Kicsit morbid családi vígjáték. Talán az átlagosnál valamivel drámaibb. Ugyebár egy ilyen filmnél nem is várhatunk totális happy end-et. Nekem a humora nem annyira jött be, ahogy a története sem. Egyedül néhány szép tájkép tudott kárpótolni. Sosem szerettem, ha a kisgyerekeket túl okosnak tüntetik fel a filmekben.
Szeretem azokat az életrajzi filmeket, ahol tényleg a kezdetektől mutatják be a főhős sorsának alakulását. Szinte szó szerint a semmiből indulva elérni a csúcsot. Nagyon szép történet, helyenként hol drámaibb, hol könnyedebb körítéssel. Megmutatja a siker csillogó és árnyoldalát is. A gyerekek ügyesen játszottak, de számomra a két felnőtt, az anya (Lupita Nyong'o) és a tanár (David Oyelowo) alakítása mindent vitt.
Régóta tudtam, hogy Emily Ratajkowsky, mint színésznő gyakorlatilag egyenlő a nullával. Szegény csajnak csak a teste ér valamit, aminek köszönhetően kap is néhány olyan szerepet, ahol mutogatnia kell magát. Ennek megfelelően itt is lezuhanyzik körülbelül három percenként. Sajnos nekem Aaron Paul sem kimondottan szimpatikus, így kicsit nehéz volt azonosulni a szereplőkkel. A film története nem túl egyedi, kicsit kiszámítható és tele van logikai buktatókkal, de egyszer nézhető.
Ez nem az a fajta skandináv film, amit olyan sokan szeretnek. Persze ez sem egy könnyed vígjáték, de itt nem a sötét és nyomasztó légkör megteremtése cél, hanem egy történet minél részletesebb elmesélése. Nagyon jók voltak a film elején az archív felvételek, azok nagyon tetszettek. A karakterek szimpatikusak, különösen a nagykövet. Jól kijönnek a tulajdonságaik, olyan mintha ennyi idő alatt is meg tudnánk ismerni a szereplőket. Egy birodalommal szembeszállni mindig bátor, bár néha inkább vakmerő cselekedet.
Lars von Trier neve mára már egyet jelent a komor hangulatú, különc filmekkel. Minden alkotása egyedi, ha az ember nem is tudja, hogy ő rendezte, a film nézése közben biztosan rájön. Nála ez a fajta depresszív légkör és a fejezetekre osztott filmek ugyanolyan jellegzetes, mint például Quentin Tarantino véres és morbid jelenetei, vagy mint Michael Bay robbanásai. Személy szerint nekem ez a filmje nem annyira tetszett, mint a többi, de más filmekhez mérten bőven a jó kategóriába tartozik. Úgy éreztem, mintha a narrációt kicsit túltolták volna, és minden kicsit túl lenne magyarázva. A történetek tetszettek, csak a köztük lévő összekötő részek nem. Valamint a befejezés sem volt olyan hatásos, mi... több»
Egyszerű történet és kiszámítható befejezés jellemzi a filmet. Úgy látom a rendezőnek az Idegleléses kívül még nem sikerült komolyat alkotnia. Remélem spórolok nektek másfél órát, ha azt mondom felesleges belekezdeni. Se a cselekmény, se a kivitelezés nem éri meg azt az időt. Csak azok vágjanak bele, akik hobbiból rossz/gyenge filmeket néznek.
Ezzel a filmmel komoly bajban vagyok, mert nem tudom hova tenni. A műfaja is eléggé kevert és az érzéseim is vele kapcsolatban. Egyrészt vígjáték, mert van benne sok humorosnak szánt altesti és alpári "poén", másrészt kicsit vegyített romantikus drámaszerűség. A végén meg ott van egy a kicsit keményebb, boszorkányos dolog. Egy katyvasznak tartom az egészet. Olyan mintha forgatás közben találták volna ki a cselekményt. De legalább a végére (a filmhez képest) értelmesen zárják le cselekményt. Ez és a színészgárda, ami pozitívumként feljegyezhető.
Elég különös, hogy A védelmező és a John Wick majdnem egyszerre érkezett a mozikba, a sikerükön azonban ez nem mutatkozik. Azt is mondhatnánk, hogy a két dudás elfért egy csárdában. De a kettő közül mégis ez hozott nagyobb bevételt. Én a kettőt egy szintre mondanám mind történetre, mind akcióra. Ezzel azt akarom mondani, hogy mind a kettő a műfaja elitjébe tartozik.
Szégyen, nem szégyen, én nem láttam az eredetit. Ezáltal nyilván nem is tudom összehasonlítani. De ha a régi is ilyen jó (márpedig úgy tudom, hogy az), akkor azt is mindenképpen meg fogom nézni. Egyébként is azt akartam először megtekinteni, de nem így alakult. Persze ennek a filmnek is van gyenge pontja, ez pedig a főgonosz, aki túlságosan sablonos, olyan mint az összes többi western-ben. Nem tud újat mutatni. Viszont minden másban jóra vizsgázott. A vadnyugati filmek legfontosabb elemére, a lövöldözésre egyáltalán nem lehet panaszunk. Különösen a végső harc volt zseniális. A szereposztás is kifogásolhatatlan, nem találunk benne egyetlen gyenge láncszemet sem. Haley Bennett megszólalásig ha... több»
Az a baj, ha én meghallom Sinkó László hangját akkor nekem egyből Frank Drebin és/vagy az Üvegtigris rendőrfőnöke jut eszembe és várom a poént. Így kicsit nehéz komolyan venni, hiszen gyerekkorom rengeteg vidám perce ehhez a hanghoz köthető. Ha megpróbálok elvonatkoztatni ettől, akkor egy jó kalandfilmet kapunk szép tájakkal és jó történettel. Persze vannak olyan hibák amikre talán ma már jobban odafigyelnének, mint például amikor Anthony Hopkinsnak egyik jelenetről a másikra hirtelen megnő a szakálla. De mondhatnám a kezdetleges effekteket is. Mégis a hibák ellenére egy izgalmas, jó szereposztású kalandfilm, amit mindenkinek bátran merek ajánlani.
Amikor Nicolas Cage még nem gagyikban játszott Talán a legjobb kincskeresős film az Indiana Jones után. Persze van pár dolog benne, aminél a fejünket foghatjuk hogy "ne már!", de melyik filmnél nincs? Ilyen mikor az elején pont a Charlotte feliratot találják meg. De ezek hozzátartoznak a legtöbb filmhez. De a logikai buktatóktól és a bakiktól eltekintve az egyik legjobb a kategóriájában. Nicolas Cage itt még fénykorában volt, nem kezdődött el a "zs" kategóriás korszaka. Én ezt a filmet jó pár évvel ezelőtt láttam és egy kicsit gagyibb, mint emlékeztem. De így is a legjobbak közé tartozik a műfajában.
Na ez aztán igazi különlegesség! Csak azok nézzék meg akik hajlamosak elrugaszkodni a valóságtól. Van egy fajta művészfilm jellege, ami miatt több jelenet is finoman szólva érdekesnek tűnhet. Néhány nálam is kiverte a biztosítékot (fáról elrepkedés). Viszont a nyitóképek az állatokról nagyon tetszettek. A fő romantikus szál már az elejétől világos, de vannak dolgok amik nehezen értelmezhetők. Ilyen például az óra szerepe. Ezek egy része a végére kitisztul. Szerintem az erős fantasy elemek miatt ilyen vegyes a film fogadtatása. Ezt meg is értem. A végére kirajzolódik egy szép, kerek történet és kapunk egy megható befejezést is. Egyáltalán nem átlagos film mégis arra kell hogy értékeljem.
Témájából kifolyólag unalmas. Próbálták egy drámai szállal érdekesebbé tenni, de így is annyira szürke a film, hogy ezen nem sikerült segíteni. A bürokrácia egy undorító dolog. Senki se akar segíteni a másikon, vagy ha mégis, akkor nem tud. Engem az egészben az zavart a legjobban, hogy a főszereplő fickó magyarhangja (Háda János) túl fiatalos volt neki.
Megindító történet az egyik legborzalmasabb betegségről, az Alzheimer-kórról. Szörnyű lehet tudni, hogy hamarosan nem fogod felismerni a szeretteidet sőt, még a saját valódat is elfelejted. De nem csak annak szörnyű, aki szenved benne, hanem az egész család és a minden hozzátartozó számára is. Julianne Moore totálisan megérdemelten nyert Oscart ezért az alakításáért. Viszont Kristen Stewart-ban még most sem látom azt, ami miatt ő ilyen felkapott színésznő lett.
Kit sajnáljak a végén? Ez a film is abba a horrorkategóriába sorolható, ahová az Engedj be! vagy az Örökség. Ezek mind-mind lélektanilag viselik meg a nézőket, és nem arra mennek, hogy folyamatosan megrémítsék őket. Az utóbbi időben ezek egyre nagyobb teret nyernek, aminek én személy szerint örülök. Jellemző ezekre, hogy nagyon megosztják a közönséget, hiszen nem azok a tipikus horrorfilmek, amiket elvárnak. Valószínűleg ennél a filmnél az a néző legnagyobb problémája, hogy nem kap teljesen kielégítő választ a jelenségre. Próbálják ugyan elmagyarázni, de aki ezzel próbálkozik, az maga sem tudja, hogy pontosan kik ők. Szerintem ez az egyetlen megválaszolatlan kérdés marad a film végére. Én legalábbis a magam módján... több»
Kőkemény propaganda a film, ami a menekültek befogadása mellett szól. Ezt nem is burkolva teszi, de legalább egy kicsit megemlíti a kevésbé kedves bevándorlókat is. Nem tudom ki támogatta a filmet, de biztos nem hátsó szándék nélkül tette. Ha csak a filmről beszélünk és nem foglalkozunk a mondanivalóval, akkor egy közepes német vígjátékról van szó, átlagos poénokkal és kiszámítható befejezéssel. Csak azoknak ajánlom, akik nagyon unatkoznak.
Úgy látom a Brazilokkal elindult valami. Attól mondjuk azért valamivel gyengébb. Vannak benne betaláló poénok, viszont történet elég érdekes és nem kimondottan a jó értelemben. Reméltem, hogy Kunmadarast nem csak említik, hanem esetleg mutatják is, hiszen én is a közelből származom. Talán ha egyszer újranézem nagyobb sikere lesz.
Nem csoda, hogy ekkorára nőtte ki magát ez a rajzfilm. Sok éves hiányosságot pótoltam a megtekintésével. Kedves, aranyos mese szép történettel és ahogy elnézem a folytatásokkal se romlott a színvonal. A karakterek szinte egytől-egyig szerethetőek. De nem véletlen, hogy ilyen jól sikerült, hiszen két rendezőben korunk talán két legjobb animációs filmrendezőit köszönthetjük.
Nem láttam a pár évvel korábbi eredetit, de az értékelések alapján az a jobb. Úgyhogy azt is meg fogom nézni, mert ez sem volt rossz. Egy átlagosnál nem rosszabb szellemes horror néhány erős jelenettel és jó befejezéssel. Bár annak, aki már sok horrort nézett, talán kicsit kiszámítható. Viszont előre szólok, hogy olyan erősen villódzó fények vannak benne, hogy bőven fenn áll egy epilepsziás roham lehetősége. Emellett a zajok is nagyon zavarók. Joshua Jackson rendesen eltűnt azóta. Néhány mérsékelt sikerű filmtől eltekintve csak sorozatokban tűnik fel néha.
Jóféle misztikus fantasy, de a sci-fi besorolást nem nagyon értem. Igaz, hogy több világ is létezik a sorozatban, de ez inkább mágikus irányultságú, mintsem tudományos. A történet jól van kialakítva, a befejezés is rendben van, de persze nyitva hagyták egy esetleges folytatás reményében. A szereposztás kiváló, éppúgy ahogy a díszletek, a jelmezek és a nyelvezet. A sorozat zenéje hasonlít a Da Vinci démonai zenéjéhez. Sajnos rövidsége miatt nem igazán kaptunk bepillantást a varázslatok közé és a szereplőkkel szemben sem alakulhatott ki komoly szimpátia.
73 Viking vakáció (2014)