Szívmelengető indiai romkom A második közös filmje apának és fiának, és az első, amiben együtt szerepelnek. (A Mausamban Pankaj Kapur rendezte a fiát, Shahid Kapoort.) Egy romantikus vígjáték, és annak minden alapkövetelményének eleget is tesz. Persze a humoros jelenetek néha túllőnek a célon, mint például amikor elhalálozik a család nagyasszonya, és a holttestét kényszermegoldásból élőként szerepeltetik, de annyira nem volt morbid, hogy rossz érzéseim legyenek.
Alapsztoriként a minden indiai romkomok örök receptjére épül a film, egy esküvőre készülődnek a teljes történet alatt. A két kőgazdag család (mindketten a csődhöz közel) kibérel egy angliai kastélyt, hogy ott ünnepeljék meg a nászt, a szokásos egy hetes mindenf... több»
Salman Khan 164 percen keresztül A filmplakátok már elárulták, nem volt zsákbamacska, ez egy erősen pedofil film lesz, a főszereplő pasi már nem is az apja, lassan a nagyapja lehetne a főhősnőknek, de Salman Khan nem enged, továbbra is hősszerelmeseket alakít, bár egyre kevesebb sármmal, és egyre több púderrel. A neten viccet faragtak abból, hogy Salmanról és Sonaamról készült már kép, amikor a lány egészen kicsi gyerek volt (talán három éves?), hogy Salman bácsi hogyan ajnározta, és most itt a film, amiben szerelmeseket játszanak. Egyszerűen nem bírtam ettől elvonatkoztatni. Számomra nem jelentett csalódást a film, mert alig vártam valamit, nem lepett meg, hogy egyrészt untam, másrészt pedig nagyon-nagyon nem tetszett. Sal... több»
Ennek az évnek az egyik legerősebb alkotása, és éppen azért, mert kamaradarabról van szó, három ember kapcsolata, egy egészen szürreális road-movie betéttel, három nagyon erős színészi játékkal, be is gyűjtött rengeteg díjat. A párbeszédek pedig annyira jól megírtak, hogy még egy rádiójátékkal is simán kiütött volna. Nem is szaporítom a szót, "frími" már minden megírt helyettem, pontosan ugyanazt, amit én is érzek, csak sokkal jobban fogalmaz. Akit érdekel a sokkal részletesebb vélemény, az keresse fel a 30/40 blogot.
Keresd a terroristát! Vagy tudnak valamit a filmesek, amit a nagyközönség nem, vagy pedig erősen próbálják befolyásolni az indiai politikai élet szürke mecénásait, hogy milyen irányba is menjenek döntéseik során. 2015-ben ugyanis ez a második film, ami pont arról szól, hogy India követi Amerika példáját, és titkos csapatot hoz létre, amelynek egyetlen feladata, hogy levadássza külföldön azokat a terroristákat, akik ártottak, vagy ártani akarnak Indiának. Ha lebuknak, India letagadja őket. Akshay Kumar filmje, a Baby év elején ugyanerről szólt, és most a Phantom. Kis különbséggel. A Babyben egy csapat sorsát követhettük nyomon, itt viszont egyetlen ember, egy kísértet tevékenységét, akinek csak egy feladata van, f... több»
Van már mindenféle szuperhős az indiai filmes égen, kellett már egy olyan, akit nem látunk. Itt is van a hindi Láthatatlan Ember, név szerint Mr. X, aki a legkevésbé sem akart az lenni, pusztán életmentési célból ivott meg egy olyan kotyvalékot, aminek a mellékhatása, hogy ultraibolya, vagy természetes napfény az egyetlen, ahol látható, minden más esetben könnyen nekimegy az ember.
Amúgy a sztorit nagyon jól kidolgozták, végigizgultam az egészet, főleg mert szerencsétlen főhősünket (Emraan Hashmi) az égvilágon mindenki el akarja kapni, az üldöző boly élén menyasszonyával (Amyra Dastur). Csavar aztán rendesen van a filmben, és nem azért, hogy ezzel rejtegessék a trükkfelvételeket, mert a spe... több»
Egyszerű történet kezdő színészekkel Félve ültem le megnézni, mert elég sok negatív hírt olvastam a debütáló főhősről, Soraaj Pancholiról (előidézője lehetett Jhia Shah öngyilkosságának). A másik ellenérzésem abból adódott, hogy nem túl szerencsés két kezdő színészre bízni a főszerepet, főleg úgy nem, hogy mindketten rendesen meg vannak támogatva szülői részről. Soraajnak az apja, Aditya Pancholi, Athiya Shettynek is az apja, Sunil Shetty az oka, hogy rögtön egy sokrúpiás produkcióban indítanak. Persze bejöhetett volna az is, hogy hatalmasat buknak, és mindketten a futottakmég kategóriában végzik, de nem így történt. A film sztorija úgy lett kialakítva, hogy semmiképpen se legyen nagy fáradtság az alakításuk, hozták is a formát... több»
Magyarországra is kellene egy Gabbar Akki egyszerűen nem tudott hibázni. Ez a film alapból rá épül, az egyéniségére, nem tudta elrontani. Már edzett rá a Baby-vel, ott is szuper, de a koronát a teljesítményére ez a film teszi fel.
A sztori könnyen érthető, még indiainak se kell lenni, hogy az ember átérezze, mi magyarok pontosan ugyanebben a cipőben járunk, nálunk is kellene egy Gabbar.
Vagy ne Gabbarnak hívják (a Sholay című film legnagyobb gazemberének neve), legyen mondjuk Jumurdzsák. Vagy itt a lehetőség, ki a legnagyobb gazember a magyar film történetében, na? Kérek neveket, és megcsináljuk a magyar verziót. Jumurdzsák (vagy akárki) visszatér. És bosszút áll. És igazságot oszt. És nagyon-nagyon törvénytelen dolgokat művel.... több»
Szuper!!!! Feszes, izgalmas, érdekfeszítő, és nagyon fontos morális kérdéseket vet föl. Meddig mehet el egy ember, hogy megvédje a családját?? Ajay Devgn nagyszerű volt, de Tabu még inkább!
Mivel krimi, nem árulnék el semmit a történetből, de pár kérdés motoszkál a fejemben. Ajay Devgn a legtöbb tudást az általa nézett filmekből szerezte (mivel mindössze négy osztályt végzett). Aki látott már indiai filmet, tudja, hogy nem a korrekt információikról híresek, a legtöbbször még olyan elemi szabályokat is áthágnak, mint a fizika törvényei. Szóval azért itt egy kicsit megbicsaklott a gondolatmenetem. Ennek ellenére csillagos ötös!
Siralmas A Khoobsurat sikere után nagyon kíváncsi voltam a következő Sonam Kapoor filmre, hááát.... A közelébe se jutott. A sztori pedig egészen tűrhető lenne, hasonló szélhámosság, mint amit Parineeti Chopra ügyeskedett össze a Dhawat-E-Ishq-ben, csak itt nagyban megy a játék Dolly és csapata (Dolly Ki Doli szó szerint) részéről.
De ezzel ki is fújt minden csábereje a filmnek, mert rettentően haloványra sikeredett. Bevallom őszintén, unatkoztam. Sonam Kapoornak egy-két arca van, itt meg ezerarcúnak kellett volna lennie. A három pasi közül Rajkummar Raonál a sírás kerülgetett, hát már örökké ilyen teszetosza figurákat fog alakítani (lásd: Queen)? Varun Sharma annyira jellegtelen figura volt, hogy el ... több»
Hangsúlyos történet és szerelmi szál Ismét egy Rohit Shetty produkció, ezúttal kevésbé az akcióra, inkább a történetre és a szerelmi szál(ak)ra helyezte a hangsúlyt. Nem véletlenül, ugyanis SRK és Kajol kettőse ebben mindig is nagyon erős volt (DDLJ, KKHH, K3G, My Name Is Khan stb.) És mert benne vannak már a korban, ezúttal az idősebb generációt képviselték, a fiatalosan bolondos szerepkört meghagyták Varun Dhawannak és Kriti Sanonnak. A történetvezetés kicsit hajaz a Golmaal-produkciókra, persze azért azoknál banálisabb, és közérthetőbb. Szerencsére Rohit az idiotizmusán vágott egy kicsit, jóval viccesebb jelenetek születtek, és kevésbé infantilisak. SRK és Kajol semmit sem öregedett, egymás katalizátorai, a vászon csak úgy s... több»
Harcosok Már első nézésre tudtam. Sokadik nézésre meg biztos lettem benne, egyik nagy kedvencem lett a film. Akshay Kumar valami olyat mutatott, amit mindig is nagyon szerettem benne. A megtörhetetlen akaratot, aki folyamatosan kapja az élettől a pofonokat, mégis újra és újra talpra áll, és megy tovább, konokul, történjen bármi. De nemcsak ő volt fenomenális a szerepében, hanem a többiek is. Egy rossz alakítást sem tudnék mondani a filmről. Sidharth Malhotra végre nem csak hadonászott, és csépelt maga körül (by Ek Villain), hanem profi módon öklözött, tényleg kapott egy rendes kiképzést, de nem emiatt vagyok elégedett a játékával, hanem, mert a tragikus életsorsot, kallódást, céltalanságot messzemenő... több»
Valami hiányzik... Van amivel meg voltam elégedve, van amivel nem. A korhű díszletek, jelmezek, jelenetek kielégítették a kosztümös filmek utáni olthatatlan vágyamat (egyre kevesebb ilyet csinálnak, bár az utóbbi időben elmozdulni látszanak a dolgok), a dialógok némelyike meg egyenesen fenomenális volt. A hindi képes beszéd mindig is a szívem csücske volt, bár sajnos ez is kiment a divatból, ma már kevert (hinglish) nyelven beszélnek inkább. Sanjay Leela Bhansali az a rendező akinek a képi-operatőri világa a legközelebb áll hozzám, és az általa rendezett filmek mindig olyanok, mintha egy festményt néznék, ami mozog.
A dalok, zenék és táncok szintén a legnagyobb megelégedésemre szolgáltak, Deepika és Priyanka t... több»
Imdb-n 65 ezer szavazat után is 8,4 %-on áll - sokat elárul S.S. Rajamouli háromévenként rendez egy filmet, mert belead apait-anyait. A Magadheera óta csak az Eegát láttam tőle, mindkét film olyanra sikerült, hogy tudtam, a következő projektje nagyot fog durranni. És lám! A bemutató óta megdöntött minden jegybevételi rekordot, és még Amerikában is sikeres tudott lenni. A rajongók tűkön ülve várják a folytatást.
Már az előkészületekből látszott, hogy ezúttal tényleg rendesen kibélelték pénzzel, elküldte a két főszereplőt némi tömegnövelésre, Prabhas (Baahubali/Shiva) és Rana Daggubati (Bhallaladeva) addig egy jelenetet sem forgathatott, amíg 100 kiló fölé nem küzdötték magukat, és egyáltalán nem sörpocakról, hanem tömény izomzatról van szó. És valamen... több»
Dhanushnak jár a korona Danush a tanil cinema fenegyereke, ha így folytatja feljebb jut, mint Rajinikanth, és szerintem jobban meg is érdemelné. Egy zseniális klón ez az ember, vékony, mint egy piszkafa, szinte semmi nincs benne, ami első számú mozihőssé predesztinálná, de mégis mindenkit elvarázsol, aki meglátja a képernyőn.
Az Anegan lehetőséget nyújtott neki arra, hogy egyszerre több karaktert is megszemélyesítsen, hiszen egy századokon-országokon átívelő reinkarnációs szerelmi történet az alapsztori, ahol a fiú és a lány kikerülhetetlenül összekapcsolódnak valamilyen szinten (néha szerelmesek egymásba, néha meg csak az egyikük szereti a másikat, viszonzatlanul), és a kronológiát semmilyen módon sem követő film ... több»
Érdekes történet egy diszfunkcionális családról A sztori egész érdekes volt, bár a kivitelezésen még lett volna mit csiszolni. Asin volt a legfakóbb közöttük, Rishi Kapoor szokásosan hozta a legjobb formáját, kisB pedig nem volt annyira idétlen, mint szokott.
Adott egy teljesen diszfunkcionális család, ahol a tehetségtelen pék apa azt akarja, hogy a fia kövesse őt az üzletben, aki viszont, amint lehetősége adódik, lelép, és meg sem áll Amerikáig. Mikor 10 évvel később hírt kap róla, hogy apja vissza szeretne vonulni, és ezért eladja a pékséget, de kell ehhez az örökös hozzájárulása is, nagy nehezen hazalátogat. Vele tart barátnője is, aki sikertelenül próbálja megkérni a kezét, a fiú ugyanis irtózik a házasság gondolatától. Ha meglátja a ... több»
Óriási csalódást okozott Mindig félve ülök le, ha egy nagy kedvencnek elkészül a második része. (A Step Up-ról már ki tudja hányadik bőrt húzzák le, egyre rosszabb eredménnyel.) Persze két eset lehetséges, vagy jó/jobb lesz, mint az első, vagy csalódás. De ilyenkor semmiképp sem tud közömbös maradni az ember. Hát, ezúttal mélységes csalódás ért, a film vége felé az elkeseredés bennem olyan méreteket öltött, hogy dühöngtem. Ami azért fura, mert mégiscsak egy filmről van szó, és ez nem tartozik a létfenntartó eszközök közé. De hogy ennyire elcsesszék a szórakoztatásomat, az eléggé ki tud borítani.
Pedig Bollywood nem kezdő ebben, a legtöbb esetben a folytatásnak szinte semmi köze az első részhez, néha a színészek ugya... több»
Legkedvencebb feldolgozásom, és kell még száz év, mire valaki olyan átütő erővel alakítaná megint Darcy-t, mint Colin Firth.
De! Az mindig kiveri nálam a biztosítékot, ha valaki Jane Austen nevét Austinnak írja!
Új arc Nem tudom, hogy miért pocskondiázták más fórumok (telugu, stb.) ezt a filmet, nekem nagyon tecc! Ram Charan persze nem említhető egy súlycsoportban saját unokatesójával, Allu Arjunnal, de hát sokkal kevesebb tapasztalata van, rettentő ritkán forgat, úgyhogy egyszerűen nem tudja megszerezni azt a rutint, ami Allunak már csak azért is megvan, mert folyamatosan forgat 13 éve, míg Ram csak 7 éve, ráadásul sűrű megszakításokkal. Tehát a helyzeti előny mindenképpen Allué.
Fogadjuk el, hogy Allu jobb, behozhatatlan előnnyel rendelkezik, és máris másképpen látjuk a filmet is.
Ami ráadásul már csak azért is jó, mert kapunk három komplett sztorit, amelyek önmagukban is egész estés filmet jelentenének,... több»
Akshay Kumar önmagát játszotta, mint alkoholista filmsztár (már ezen röhögtem), a három öreg olyan cuki kis perverz volt, hogy folyamatosan mosolyogtam rajtuk, Lisa Haydon meg már a Queenben is nagyon bejött, itt meg pláne. Aranyos, de könnyen felejthető filmecske volt.
Jól megcsonkították ezt a filmet Őszintén? Mérges vagyok. Nagyon mérges. Először is, a szinkron. Az hindi. Nem telugu. Allu Arjunt nézni, és valaki más hangját hallgatni (olyan nyelven, amit nem értek), ez különösen dühítő. Másodszor, a dalok. Egy kivételével az összes hiányzik. Az is csak azért maradt benne, mert leginkább angolul énekelnek. Ha ennyire a szívükön viselik a hindi nézőközönség érdekeit, akkor ügyelniük kellett volna arra, hogy némelyik dal szerves része a filmnek. A Sweety például elmeséli, hogyan változott meg a főhősnő viselkedése a főhős hatására. Kivágva ezt a filmből, egy borzasztóan faramuci helyzet állt elő, ahol a néző értetlenül bámulja, hogy lehetséges, az egyik pillanatban még faarcú szociopata a ... több»
32 Shaandaar (2015)
A második közös filmje apának és fiának, és az első, amiben együtt szerepelnek. (A Mausamban Pankaj Kapur rendezte a fiát, Shahid Kapoort.) Egy romantikus vígjáték, és annak minden alapkövetelményének eleget is tesz. Persze a humoros jelenetek néha túllőnek a célon, mint például amikor elhalálozik a család nagyasszonya, és a holttestét kényszermegoldásból élőként szerepeltetik, de annyira nem volt morbid, hogy rossz érzéseim legyenek. Alapsztoriként a minden indiai romkomok örök receptjére épül a film, egy esküvőre készülődnek a teljes történet alatt. A két kőgazdag család (mindketten a csődhöz közel) kibérel egy angliai kastélyt, hogy ott ünnepeljék meg a nászt, a szokásos egy hetes mindenf... több»