplőt sorsát a meccs után. A színészek kitűnően alakítanak, nekem leginkább a Hardy-Nolte páros jött be, de Edgertont is komoly dicséret il... több»
A rendező eddigi munkáit eltekintve nem érhet minket meglepetés a film minősége miatt. Semmi eredeti nincs benne, nagyjából tudható előre, hogy mi fog történni. Béna bunyó és effektek, rengeteg lövöldözés és bugyuta párbeszédek. Az egyetlen jó dolog a filmben, hogy végén jó a csavar.
Egy rendkívül valóságos történet, ez leginkább a párbeszédeken tűnik fel. Bár nincs gond a képi világgal, mégis szinte jelentéktelen, mert a filmet szinte csak a dialógusok viszik előre. Eléggé hosszú, azért hogy legyen időnk megismerni a karaktereket, de sajnos ennek az a hátulütője, hogy sok (számomra) unalmas, semmitmondó jelenet is bekerült. Alapból a film is elég unalmasan kezdődik, függetlenül attól, hogy az elején pörögnek az események. Ezt követően hol érdekesebb, hol kevésbé az és egyszer csak vége.
A film mondanivalója már pár perc után egyértelművé válik. A jövőben nincs háború, nincs éhínség, cserébe az embereknek meg kell válniuk az érzelmektől, hiszen az az alapja minden rossznak. Nem egyszerűen nincsenek érzések, hanem komoly betegséggé váltak. Akinél felbukkannak, annak reszeltek. Ennek eredménye a nyugodt, fegyelmezett, ugyanakkor roppant unalmas élet. Nincsenek egyéniségek, ezt is jól mutatja, hogy mindenki egyenruhában van. Sajnos a film is olyan, mint az ottani mintapolgár élete: unalmas és lassú. Azon kevés filmek egyikre, ahol a magyar cím találóbb mint az eredeti. A sztori egyfajta Rómeó és Júlia átdolgozás, különösen a vége felé. Kristen Stewart jó választás volt a főszer... több»
Nem egy nagy durranás. Láttam már jobb világvége filmet is, bár itt az apokalipszis csak a köret a főétel, a három szereplő kapcsolata mellett. Ők hárman szerencsére végig kitöltik a játékidőt. A cselekmény nem száguldozik, csak szép lassan folydogál, de még éppen nem unalmas. Nekem leginkább a cím volt furcsa, hiszen csak egy pillanatig látunk egy könyvet amin az A, mint Adam volt. Ezzel is csak a vallásra akartak utalni, ami szerencsére nem foglal el túlzottan nagy szerepet a filmben.
71 Ragadozók (1996)