Hihetetlenül erős film, ami kendőzetlenül a képünkbe tolja, hogy ha az ember a vele történő sok szar miatt elkezd felvenni egy nem valós szerepet, elbújik, befordul, és hagyja elszabadulni az indulatait, ahelyett, hogy megpróbálna önmaga maradni, akkor mennyire elcsesződhet körülötte a világ, milyen értékes kapcsolatok nem jöhetnek létre, és mellette még az őt ismerő közvetlen környezet is mennyit veszíthet. Amivel engem megvett, az az volt, hogy a történetben nem a rossz feloldozását éreztem hangsúlyosnak, hanem a meg- vagy felismerés győzelmét.
Régen láttam a filmet, és érdekes, hogy így évekkel később maga a fősztori halványan van csak meg, viszont még mindig emlékszem a sok-sok börtönévet lehúzó, majd szabaduló öregre, aki nem találta újra helyét a világban. És jellemző a filmre, hogy előbbi mellett több olyan melléktörténetet hordoz, ami maga is megérne egy-egy külön alkotást.
A sok felkavaróan, teljesen új aspektusból feldolgozott mondanivaló, érzelem, gondolat miatt egyébként tipikusan egy mindenkinek kötelező film.
80 A család kicsi kincse (2006)