Berto49

Történelmi köntösbe bújtatott romantikus szerelmi történet, bár az első „közelítés” meglehetősen brutális volt Brandt százados és a zsidó (egyébként szépséges) Mieke de Jong között. Ez a vad „bevezetés” nem vált a kialakuló szerelem rovására, sőt a tiszt még feleségül is kérte az angolok kémnőjét, aki szobalányként férkőzött az excsászár közelébe. A befejező képsorok bemutatták, hogy eredményes volt a szerelmi fellángolás. A históriai hátteret, a trónjától megfosztott II. Vilmos császár (Christopher Plummer ragyogó alakításában) hollandiai száműzetése szolgáltatta. Nem is igazán értem a németeket, hogy miért nem követték a királyok sorsának francia, vagy orosz példáját a születésekor farfekv... több»

Számomra elég talányos volt ez a thrillernek jelzett film. Gondjaim voltak a vontatottságával, viszonylagos eseménytelenségével is. Nézetem szerint a földszinten lakó házaspár állt bosszút az elveszett csecsemőjükért. Viszont akkor hogyan került a végére a Peternek nevezett kisbaba, akit inkább Billynek néztem. Annyira azért nem kötött le a darab, hogy emiatt álmatlan éjszakáim legyenek.

Szinte görcsöt kapott a szám a sok nevetéstől, számomra ez a film megunhatatlan! Peter Sellers zseniális színész volt. Ez a verzió Velenczey István idegen (indiai) akcentusával ragyogó. Sokkal élvezetesebb, mint a TV-ből felvett MGM-es volt, amelynek – ahogy annál a csatornánál szokásos - a szinkronja is vacak.

Két kedvelt színészem is játszott benne, de szerencsére nem ez volt az első Russell Crowe film, amiben őt láttam, mert akkor nem vált volna a kedvencemmé Egy öregedő elhízott hippi újságírót alakított, számomra nagyon ellenszenves volt (ld. Berger figuráját a Hair-ből, bár ő nem hizlalta fel magát gyorséttermi kajával, mint Crowe) Affleck-ék Benje ugyancsak színtelenül játszott, pedig a rosszfiúk szerepe jóval hálásabb, mint a jóké. Maradjon meg a rendezésnél! Állítólag korábban már láttam, de csak a sűrű sötét homály volt állandó a film újranézése során.

Számomra túlságosan geil volt, maga a történet is számos hihetetlen fordulattal, meg Ronald Colman a film első részében szinte zombiként játszott (igaz ez is volt a szerepe!) Egy tanulság mindenképpen van: őrizkedni kell James Hilton irományaitól, mert a film az ő bestsellerének az adaptációja. Igazából nem értem a rengeteg elragadtatott értékelést, mert számtalan benne a direkt könnyfacsaróra vett jelenet, talán ha 70-80 éves nénike lennék, akkor hatott volna rám úgy, ahogy az alkotók szerették volna, de így csak egy oké/elmegy.

Ang Lee-film, egyensúlyoz a vígjáték és a dráma között, de inkább vígjáték, majdnem happy befejezéssel. Számomra a legrokonszenvesebb figura Simon volt, a kínai fiú amerikai barátja. Már kétszer láttam, újranézését a következő évszázadban nem tervezem.

2011-ben forgatott ausztrál családi dráma Patrick White Nobel-díjas író regénye alapján, nincs magyar fordítása – tegyük hozzá joggal. Geoffrey Rush volt aki miatt megnéztem, de nagyon jó benne Charlotte Rampling is (a „45 év”-ben láttam legutóbb) mert szinte a sír szájában lévő öregasszonnyá maszkírozták. Szeretem az ilyen tematikájú darabokat, hiszen az „Augusztus Oklahomában” az egyik kedvencem. Ez a film nem lesz az! Egyedüli értéke Rampling és a maszkmester tevékenysége. Semmilyen történet, rettenetes kinézetű szereplők, irdatlan hosszúság. Ilyen rusnya nőket összegyűjteni már-már a művészet határát súrolja. Fájdalmas volt Helen Morse Lotte szerepében, ahogy német kabarédalokat gajdolt ... több»

"Aranyélet" olasz módra. Meg lehet csinálni egy érdekes filmet, benne egy érdekveszítő és társadalomkritikai éllel bíró történetet anélkül, hogy sorozattá nyújtsuk. Tudom, hogy a műsoridő „szentség”, meg azt ki is kell tölteni, de mégis, számomra sokkal inkább kedvelhető egy ilyen darab, mint a sorozatok. Egy bicikliző pincért óvatlanságból halálra gázolnak, ez a sztori lényege, de az eseményeket három szereplő nézőpontjából követhetjük. Betekintést kapunk a kőgazdagok világába, mellesleg meg egy kibontakozó szerelem története is látható. Filmben elég ritkán fordul elő egy olyan ellenszenves figura, mint Dino, már a megjelenése is hányingert kelt a nézőben. Számomra mindegyik színész teljese... több»

1977-es magyar(!) horror, sok komment szerint az első. Ugyan nem volt ijesztős, de a 66 perc elég érdekes volt. Nem érdemes a történetet tüzetesen megvizsgálni, mert sok megválaszolatlan kérdés merül fel (hová megy karácsony este egy magányos nő, Gyöngyössy Katalin alakításában? miért csak magányos nők kapnak defektet a pszichopata gyilkos által kirakott üvegcserepektől? miért meztelen Márkus László a gyilkos szerepében – erre mondjuk tudom a választ, szinte minden filmjében mutogatta magát – miért próbálja a hősnő a gyilkosság nyomait olyan alaposan eltüntetni, ha utána egyszerre feladja magát a rendőrségen?) és még hosszan lehetne sorolni, de nem érdemes. Öt évet vártak a film bemutatásáva... több»

Spanyol thriller. Annyiban hasonlít a Locke-hez, hogy ebben is az autóban kénytelen mindent intézni a szerencsétlen Carlos, de a két gyereke is vele van, sőt a Marcos nevű szegény fiú meg is sebesült. Az ismeretlen telefonáló pénzt követel tőle és azzal fenyegeti, hogy bomba van a kocsiban. Carlos bankfiók vezető, így elméletben el tudja intézni, hogy utalják a pénzt. A végére kiderült, hogy Carlos bűnös volt abban, hogy egy család teljesen tönkremenjen, a bányamérnök férj két éven keresztül tervezte a bosszút, aminek aztán ő lett az áldozata. Egy nagy logikai bukfenc van a sztoriban, mégpedig az, hogy a merénylőt Carlos testvéreként a rendőrök odaengedték a kocsihoz. Az igazoltatás fogalma ... több»

Nem nekem valók a romcomok! Ezt erőfeszítéssel végignéztem, talán kétszer el is mosolyogtam magam, de a film nagyon-nagyon messze volt az igazi szórakozástól. A női főszereplő elment, de a férfi számomra a vöröses hajával és szakállával roppant ellenszenves volt. Borzasztó sok szöveg volt benne, a mai rendezők többsége teljesen elfelejtette, hogy a verbális humoron kívül létezik például a képi megjelenítésben rejlő szórakoztatás? Kulcsszó: vakrandi.

Sajnos én is sokszor Franként gondolkodok, sok minden idegesít és felbosszant, de csak szerencsére gondolatban jutottam el addig, amíg a filmbéli Frank meg is valósított, társával, Roxanne-nal együtt. Túlságosan didaktikusnak éreztem a filmet, bár az itthoni kereskedelmi TV-ék szolgaian másolják a külhoni förmedvényeket. A film megmaradt az egyszer nézhető kategóriában, „osztályzata” nagylelkűségemről tanúskodik.

Meguntam az ócska filmeket, otthoni retro sorozatra fizettem be! Olyan filmeket szedek elő, amelyeket már láttam és tetszettek. Ez már a második darab, túlságosan sötét és színes a kép, de ennek ellenére jó film. 1957-58 az időpont, a színhely Connecticut. Egy „mintacsalád”-ról derülnek ki furcsa dolgok, vagyis Frank, a családfő beleszeret egy fehér férfibe (még jó, hogy nem egy feketébe!) és otthagyja feleségét és két gyerekét, a feleség, Cathy pedig a néger kertésszel a korban nem megengedett jó viszonyt ápol. Nem kell a „viszony” szót szexuális értelemben érteni, tényleg csak normális emberi kapcsolatról van szó, bár, ha más időben történnének a dolgok, lehet, hogy többről is lehetne bel... több»

Húztam-halasztottam a megnézését, pedig már elég régen megtehettem volna, valahogy éreztem, hogy nem az én filmem. Viszont nagy nevek játszanak benne, Svájcban egy luxusszállóban játszódik, ahová, vagy hasonló helyre én már biztosan nem jutok el. Az már biztos, hogy nem lesz a kedvenc rendezőm Paolo Sorrrentino, mert a 2014 márciusában megnézett „Nagy szépség” tőlem az oké/elment értékelést kapta, pedig a legjobb idegen nyelvű film Oscarját is elnyerte (már megint nagyot tévedtek!) Ez pár fokkal nézhetőbb, elsősorban a látvány miatt, meg van néhány jó jelenete. A két vén pasi (más volt a nyelvemen, ill. az ujjaimban, de moderáltam magam) Caine (83) és Keitel (76) eléggé irritálók voltak. A ... több»

A híres zombifilm rendező, Romero (pár napja halt meg szegény)1993-as filmje Stephen King regénye alapján. Ez is éppen eléggé misztikus és ezzel együtt nagyon véres. Moziban is láttam, meg a regényt is olvastam, de most újranézve elég kemény volt. Leginkább Timothy Hutton kettős alakítása tetszett, szinte úgy tűnt két külön színész szerepel.

!!!SPOILER!!! A kevés végignézett sorozat közül ez volt a legkiemelkedőbb számomra. Teljesen mozifilm szerű, végig lekötötte a figyelmemet, nagyon tetszett. Elsősorban John Turturro alakítása volt szenzációs, de minden egyéb jóval az átlag feletti. Az esküdtek fele-fele arányban vélekedtek Naz bűnösségéről. így ejtették a vádat és az iszonyatosan ellenszenves ügyésznő nem akart új tárgyalást, így Nasim – aki a börtönben szinte bűnözővé vált (tetko, domináló erőszak, stb.) – kiszabadult. Johnt újra elővette az ideiglenesen megszűnt ekcémája. a macskát visszavitte a menhelyre, ahol elgázosítás várta volna, de szerencsére a legvégén újra lehetett látni az ügyvéd lakásában sétálgató cicát. Nagyo... több»

Nem vagyok kimondottan Jancsó rajongó, elég sok filmjét nem is láttam, de ezt most az érdekesség kedvéért megnéztem. Észrevettem, hogy szakított a védjegyévé vált irdatlanul hosszú beállításokkal, a női és férfi meztelenségre, az erotikára tette a hangsúlyt. Annyit sikerült vele elérnie, hogy 1976-ban jelölték az Arany Pálmára, de nem nyert. Szerencsére, teszem hozzá, mert ez a soft-porno, mint műfaj tipikus darabja. Szó sincs a mayerlingi vadászkastélyban történt események magyarázatáról, még a legvadabb feltételezésekhez sincs köze, egyszerűen szép, erotikusan vonzó emberi testek filmre vitele volt a cél. A magyar rendezőzseninek tartott Jancsó megmutatta, hogy tud ő másként is filmet kész... több»