HercegPeter

Sokáig nem jöttem rá, hogy mire akar kilyukadni a történet. Engem nem sikerült megfognia. Szerintem ez egy olyan történet, ami inkább csak regényként állja meg a helyét. Képernyőn keresztül ez most nem az igazi. A színészek jól lettek összeválogatva, Patrick Wilsonnak jól állnak az ehhez hasonló szerepek és Eddie Marsan-ra is tökéletesen illik a megformált figura. Nem rajtuk múlott.

Visszatért egy rég elveszett műfaj
Eleinte nem értettem, hogy mi ez a nagy őrület a La la land körül. Betudtam Ryan Goslingnak. Sokáig nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem, mert a romantika nem igazán az én műfajom, a musical-ek meg aztán pláne nem. De aztán a kíváncsiság győzött és meg kellett tudnom, hogy mi okozta ezt az felhajtást. Azt hiszem rá is jöttem, hogy mi volt a siker kulcsa. Egy régi, ma talán már nem is létező dolgot hozott vissza. A mai zenés filmek mint például a Pitch Perfekt vagy a Mamma mia! modernek, nem zökkentenek ki a mindennapokból. De a La La Land visszavisz azokba az időkbe mikor a mozikban olyan filmek mentek mint a Grease vagy a Hair. Sőt, talán még annál is korábbra. Egészen az Ének az esőben-ig. ... több»

Sosem volt egy szinten például a Démonok között-tel, de ennyire messze sem volt tőle soha. Aláírom, volt benne egy-két jumpscare ami betalált, de ennyi. Ez a sorozat is kifulladt a végére. Ezt is túl sokáig húzták, már az ezt megelőző rész is felesleges volt. Azért ha az összes horrorfilm között szeretnénk elhelyezni, akkor mondhatjuk, hogy egy közepes minőség, de ha például az első részhez viszonyítjuk, akkor sajnos igen csak gyengusra sikeredett.

Sok utalással találkoztam már, ami a filmmel volt kapcsolatos. Legtöbbször Inigo Montoya nevével és az ő híres mondatával: Helló! Inigo Montoya vagyok. Megölted az apámat. Készülj a halálra! Ennek ellenére egy kedves, gyermeteg történet, amit a tizenegynéhány évesek egy pohár kakaó szürcsölése mellett nézhetnek. De ha jobban belenézünk akkor láthatunk benne kevésbé gyerekbarát jeleneteket is például halál, vagy a főszereplő megkínzása. Arról szól, mint a legtöbb gyerekmese: szerelemről, barátságról, a jó és a rossz harcáról, illetve hogy a rosszakból is lehetnek jók. Robin Wright ezzel a filmmel futott be és a mai napig is olyan nagyszabású produkciókban bukkan fel, mint a Szárnyas fejvadász... több»

Nagyon gagyi, sablonoktól hemzsegő film. Scott Eastwoodban megvan a lehetőség, hogy az apjáéhoz hasonló pályafutást fusson be, de ahhoz az kell, hogy kerülje az efféle gyenge alkotásokat. Ez ugyanis tele van logikai buktatókkal. Ezek a "10 lépéssel a másik előtt járok" filmek az agyamra mennek. Borzasztó idegesítő, hogy mindenki mindenkinél okosabb. Ráadásul a menetrend szerinti, felesleges romantikus szál is megérkezett. Egyetlen pozitívuma a filmnek, az a sok menő járgány.

A film mondanivalója annyi, hogy a boldogság csak hozzáállás kérdése és hogy minden fejben dől el. Ezt a bölcseletet egy nem túl érdekes vagy izgalmas film segítségével osztja meg velünk a rendező. Annyi biztos, hogy igen sok témát érint. Van benne betegség, halál, magány és buzulás is. Ezek a dolgok is jól mutatják, hogy elég lehangoló filmről van szó. Ez egy elgondolkodtató alkotás akar lenni, próbálja elérni, hogy még napokig ezen elmélkedjünk. Nálam ez nem jött be. Egyedül a Jessica Biel-Ray Liotta szál volt kicsit érdekes. Szegény Swayze, jobb utolsó filmet érdemelt volna.

Az ilyen filmek annyit érnek, hogy minden hülye azt hiszi majd, hogy ő is képes kirabolni egy bankot. Egyre több ilyen témájú film van és a készítők szerintem azon versengenek, hogy ki tudja a leglehetetlenebb módon, a legkevésbé hozzáértő emberekkel elvégeztetni a melót. Igaz ezek java része vígjáték, de már kezd unalmas lenni. Ez a film sem mutat túl ok újat, általában csak az alaphelyzet és a karakterek mások, de a történet legtöbbször ugyanaz.

Amikor elkezdtem nézni a filmet, hamar eldöntöttem, hogy Borg a szimpatikusabb. De aztán a két szereplő viselkedése annyira hullámzó, hogy ez szinte jelenetenként változott. Annyi biztos, hogy egyikük sem egy egyszerű figura. Viszont a végére mindkettőt megkedvelhetjük. Nagy csata volt ez akkoriban, mint ma egy Federer–Nadal meccs. Az alakítások rendben vannak, de ebben talán Labeouf volt jobb, és nem véletlenül, hiszen, ha jól tudom, ő is elég nehéz természet. Ami mellett nem tudok elmenni, az egy fordítási hiba, mikor is a fiatal srác a fejben számolási képességével vagánykodik. Itt ugyanis 32*14 helyett 32*40-et mondanak. Tudom, ez csak egy apróság, és szőrszálhasogató vagyok, de szerinte... több»

Nem volt rossz, de annyit nem ér, hogy emiatt a rendező kihagyja a saját anyja temetését. Ezzel Stone nagyot zuhant a szememben. A film egyébként nézhető, vannak benne feszült jelenetek. Szeretem az életrajzi filmeket, így ezt sem hagyhattam ki. Ami a filmből kiderül, miszerint mindannyian meg vagyunk figyelve eddig is sejteni lehetett.

Az összes komolyabb színésznek és színésznőnek vannak gyengébb filmjei. Például, mint Bradley Cooper-nek és Emma Stone-nak ez. A történet elég összevissza, a karaktereket bár bemutatják mégis olyan, mintha végig ismeretlenek lennének a számunkra. Próbálták a helyi szokásokkal, tradíciókkal érdekesebbé tenni a filmet, de ezzel csak még jobban megzavarták a nézőt. Pedig a kisebb szerepekre is komoly neveket sikerült leszerződtetniük. De ahogy a fociban is mondják, 11 jó játékos még nem elég egy jó csapathoz. Senkinek sem tudnám tiszta lelkiismerettel ajánlani, maximum a színészek legnagyobb rajongóinak.

Egy kérdés: Hogy lehet egy ilyen meglehetősen gyenge filmnek ilyen magas értékelése? Ez film a világ legfelelőtlenebb nőjéről szól. Képes otthagyni a gyerekeit (akikkel amúgy sem foglalkozik, csak mikor munkanélküli) egy szinte teljesen idegen fickóval, aki régen drogdílerkedett is és még a hitelkártyáját is odaadja neki. A srácról annyit, hogy ahogy haladunk előre a történetben úgy válik ő is egyre ellenszenvesebbé. Azt se tudom milyen kategóriába lehetne besorolni, vagy hogy egyáltalán miről akar ez szólni. Semmi humor nincs a filmben, drámának megint csak nem lehet nevezni, hiszen az undoron és az ellenszenven kívül a néző semmilyen érzelmére nem hat. Talán abból a szempontból romantikusn... több»

Az első amit egy ilyen filmnél ki kell emelni azok a színészek. A két (igen kettő, mert szerintem McConaughey is ide sorolható már) színészóriás hozza a tőle várható színvonalat.Igaz, talán nem ez a legjobb filmjük, de rájuk nem lehet panasz. A történet pedig elég kiszámíthatatlan ahhoz, hogy sose tudjuk előre, mi fog következni. A film a szerencsejáték jó és rossz oldalát is tökéletesen bemutatja. Tipikusan olyan film amiről nem lehet sokat beszélni, inkább látni kell.

Nem rég láttam mégis szinte semmire sem emlékszem belőle. Az első részt viszont fejből el tudnám mondani. Azt hiszem, ez jól tükrözi a két film közötti hatalmas minőségbeli különbséget. Az viszont tetszett, hogy éppen ott folytatták, ahol az első véget ért. De ennyiben talán ki is merül a pozitívumok listája. Szerintem kár volt hozzányúlni, de mivel láthatólag sokaknak bejött, így nagy a valószínűsége, hogy most én tévedek. Nálam az első rész az igazi, talán azért mert akkor még gyerek voltam és jobban élveztem a rajzfilmeket.

Sosem szerettem, ha egy film nem veszi elég komolyan magát. Igaz, ezt leginkább egy paródiának tekinthetjük, de akkor sem gondolom, hogy jól alkalmazták a többi filmre való utalásokat. Kár volt összekeverni a X-mennel. Az én szememben ez nem a Deadpoolt emelte magasabb szintre, inkább a mutánsokat süllyesztette le az ő színvonalara. Nálam egyértelműen ő a legutáltabb szuperhős, pedig jó páran vannak. Elhiszem, hogy jobban szeretik az olyan képregényfilmeket, ahol van humor, de ilyen szinten túlzásba esni már egészen máshogy nevetséges. Tudom, sokan szeretik és értem is miért, de szerintem egy komolyabb, drámai szuperhősfilm sokkal hatásosabb. Nyilván azért nyomják ennyire a poénkodást benne,... több»

Szeretem az Indiana Jones-féle kincskeresős kalandfilmeket és úgy gondolom, hogy ez is abba a kategóriába sorolható. Nyilvánvaló volt, hogy az új Tomb Raider filmben már nem lehet Angelina Jolie a főszereplő, így hát keresni kellett egy utódot. Én úgy gondolom, hogy dönthettek volna jobban is és rosszabbul is. Nem akarok nevekkel dobálózni, mert ebben úgysem értenénk egyet. Őszintén szólva nem vártam tőle sokat és ez a megérzésem be is igazolódott. Egyáltalán nem azt akarom mondani ezzel, hogy rossz, egyszerűen csak nincs a legjobbak között. A befejezésben azonban tetszett, hogy nem vitték el túlzottan a természetfeletti felé, ugyanakkor végig benne volt a misztikum. Ha lesz folytatás én meg... több»

Kellemes meglepetés volt. Csak elindítottam, hogy menjen valami, de aztán egész érdekesnek találtam és végig lekötött. Az elején a narráció jó ötlet volt, így gyorsan megismertük a főhős helyzetét és megmenekültünk attól, hogy rengeteg sablonos, unalmas jelenetet nézzünk végig. A humora nem éppen a megszokott. De jólesik kicsit valami mást is nézni, nem mindig ugyanazokat a sablonos poénokat.

Egyedi hangulat, újfajta filmélmény
Emlékszem, hogy pár hónapja, amikor kijött a film akkor az oldalon egy rövid ideig 100-as értékelésen állt. Sem előtte, sem azóta nem láttam ilyet. Akkor már tudtam, hogy ezt meg kell nézni. Most meg is tettem. Az elvárásaim nagyok voltak és ezeket sajnos nem igazolta a film. Nem mondom, hogy rossz volt, de a 100-astól messze van. Az biztos, hogy egyedi hangulatú és itt az egyedi alatt azt értem, hogy para. Ez leginkább a karaktereknek köszönhető. Az apán kívül mindenki olyan, hogy a hideg kiráz tőle. De a kislány volt a legkomolyabb. Tetszik, hogy végre nem arra mentek a készítők, hogy a lehető legaranyosabb gyereket tegyék be a filmbe. Ezzel nem megbántani akarom a kiscsajt, csak végre me... több»

Körülbelül Drakula óta a Nyugat szemében Kelet-Európa (és talán főleg Erdély/Románia) a sötétség és a félelem birodalma. Gondoljunk csak az Apácára, a fent említett vámpírra vagy éppen erre a filmre. Sajnos a Démonok között-franchise itteni részéhez csak a helyszínében és témájában hasonlít. Egyébként meg csak egy sima ördögűzős horror. Nincs benne semmi olyan, amit valamelyik hasonló filmben már ne láttunk volna. Egyszernézős.

Gyerekként rengetegszer láttam az eredetit. Ezért érthető, hogy tartottam ettől. Szerencsére pozitívan csalódtam. A karakterek ugyan átlagosak, mégis jól el lettek találva. Az elején kicsit zavart ez a testcserés cucc, de ez hamar elmúlt. Egész ügyesen hozták át a játékot a mai világba. Sajnos a befejezés nem a legizgalmasabb, és a színészválasztásnál is inkább a hype, mintsem a tehetség döntött. Itt elsősorban Rock-ra és Hart-ra gondolok. De a humora és a története jó. Nincs értelme összehasonlítani az első résszel hiszen ez inkább vígjáték, míg az egy kicsit drámaibb volt. A kettőben az egyetlen közös pont a kaland.

Cage, az elborult elméjű megtorló!
Hosszú, elnyújtott jelenetekkel kezdődik, amik olyan unalmasak, hogy nem meglepő ha valaki kinyomja, mielőtt elkezdődne a film érdemi része. Ez pedig 35 perc után történik. Addig egyfajta karakterbemutatás folyik, művészfilm köntösben. Nagy kár érte, azt a bő fél órát máshogy is eltölthettem volna. Na de ami utána jön az már döfi. Az már más tészta, hogy nem túl könnyű megérteni a dolgokat, de szerintem ez nem fontos, mert Cage olyat ad a nézőknek, amilyet már rég nem. Nagyon kellett ez már neki, végre újra emlékezeteset alakított. Úgy gondolom, hogy kezd kijönni a gödörből, legalábbis az utóbbi időben a filmjei javuló tendenciát mutatnak. A filmről is essen pár szó. A hangulata olyan egyedi... több»