HercegPeter

A hosszú évek óta tartó és nem igazán gyengülő hype oda vezetett, hogy beadjam a derekam és én is megnézzem a Jégvarázst. Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy miért lett ennyire felkapva. Vannak ennél jobb Disney-filmek is. Hogy csak egyet mondjak ott van például a Vaiana. Ebben a zenén kívül maximum annyi plusz van, hogy a történet eredetibb. Talán éppen ezért még fájóbb az, hogy a befejezés ilyen általános lett. A mondanivalója is ugyanaz mint a többi Disney-rajzfilmnek. A látvány és a humora tetszett, de sajnos utóbbiról szinte kizárólag Olaf gondoskodik, ő egyedül pedig kevés ahhoz, hogy végig tartson egy szintet, pláne úgy, hogy a film felében nem is szerepel. Persze most jön a folytatá... több»

A film feléig ötletem sem volt, hogy miről akar szólni ez az egész. De aztán a férj megadja a választ mikor azt mondja a nőnek, hogy "olyan mintha nem is te lennél". Itt rájöttem, hogy a filmnek egyetlen célja van, az pedig a jellemfejlődés ábrázolása. Senkit sem lehet tökéletesen kiismerni, ahogy változnak a körülmények, úgy változunk mi is és nem mindig a jó irányba. Remek példa arra, hogy egy jó dolog is elsülhet rosszul. Egyébként a film nem egy könnyed délutáni mozizásra való.

Ez a rajzfilm tényleg csak a legkisebb korosztály számára nyújthat szórakozást, a nagyobbakra már csak agyzsibbasztóként hat. Kedves történet, de semmi olyan, ami miatt különleges lenne. A végén akad pár felnőttes utalás ami egyáltalán nem illik bele az összképbe.

Nagy meglepetést okozott számomra. Főleg mert semmit sem hallottam róla korábban, így nem sokat vártam tőle. A karakterek jól vannak összerakva, illenek egymáshoz. A cselekmény pörgős és vicces. Persze meg vannak benne a szokásos sablonok, de szerethető módon. A magyar fordítás ismét rettenetesen sikerült, semmi köze a film témájához. Igazából kicsit jobb, mint négy csillag, de azért az ötöt nem éri el.

Amikor utánanéztem a filmnek és megláttam, hogy skandináv, már meg is vett magának. Itt is megvan a rájuk jellemző sötét, komor hangulat, ami végig kitart és nem enged fel. Azt azért meg kell hagyni, hogy láttam már jobb északi alkotást, a Q-ügyosztálynak például a nyomába se ér. A történet nem túl bonyolult. A zenéje viszont nagyon betalált.

Ezt inkább mondanám egy színdarabnak, mint filmnek. De a werkfilmes jelzőt is jogosnak tartom. Nem csak a díszletek hiánya miatt, hanem a felvételek minősége miatt is. Eleinte zavart, hogy nincsenek díszletek, de így sokkal átláthatóbb az egész. Szó szerint. Emellett biztos sokat spóroltak a díszleten is. Lars von Trier megint egyedit alkotott, de ez most nem ütött akkorát, mint például a Melankólia. A történet tetszik, fordulatos, érdekes és megdöbbentő. Három csillagot adok, de a filmet ettől még kicsit sem tartom átlagosnak. Inkább a többi Trier filmhez (amik általában zseniálisak) viszonyítva mondanám gyengébbnek.

Megmérettetés
Szerintem méltatlanul alulértékelték. Nem egy átlagos sportfilm. Ez annál sokkal több. Komolyabb mondanivalója és szebb története van a többinél. Borzasztóan tanulságos, még ha kicsit kiszámítható vagy nyálas is. A film feltesz egy nagy kérdést: Fontosabb-e a siker, a pénz és a hírnév attól, hogy szerető család várja otthon az embert? Vagy másfelől, ezek jelentik az igazi sikert? Csak a pénz teheti boldoggá az embert? Szerintem minden jó dolog, legyen az a legkisebb is, egy-egy sikernek könyvelhető el. A boldogság hozzáállás kérdése. Ezek közhelyeknek hangzanak, de igazak. Én úgy fogtam fel ezt az egész visszautazást, mint egyfajta purgatórium, ahol megmérettetik a főhős eddigi élete. Ezt ú... több»

Talán nem túlzok, ha azt mondom, ez minden idők egyik legklisésebb akciófilmje. Adott egy izmos, jóképű zsaru, aki sajátos módszerei miatt folyamatosan új társat kap, mert senki sem akar vele dolgozni. Pedig ő elmondja a varázsigét: én egyedül dolgozom. A következő társa (igazából a felettese, de vele dolgozik) egy fiatal, csinos nő, aki a legkisebb szabályszegést sem tűri. A rossz fiú természetesen orosz (de lehetett volna arab is) terrorista. Hősünk gond nélkül besétál az orosz konzulátusra, halomra veri a biztonsági őröket, kiszedi az információt a sáros nagykövetből és kisétál. Persze a végére a csaj is felrúgja a szabályokat, hogy megtudják menteni az elrabolt kisgyereket. A kedvenc je... több»

Szövevényes, a sok különböző szál hol összefut, hol szétválik. Jó rendezés, de figyelnünk kell azért, hogy értsük, ki milyen kapcsolatban van a másikkal. Őszintén szólva ennek az Apokalipszisig való visszaszámlálásnak nem láttam túl sok értelmét. Elég sok műfaj keveredik, van benne dráma, akció és politika is. Az egész filmben az a legszomorúbb, hogy ez bárhol játszódhatna, mindenhol hitelesen el lehetne adni, mert bárhol lehetne akár igaz történet is. Nagyon nyomasztó végig, ebből nem enged, hiszen az egészben nincs egy vidámabb jelenet, ahol kicsit fellélegezhetnénk.

Bőven alulértékelt és méltatlanul elfeledett háborús vígjáték zseniális alakításokkal és szinkronnal. A régimódi francia vígjátékok kitűnő példája. Pierre Mondy egy lazább Louis de Funés figurát hoz, ami csak pozitívum lehet, bárkiről is legyen szó. A humora egyszerű, de betalál. Ha időm engedi, a folytatásokat is megnézem.

Gyakran vagyok úgy, hogy belekezdek egy filmbe anélkül, hogy a címen kívül bármit is tudnék róla. Itt is ez volt a helyzet, ennek megfelelően sokáig nem tudtam, mit akarnak kihozni belőle, mivel elég érdekesen kezdődik. Később persze letisztult a kép, de sajnos nagy élményeim nem fűződnek hozzá. A történet nem túl érdekes, Stellan Skarsgardon kívül a színészek sem parádéznak.

Szokatlanul rövid, mégis meglehetősen tartalmas film. A színészcsapat számomra tetszetős volt. Kissé meglepetés, hogy Scherer Péter most nem egy tőle megszokott, vidámabb szerepben bukkan fel. Bár ahogyan a feletteseivel jópofizik, az egy kicsit komikus. A történet fordulatos és érdekes. Abban egyet kell értenem Bertoval, hogy a főszereplő már-már túl kommunista, ennek ellenére milyen könnyen „megtér”, mikor egy idegen elmeséli a dolgokat. Ráadásul elég klisés, hogy az ártatlanul börtönbe zárt fickó az egyetlen megoldás. Nekem ezektől függetlenül tetszett, a történet jó volt, a csavarok (bár kicsit kiszámíthatók) hatásosak voltak.

Azt kell, hogy mondjam, ez a film egy nagy marhaság. Közelebb áll a fantasy-hoz, mint a thrillerhez. Ennyi vérveszteséggel és ilyen súlyos sérüléssel ne rohangáljon és gyilkolásszon már a csaj. Az is túlzás, hogy egyáltalán a zuhanást túlélte. Ez az az eset, amikor egy szellemes bosszúállós filmnek több értelme lett volna. A rendezőről annyit lehet tudni, hogy imádja a vért, legalábbis itt nem spórolt vele, sőt óriási túlzásba is esett. Gyenge idegzetűeknek egyáltalán nem ajánlom. Tele hatalmas túlzásokkal és orbitális véletlenekkel. Azt sem értem, mit akartak az almával. Eleinte úgy tűnt, az idő múlását akarják vele ábrázolni, de aztán hirtelen abbamaradnak a róla készült vágóképek. Lehet, ... több»

Ritkán találkozhatunk olyan filmmel, ami a második világháború utáni német fiatalok életével foglalkozik. Ezen kívül még talán az Aknák földjén az, ami ide sorolható. A cselekmény olyan hosszú, és olyan sok mindenen mennek át a gyerekek, hogy sokkal hosszabbnak tűnik a film, mint bő másfél óra. Nem kifejezetten izgalmas, de érdekes és sokatmondó. Felmerül a kérdés: lehet-e hibáztatni ezeket a gyerekeket a viselkedésükért és a felfogásukért? Persze, hogy nem, hiszen ők ezt hallották, ezt tanulták már születésük óta. A főszereplő Saskia Rosendahl (akihez ezelőtt még nem volt szerencsém) zseniális alakítást nyújtott. Valószínűleg fényes jövő áll előtte, ha ebben a szakmában marad. Az ő teljesít... több»

Ez a film egyedül Jessica Chastain nagyszerű alakítása miatt marad számomra emlékezetes. Kifejezetten hosszú, az események folyása sem a leggyorsabb, de jól mutatja be a politika árnyoldalát, a mocskolódást és a korrupciót. A témában, bár van véleményem, mégsem mondható az érdeklődési köröm középpontjának.

Vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Egyrészt a történet tetszett és én is úgy gondolom, hogy Kincsem élete megért egy nagyszabású filmet. Viszont másfelől ez a modernizálás dühítően borzalmasra sikerült. Nem értem, mit keres a „két kicsi legó” egy olyan filmben, ami sem korban, sem témában nem illik hozzá. Ja, és mi volt az a táncnak nevezett izé? A kosárlabda még belefért, bár az sem igazán illett a képbe. Sajnos a történet végét is túldramatizálták. Ezektől eltekintve tetszett, jó volt a romantikus szál és a humort sem vitték túlzásba. Azért jobban örültem volna, ha történelmileg kicsit valósághűbben ábrázolják az eseményeket és nagyobb szerepet kap Kincsem. Az ő esetében úgy ér... több»

Egy elfeledett népirtás.
Először is gondoljunk bele, hogy hány film készül a Holocaustról és mennyi az összes többi népirtásról? Nyilván azért van ez mert Hollywoodban nem örmény és nem ruandai (hogy csak két példát említsek) fejesek ülnek. Persze azért szökőévenként egyszer kiadnak nekik is egy filmet, hogy ne lehessen azt mondani, hogy velük senki se törődik. Azt kell, hogy mondjam, hogy talán nem is baj ez, mert szerintem sokkal meghatóbb és sokkal inkább együttérzésre ösztönöz egy olyan téma, amiről nem mondhatjuk el, hogy a csapból is ez folyik. Sokkal megrendítőbb úgy látni az eseményeket, hogy szinte alig tudunk róla valamit. Mert az ember képes érzéketlenné válni egy olyan témában, amit le akarnak nyomni a t... több»

Igazi akciókrimi. Végre nem kellett csalódnom a sok pozitív kritikában, melyeket még annak idején, a film kijövetelekor hallottam és olvastam. A karaktereket jól kitalálták és a végén kapunk egy nagy adag lövöldözést az arcunkba. A fordulat (a rablók igazi terve) is tetszett. A Gerald Butler által megformált zsaru családi életét szerintem két ok miatt vonták be a filmbe. Egyrészt, hogy bemutassa, ez az életvitel senkinek sem megbocsátható, még akkor sem, ha az illető egy rendőr. Így nem lehet viselkedni, különben elveszítesz mindent és akkor már késő bánat. Másfelől segített kitölteni a játékidőt, ami szintén nem elhanyagolható szempont.

A filmet két részre lehet osztani, egy humorosabb, könnyedebb hangvételű első és egy komolyabb, drámaibb második fejezetre. Nekem személy szerint az első fele jobban bejött. Van pár nagyon király jelenet benne. Ott van például, amikor a teherautóval menekülnek a rájuk lövöldöző arabok elől. De nekem a nyitójelenet volt a kedvencem, mivel nem igazán bírom Miles Tellert, így jó volt nézni, ahogy szívatják. Elek Ferenc hangja tökéletesen passzolt Jonah Hillhez, a nevetését pedig zseniálisan találta el.

Fogj néhány jó csajt, dobd be őket a cápáktól hemzsegő óceánba és kész is a horrorfilm. Ez is kimerül körülbelül ennyiben. Amikor megláttam Santiago Segura nevét, rögtön elkezdett érdekelni a dolog. Kíváncsi voltam, hogyan teljesít egy ilyen komoly filmben mindenki Torrentéje. Aztán sajnos csalódnom kellett, mikor kiderült, hogy pusztán az egyik névrokonáról van szó. A filmvégi csavar tetszett, de ezen kívül semmi kiemelkedőt nem tartalmaz. Egyszer nézhető.