HercegPeter

Erre tényleg csak annyit lehet mondani: Anyám!
Először is, a magyar címnek szerintem egyszerűen csak Anyá-nak kellene lennie. Nehezen emészthető film, amiben körülbelül annyit értünk az eseményekből, mint szegény Jennifer Lawrence, aki végig csak kapkodta a fejét. Aki logikus befejezést, cselekményszálat keres az rossz helyen jár. Viszont aki szép felvételeket, kimagasló színészi játékot keres, ráadásul nem is akárkiktől az nyugodtan kezdjen bele. A felvételek egyébként annak a Matthew Libatique-nak köszönhetőek, aki már sokszor együtt dolgozott a rendezővel, emellett pedig olyan filmek operatőre volt, mint a Vasember, a 23-as szám vagy a Csillag születik. Teljesen egyértelmű, hogy egy megosztó alkotásról van szó. A film pontos mondaniva... több»

Nem értem, hogy sikerül mindig találni egy sztárt/híresebb színész(nő)t (jelen esetben Carrie-Anne Mosst) a szar filmekhez. Na jó, annyira nem szörnyű, de lehetett volna összeszedettebb a történet az biztos. Semmit sem tudunk meg a címszereplő Bye Bye Manről. Se azt, hogy honnan jött, se azt, hogy miért csinálja. Ráadásul ez a hallucinációs dolgok már elég elcsépeltek. Eddig mondjuk nem sok horrort rendező nővel találkoztam. Nem azt mondom, hogy emiatt lett gyenge a film, de mivel nem tartozik a legtapasztaltabb horrorrendezők közé ez is nyilván egyfajta magyarázatot adhat a film erősen visszafogott teljesítményére. Az értékelések szerintem teljesen reálisak.

A sztori igencsak kezdetleges. A srácok gyakran logikátlanul cselekszenek. A horror kategóriába nem tartozik bele. Inkább mondanám egy gyengébb sci-fi thrillernek. Nyitva hagyták a film végét egy estleges folytatás miatt, de valószínűleg az első rész gyenge teljesítménye után ez nem fog megérkezni. Ha mégis lenne második ész, az valószínűleg egy gyenge másolata lenne a 4400 című sorozatnak.

Az egész filmet egy felvezetésként kell venni, hiszen a játékidő nagy részében csak a szereplők velünk és egymással való megismertetése folyik. Tudatosan a folytatásra építettek és ezért "beáldozták az első részt, hogy a későbbiekben már ne kelljen lefutni a kötelező köröket. Itt magán a hőssé váláson van a hangsúly, az erejük felfedezésén és egymás megismerésén, nem pedig az akción. Persze azért abból is kaptunk egy keveset. Én magam sosem voltam a Power Rangers rajongója, sőt, igazából nem is nagyon ismertem a sorozatot. Eddig kb. csak mint játékbabákat láttam őket. Ennek ellenére nekem bejött. Ezzel a véleményemmel úgy tűnik egyedül vagyok. Szerintem simán elfér a többi, halomra gyártott ... több»

Hogy őszinte legyek, szerintem bármelyik szektáról/csoportról szólhatott volna a film, hiszen egy felvonuláson kívül semmit sem láttunk a skinhead-ek tevékenységeiből. Végig csak dumálnak, de nem tesznek semmit. Ez az egész neonáci körítés, csak arra volt jó, hogy ne egy sima bűnszervezetbe beépülős film legyen. Ha ez nem lenne, akkor kaptunk volna egy átlagos terroristás-téglás mozit. Ennek a filmnek a központi eleme a beépülés, így jóformán mindegy is, hogy kik közé áll be a főszereplő. Ennek menetét, a felkészülést és a váratlan problémákra való reagálást viszont jól mutatja be. Én nem sodornám a rasszista témájú filmek közé, hiszen pár horogkereszten és néhány témába vágó ideológiai párb... több»

Totálisan sablonos megszállásos-démonűzős film. Egyáltalán nem tud semmi újat sem mutatni. Amit ilyenkor ki szoktak emelni az a megszállt lányt alakító színésznő, aki ez esetben egy fiatal kislány. Az ő alakításával nem volt probléma. Egy valamit viszont nem értek. Miért van az, hogy az ilyen filmben sosem sikerül rendesen legyőzni a gonoszt? Nyilván nem a folytatás miatt, hiszen itt is egyértelmű, hogy nem lesz második rész. Szerintem inkább arról akarnak meggyőzni minket, hogy sosem tudunk végleg megszabadulni a Sátántól. Egyszer meg lehet nézni, de igazi, új filmes élménnyel nem fogunk gazdagodni.

Zseniális történet és végre nem kell azon gondolkodnunk, hogy vajon tényleg igaz-e és hogy tényleg így történt-e. Sőt, a film végi kis bejátszások alapján a valóságban még ennél is lököttebbek ezek a fazonok. Kellenek ilyen emberek ebbe a komoly világba, hogy kicsit meglazítsák a mindennapok feszes monotoniságát. A keserédes befejezés ellenére vidáman tudunk visszagondolni a filmre. Bár vannak üresjáratok és egy két színész, aki szerintem kicsit talán túljátszotta a szerepét, gondolok itt főképp Isla Fisher-re.

Tipikusan, egyetemistáknak való film, mikor úgy döntötök, hogy nem mentek be a dögunalmas előadásra, inkább csináltok helyette valami "hasznosabbat". A két főszereplőre a legkisebb panaszunk sem lehet, tökéletesen adják az agyatlan, betépett gyökereket. Úgy gondolom, hogy egy ilyen filmbe belefér a halhatatlan csávó is. A kedvencem az erdős jelenet mikor indokolatlanul megijednek a semmitől és ordítva menekülnek.

Kisiklik ez a széria is?
Őszintén szólva én jobbat vártam. Annyira be lett reklámozva és a sorozat eddigi részei is olyan jók voltak, hogy bedőltem a hype-nak. Folytatódik a trend, hogy Kelet-Európa a horrorfilmek helyszíne, súlyozottan igaz ez Erdélyre és Romániára. Ez a film is körülbelül ennyit tud, kapott egy félelmetes helyszínt egy félelmetes helyen és kész. A történet eleje tetszett, de ezután már nem tudott új lendületet venni a film. Az alapötlet is elcsépelt. Pedig a korábbi rész(ek)ben történő felvezetés felcsigázott. Egyértelműen kijelenthető, hogy a Démonok között franchise leggyengébb fejezete az Apáca. Lesz min javítani a sorozat hamarosan érkező harmadik részében, mert ez a film nem több, mint egy un... több»

Nem ez a film vitte csúcsra Jack Nicholson karrierjét az egyszer biztos, de elfér a többi között. Viszont Michael Cain alakítása jó volt. Egyszer nézős akció kriminek elmegy. Ritka alkalom az, amikor örülök, hogy nem az angol címet fordították le magyarra, hanem kitaláltak egy újat. A bor és vér elég hülyén hangzott volna.

Politikai álláspontoktól és világszemléleti elképzelésektől függetlenül mondhatom, hogy remek humorral sikerült kicsit odaszúrni Sztálin emlékének. Persze helyenként - főleg a vége felé - elkomolyodik. Steve Buscemi ha nem is a hátán viszi a filmet, de mindenképp neki köszönhetjük, hogy az ilyen jól sikerült. Nem tudom, hogy történelmileg mennyire pontos, de ezt bőven el tudom képzelni az akkori vezetésről. Ráadásul nem csak az akkori szovjetről, hanem bármelyik mostani kormányról is. A hatalom igen csábító. Ennek ellenére ezt szerintem csak egy egyszerű nyugati propaganda filmnek kell felfogni. Várom az oroszok válaszát a filmre.

Ez lehetne a tökéletes háborús dráma, de a készítők inkább elvitték egy könnyedebb, humorosabb irányba. Egy nagyon komoly történetről van szó, amit véleményem szerint kár volt lazábbra venni. A történet kicsit hasonlít a Himmler agyát Heydrichnek hívják és az Antropoid-hadművelet filmekre, ahol a merénylők oldaláról láthatjuk a történteket, megismerhetjük a helyzetüket és hogy mi vezetett az akcióhoz. Sajnos a kivitelezés nem kimondottan profi, ez leginkább az effekteken látszik.

Tökéletesen mutat be két magányos embert egy hatalmas forgatag kellős közepén. A két főszereplő mellett a többiek olyanok, mint egy fényképen a homályos háttér, kellenek az összhatás végett, de igazából senkit se érdekelnek. A párbeszédek hitelesek, reálisak, nem túl "filmesek". Kicsit túl hosszúnak érzem, ahhoz képest, hogy túl sok minden nem történik benne. Éppen ezért nem is igazán emlékezetes film, de a hangulata elég ahhoz, hogy ezt a bő másfél órát bűntudat nélkül tudjuk eltölteni. Sofia Coppola nem éppen az izgalmas filmekkel szerez ismertséget, elég ha csak a Csábítás-ra gondolunk, bár még abban is több feszültség van mint ebben.

Te jó isten! Ez meg mi a szar? Próbáltam paródiaként felfogni, de ez még úgy is minősíthetetlen. Ezzel a filmmel vallatni lehetne. Azt sem értem, hogy ezt minek szinkronizálták le egyáltalán. Ráadásul nem is akárkik. Nem tudom elképzelni, hogy kinek érte meg időt, pénzt és energiát fektetni bele. A rendező pedig nem tehetségtelen, hiszen láttam tőle az Eszeveszett küzdelem című filmet, ami ha nem is mestermű, de akkor is egy olyan minőséget képvisel, ami nem is említhető ezzel egy lapon. Elég nagy visszaesés a Harrison Ford-dal és Brendan Fraser-rel való munka után egy ilyen szörnyűséget forgatni. Egyre több olyan film van mostanában, ami egy olyan játékot mutat be, ahol élet-halál harcot fo... több»

Eleinte nem tudtam mi fog kisülni belőle, csak sodródtam a jelenetekkel. Az egész film olyan összevissza nekem. A párbeszédek annyira alapszintűek, mintha csak én írtam volna a szövegkönyvet. A színészek sem voltak túlságosan meggyőzőek. Helyenként olyan volt mintha improvizálnának, máskor meg eléggé túltolták a szerepet. Ez leginkább Laure Dern-re volt jellemző. Annyi biztos, hogy elég túlfűtött hangulatú. A film címét is szolgáltató dal viszont elég fülbemászó. Őszintén szólva én sokkal jobbat vártam. Nem rossz, egyszer nézhető, de semmi maradandó.

Sacha Baron Cohen megint megcsinálta
Sacha Baron Cohen megint megcsinálta. Eddig a Brünón kívül nem tudott olyan filmet csinálni, ami ne lenne zseniális. Ráadásul most társult Louis Leterrier-rel, a Szemfényvesztők és a Hihetetlen Hulk rendezőjével (bár igazából nem tudom, miért váltotta le Larry Charlest, hiszen neki köszönhetjük a Boratot és a Diktátort is). Az eredmény pedig egy látványos, sírvaröhögős, beteges poénáradat. Az eddigi filmjeiben leginkább a sztorié volt a főszerep, nem vonultatta fel fél Hollywoodot, és nem is volt különösebben látványos. Eddig is megfigyelhettük a filmjei színvonalának nagyívű emelkedését kezdve az Ali G-től egészen ideáig. Itt a szintén zseniális történet már kiegészül a látvánnyal, a profi ... több»

A film érdekes témát vet fel. Vajon mi mit tennénk, ha egyszer arra ébrednénk, hogy egyedül maradtunk az egész bolygón? Sokan bepánikolnának, míg mások örömmel ragadnák meg a lehetőség, hogy mindenféle dolgot kipróbáljanak, amire eddig nem volt lehetőségük. A főhősünk talán a vártnál kicsit hamarabb kattan be. Nekem addig tetszett igazán a film amíg nem találkozik a többiekkel. Ott már az érzelmek is tanyát vernek, ami sokszor okozhatja a filmek halálát.

Azzal kell kezdenem, hogy nem ismerem a film alapjául szolgáló animét, így nem is tudom összehasonlítani vele. A sztori nem nagy szám, találkoztunk már hasonlóval többször is. A robotos filmek amúgy sem tartoznak a kedvenceim közé. A legnagyobb dolog a filmmel kapcsolatban, hogy ezredik alkalommal hallhattam, ahogy a főgonosz azt mondja a hősnek, hogy "mi egyformák vagyunk". Ezt muszáj minden ilyen filmben elmondani? Talán ez a legnagyobb közhely. A látvány egyébként odateszi. Főleg ugyebár Scarlett Johansson látványa.

Elnézegetjük, elröhögcsélünk rajta aztán megy a többi "pár évente újranézős" film közé. Természetesen a tinik és a huszonévesek értékelik leginkább, hiszen nekik/róluk szól. Az összes alapdolog benne van, ami egy ilyen filmhez szükséges. Vannak benne csajok, drogok és fel-fel bukkanó ellenség. A két színész illett a szerepbe és a többi, azóta felkapott színész is megtette a magáét.

Ez a film semmit sem adott hozzá az életemhez. Nem is tudom, hogy mit tudnék mondani róla. Leginkább semmit. Az elejétől kezdve sejteni lehet, hogy miről fog szólni. Próbálták eladni Lena Headey-vel, de az sem segített. Ez a film arra jó, hogy szóljon valami a háttérben, míg mi valami fontosabbat csinálunk. Szerintem a horror és sci-fi kategóriákba nem lehet elhelyezni. Esetleg egy gyengébb thrillernek mondhatjuk.