Berto49

Nem is gondoltam, hogy Frank Sinatra ilyen jó színész. Remek énekesnek volt nálam elkönyvelve, bár a dalainak a stílusa távol áll tőlem. Ebben a filmben bizonyította, hogy színjátszónak sem utolsó. 1956-ban jelölték is a legjobb színész díjra, megérdemelten, mert az elvonási tünetek miatt szenvedést eszméletlenül jól alakította. Egy heroinfüggő kártyás, akit az elvonóban próbálnak leszoktatni, a kezelés alatt megtanul(?) dobolni és zenekari tagként próbál új életet kezdeni. Melodramatikus befejezés, de a végén mégis felcsillan a remény, hogy Kim Novak oldalán sikerülni fog a gyökeres fordulat. Nagy nőcsábász volt, igazán nem volt hiánya a bombanőkből. A 22 éves Kim Novak bámulatos alakja is ... több»

Egy drogfüggő ribanc anyja halála és a férjétől való elválása után megtisztulásként vállalkozik a PCT 1000 mérföldes szakaszának teljesítésére. Képzelhető, hogy milyen megpróbáltatásokon megy keresztül, de saját erejétől megizmosodva képes lesz az életét megváltoztatni. Az út során rövid flashbackek tömkelegéből derül ki elrontott életének számtalan mozzanata. A filmet Cheryl Stared könyve alapján készítette Jean-Marc Vallée, a „Mielőtt meghaltam” rendezője, de jelentős beleszólása volt Reese Whitherspoonnak (Dr. Szöszi) is, aki producere és egyben főszereplője a filmnek. Jelentős fizikai megpróbáltatás volt a részéről, teljesítménye igazi elismerésre méltó, jelölése az Oscar-ra jogos. Szemé... több»

Tetszett ez a fekete komédia, valóban párhuzamba hozható Dahl „Meghökentő meséi”-vel. Hat önálló történet az életünk különböző területéről. Egy repülőgépi flört, egy uzsorás és a pincérnő története, két autós és a hegyi út, az örökösen jelenlévő bürokrácia, a megcsalt újdonsült feleség, aki az esküvőn találkozik férje szeretőjével. Tragikomikus szemléletű spanyol film, amelyik szakít a sablonos fordulatokkal.

Az értékelésem eléggé jóindulatú, mert a történet még a szokásosnál is banálisabb, gyakorlatilag csak keretéül szolgál Kiss Manyi és Latabár Kálmán humorosnak szánt duettjéhez. Az USA-ba települt Kabos Gyula "pótlására" kísérleteztek a táncos-komikus pár szerepeltetésével, de egy filmhez épkézláb forgatókönyv is kell, amit nem sikerült megírni. A film különlegessége, hogy Somogyvári Rudolf (két éve végezte el az Országos Színészegyesület Színészképző iskoláját) harmadik filmszerepe. Őt érezhetően Jávor Pál szerepkörére szerződtették, talán Jávor gázsijára nem volt elég pénze a produkciónak.

Még bőven a rendszerváltás előtt, 1984-ben mutatták be ezt Rákosi-rendszer egyik szégyenfoltjával, a kitelepítésekkel foglalkozó drámát. Sziráky Lucyt az operettekben játszó színésznőt a gróf férje miatt (akitől egyébként két éve már elvált) kitelepítéssel sújtották, mint a nép ellenségét. Drámai és néha burleszkbe illő események követik egymást, ugyanolyan kíméletlen látásmóddal, mint a rendező „Tanú” című filmjében, bár annak a zseniális szintjét nem érte el. Udvaros Dorottya csodálatos alakítását kell elsősorban kiemelni, a mai felkapott „csillagocskák” a lába nyomába sem érnek. Nagyszerű érzés, hogy ilyen nagy tehetségű színésznő szereplését bármikor újra lehet nézni. (Nevéhez fűződik eg... több»

Szívesen értékelném egy fél jeggyel magasabbra, de Conleth Hill – ugyan remekül játszott – de nagyon ellenszenves számomra, ráadásul Kerekes József szinkronizálta, akinek a hangjától szinte hidegrázást kapok. Robertet Stephen Graham alakította, játéka ellen semmi kifogást sem lehet említeni. Mindkét főhős lelkileg beteg, ráadásul Sandy Duffy még gyilkos is, de a SORS igazságot szolgáltatott. Az elején említett tényezők ellenére élvezetes film volt.

Bette Davis-film 1965-ből. Minden szereplő ellenszenves. Elég lagymatag thriller-szerűség, a dadáról kiderül, hogy felzaklatottságában rányitotta a fürdőkád csapját a beleesett kislányra, aki természetesen megfulladt. Azért volt zaklatott, mert meghalt a terhes lánya, akivel nem lehet tudni, hogy milyen kapcsolata volt, a filmből nem derült ki. A Joey nevű 10 éves kölyköt én legszívesebben agyonpofoztam volna, penetráns volt a viselkedése, azzal együtt, hogy a kishúga halálát a ő számlájára írták. Ez a film tipikusan az „egyszer és soha többé megnézni” félékhez tartozik.

Ennyi ötlet, humoros megoldás kevés filmben látható, nekem csak az Amelie jut eszembe. Tykwer, hiába német, remekelt. Szinte az egész film alatt hallható rave zene remekül, fantasztikusan festi alá a pergő cselekményt. Ahogy a pillanatokra feltűnő emberek további sorsát villámszerű képekben felidézi TELITALÁLAT! Nagy kedvenc ez a film, de a rendező a későbbi munkáiban nem tudta ezt a színvonalat hozni.

Szégyen, nem szégyen, rájöttem, hogy nem kedvelem az ún. független/indie filmeket. Ezt is csak Michael Shannon fantasztikus alakítása miatt értékeltem így fel. Rettenetesen hosszú, vontatott és a végén nem igazán lehet tudni, hogy a főhős zakkant-e, vagy valóban előre megérezte a katasztrofális vihart. Én a második lehetőségre szavazok. Újra, akárhogy agyba-főbe dicsérik, nem nézném meg.

Mi a célja?
A főszereplő Isabelle Huppert, róla jut eszembe, hogy az Oscar itthoni éjszakáján kíváncsiságból belekukkantottam a közvetítésbe, többek között ő is ott álldogált a vörös szőnyegen, lárvaarca volt, és legalább 90 évesnek nézett ki, feszengve mutatta magát a kameráknak. Rettenetes látvány volt, de arra gondoltam, hogy a legtehetségesebb színésznők között van, mindent el tud játszani, talán ez a kép is csak puszta szerepjátszás. Vissza a filmhez: nem lettem sokkal okosabb, mivel teljesen érthetetlen előttem a film célja. Érdekes, meg végig leköti az embert, csak az a kérdés, hogy mit akar mondani. Egyetlen rokonszenves szereplője sincs, sőt az idióták gyülekezete. Michelle, a hősnő kikezd azza... több»

Már megint az obligát „megtörtént események alapján” kiírás a film elején, de ugyanúgy, ahogy az előző filmnél, itt sem hiszem el, hogy így történtek meg a dolgok. Szerintem egy közepesnél valamivel jobb film, ahogy valaki írta lightos Wall Street farkasa. Elsősorban azért készítettek, hogy Matthew McConaughey újabb szobrot nyerjen, de még a jelölés sem jött össze! Az átváltozása egyébként bámulatos, szinte nem is lehet ráismerni a „Mielőtt meghaltam” Woodroof-jára.

Újra egy zseniális film a polcról, ugyan többször láttam, de most is nagyon tetszett. Két új dolgot is felfedeztem; egyrészt, hogy Japrisot írta, (akit említettem a „Csapda Hamupipőkének” kapcsán, de ő írta az „autós hölgyet” is, meg a "Gyilkosok kupéját", ha jól emlékszem a címre) Ez a regény tartalmaz ugyan krimis elemeket, de sokkal több egy bűnügyi regénynél. Az I. világháború rettenetét így visszaadni, ötvözve egy csodálatos szerelmi szállal valóságos mestermű. Annak idején egy nyaralás alatt olvastam is. Másrészt meg most esett le a tantusz, hogy Manech nem más, mint a későbbi ifjú Hannibal! Abban nagyon tetszett, mégse jöttem rá akkor, hogy már korábban láttam őt, pedig igazán jellegz... több»

Nehezen hihető, de állítólag igaz történet. Az öt éves gyerek Saroo, igazából Seru=oroszlán nem tartotta be a bátyja, Guddu utasítását, nem maradt a vasútállomás padján, hanem felszállt egy vonatra, amelyik 1600 kilométerre vitte. Bátyját még aznap elütötte egy vonat. Saroo árvaházba került, aztán egy angyali házaspár örök befogadta. 25 év múlva ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megkeresse az édesanyját és a testvéreit. Sikerült neki. Végre megjegyeztem a felnőtt Saroo-t játszó színész, Dev Patel nevét, bár már több filmben is láttam (Gettómilliomos, Marigold Hotel, 1-2, Az ember, aki ismerte a végtelent). A kisgyerek nagyon aranyos volt. Elég hosszú a film, a „rágódás”, hogy menjen, vagy... több»

Helyes kis film egy kábítószerfüggő utcazenészről és a hozzászegődött vörhenyes Bobnak nevezett exkandúrról. Sikerkönyv alapján készült, de elolvasni – bár lenne lehetőségem – nem akarom, mert a csodaszép macskát látni kell, jó, hogy megfilmesítették. A srác alapjában véve nagyon jóindulatú, a körülmények miatt került abba a látszólag kilátástalan helyzetbe, de Bob és néhány jóindulatú ember segítségével kilábalt a kátyúból.

Gyenge történet pazar látványvilággal körítve, a vége felé meg az általam nagyon utált katasztrófa-filmek ezerszer elpuffogtatott kellékeivel. Szokatlan egyvelege a tudományos-fantasztikus és a romantikus filmeknek, de ez a keverék nekem nem nyerő. Össze nem illő műfajok csak egymás hatását gyengítik. A különböző díjakkal elhalmozott Jennifer Lawrence számomra eddig csak a „Hallgatás törvénye” című filmben nyújtott kiemelkedő teljesítményt, a többi munkájában csak „a játszottak még” kategóriájába tartozik.